Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.05.16

8. A középkori állam

A BIZÁNCI BIRODALOM

 

Róma elfoglalása 476-ban a Nyugatrómai Birodalom bukását jelentette. A Keletrómai Birodalom (más néven Bizánci Birodalom) – a római kultúra és politikai modell örököse – még 1000 évig fennmaradt.

Konstantinápoly, amely az ókori görög gyarmat, Büzantion helyén jött létre, volt a főváros.

Nagy Konstantin 324-ben döntött úgy, hogy Róma helyett Konstantinápoly legyen a főváros. A város kerülete akkor nem volt nagyobb 8 négyzetkilométernél, de Konstantin idején kb. háromszorosára nőtt. 330-ban nagy pompával avatták fel a Boszporusz partján fekvő, hatalmassá kiépített új fővárost, Konstantinápolyt (görög nevén Bizáncot), melyet Új Rómának is neveztek. Konstantin nemcsak államigazgatási, hanem egyházi központtá is emelte kedvelt városát.

A kultúra és a civilizáció a VII. századig római, latin jellegű volt.

A római intézményektől való elkülönülés Jusztiniánusz (527-565) uralkodásával kezdődött. Megvalósítások:

- Corpus Iuris Civilis – a római jog összefoglalása

- beavatkozott az egyház ügyeibe

- területszerzés (Észak-Afrika, Itália, Hispánia)

- Hagia Sophia (Szent Bölcsesség)-templom felépítése

A VII. században kezdetét vette az elgörögösödés. Okok:

- a keleti és afrikai területek elvesztésével a birodalom Konstantinápolyra és Kis-Ázsiára zsugorodott

- a 602-es szláv beözönlés következtében a dunai határ is megszűnt

→ Bizánc néhány évszázadig védelmi politikát folytatott. Ez alatt az idő alatt, Hérakleiosz uralmával kezdődően (610-641), görögösödött el:

- a hivatalos nyelv a görög lett

- az uralkodó neve már nem császár, hanem baszileiosz volt

- a birodalmat katonai tartományokra, themákra osztotta, élükön: sztratégoszok

- a zsoldosokat felváltották a parasztkatonák (sztratióták).

A VIII. század a képrombolás kora.

A történetírás a 726-844 közöti időszakot a képrombolás (ikonoklazmus) korának nevezi. III. Leó bizánci császár 726-ban – miután a palota főbejárata fölül eltávolíttatta az ott lévő Krisztus-ikont – harcot kezdett a képek és azok tisztelői ellen. A képromboló császárok az ikonok helyére keresztet, de legtöbbször állat- és növényábrázolásokat tettek. Egy Theodóra nevű császárné volt az, aki 844-ben helyreállította a képtiszteletet.

1000 körül a Makedón-dinasztia újra hódító politikába kezdett.

- II. Bolgárölő Baszileiosz (976-1025) pl. visszahódította a Balkán-félszigetet és megsemmisítette a bolgár cárságot.

1100 után, a Komnénosz dinasztia idején a birodalom hanyatlani kezdett.

1204-ben, a IV. keresztes hadjáratban a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt. Megalakult a Latin Császárság, amely 57 évig állt fenn.

A Konstantinápoly központú római katolikus keresztes állam a görög és ortodox Bizánci Birodalmat volt hivatott helyettesíteni. Első császára VIII. Balduin flandriai gróf lett. Nem volt egy egységes és erős ország: kiskirályok + görög utódállamok.

1261-ben VIII. Palaiologosz Mihály visszahódította a fővárost és helyreállította a Bizánci Birodalmat, amely azonban már csak árnyéka volt önmagának.

A XIV. századtól az oszmán-törökök megkezdték Bizánc meghódítását. 1453-ban Konstantinápoly elfoglalásával a Bizánci Birodalom megszűnt. Konstantinápoly Isztambul néven a Török Birodalom fővárosa lett.

 

FRANCIAORSZÁG

 

A Római Birodalom felbomlása után Európában létrehozták a BARBÁR KIRÁLYSÁGOKAT (barbár népek + elrómaiasodott őslakosság alapította őket).

A frank királyság egyike volt a barbár királyságoknak. Itt jött létre Európában először a feudális (hűbéri) rendszer, amely seniorok és vazallusok kapcsolatán alapult. A legjelentősebb uralkodó NAGY KÁROLY (768-814) volt:

- Itália – langobárdok legyőzése

- Pannónia – avar kaganátus megszüntetése

- germán, szláv törzsek legyőzése

- az arab Hispánia (ma Spanyolország) északi részének elfoglalása

- 800-ban a pápa „római császárrá” koronázta, de az új állam csak elméletileg volt római (a Karoling és a Római Birodalom területéből csak Gallia és Itália egy része volt közös)

- székhely: Aachen (kulturális virágzás = „Karoling-reneszánsz”)

Nagy Károly halála után a birodalmat nem lehetett egybetartani. A 843-as verduni szerződésben Nagy Károly fia, Jámbor Lajos felosztotta fiai között a császárságot:

- Kopasz Károly kapta a keleti részt

- Német Lajos a jövendő német királyságot

- Lothar Itáliát + Franciaországot.

987-ben a Francia Királyság élére Capet Hugó került, aki megalapította a Capeting-dinasztiát (987-1328).

A királyi udvarból („Curia regis”) kormányozták az országot. Elvileg minden hűbéres az udvarban kellett volna legyen, mert a király volt elméletileg az összes föld tulajdonosa. A valóságban csak a királyi birtok (a Szajna és a Loire közötti terület Párizzsal és Orleans-nal) volt az övé.

A XII. században VI. Kövér Lajos és VII. Lajos központosították Franciaországot (= megnőtt a király politikai hatalma).

II. Fülöp Ágost (1285-1314) idején:

- saját birtoka a háromszorosára nőtt, így földbirtokosból uralkodó lett

- ő volt a hadsereg főparancsnoka, legfelső bíró, a közigazgatás feje

- elkezdték megszervezni a központi intézményeket (királyi tanács, rendi gyűlés = parlament, számvevőszék)

IV. Szép Fülöp (1285-1314):

- újabb területeket csatolt a királyi birtokhoz

- kitűnő tanácsosokat gyűjtött maga köré (legisták – jártasak voltak a római jogban)

- összetűzésbe került a pápával, amelyben ő győzött (→ avignoni fogság).

1328-ban kihalt a Capeting dinasztia.

Franciaország és Anglia között kitört a százéves háború (1337-1453). Okok:

- a trónt VI. Valois Fülöp foglalta el, de Anglia királya is igényt tartott rá

- az angol király visszautasította, hogy hűségesküt tegyen le Guyonne-ért

- Flandria, amely francia tulajdonban volt, de gazdaságilag Angliától függött.

Eleinte az angolok sikereket értek el: Crécy (1346) és Poitiers (1356).

Franciaországban zavargások törtek ki, pl. Jacquerie (1358).

V. Károly francia király uralkodása idejére talpra állította az országot. Az angolok elvesztették területeik nagy részét.

VI. Károly ismét a csőd szélére sodorta Franciaországot. Azincourt (1415) – angol győzelem. Jeanne d’Arc orléans-i fellépése azonban megmentette az országot.

VII. Károly 1453-ig felszabadította az összes angolok által elfoglalt területet.

VII. Károly és XI. Lajos idején Franciaország Nyugat-Európa legnépesebb és legjobban szervezett állama lett.

 

A NÉMET-RÓMAI BIRODALOM

 

A Karoling Birodalom németek lakta területein több kisebb-nagyobb fejedelemség jött létre. Mivel a németekben erős volt a nemzeti azonosságtudat, egy közös uralkodót választottak maguknak, I. Konrádot = az első német király.

936-ban I. Ottó lett a német uralkodó:

- felhasználta az egyházat az önállósodásra törekvő hercegek ellen

- beleszólt a püspöki székek betöltésébe

- 955 – Lech-mező (Augsburg mellett) győzelem a magyarok felett

- 962 – a Német-Római Birodalom császárává koronázták

- hozzákezdett Itália meghódításához.

A XI. században kezdődött el az invesztitúraharc (= beiktatási harc).

A X. században a püspökök beiktatása még a király joga volt. Mivel minden egyházi hivatal egyben világi birtokot is jelentett, a királyok maguk kívánták eldönteni ezek adományozását. A XI. század közepétől a pápák is igényt tartottak a püspökök kinevezésének jogára, mert a püspökök egyházi méltóságok is voltak.

A harc VII. Gergely pápa és IV. Henrik császár idején érte el tetőpontját (a pápa magát a császárt is kiátkozta) és 1122-ben a wormsi konkordátummal zárult, amely a kettős invesztitúrát írta elő.

A megegyezés szerint az invesztitúra joga megoszlott a világi és egyházi hatalom között. A pápa iktatta be a jelölteket tisztségeikbe, azonban a császár adta át a világi hatalom jelképét, a jogart.

A XII. században I. Rőtszakállú (Barbarossa) Frigyes:

- visszaállította a birodalom tekintélyét

- jól szervezett hivatalnoki réteggel kormányzott

- folytatta Itália meghódítását

- 1176-ban a legnanói csatában a Lombard Liga legyőzte őt.

II. Frigyes:

- a birodalom súlypontját délre helyezte

- egy nagy mediterrán államot akart létrehozni, ezért megpróbálkozott Itália egyesítésével, de kudarcot vallott.

Ezután az anarchia (belpolitikai zűrzavar) időszaka következett. Egyszerre hárman is pályáztak a császári koronára. A Német Császárság több tucat majdnem független világi és egyházi fejedelemségre bomlott fel, amelyek felett az uralkodó csak névleges hatalommal rendelkezett.

Az anarchiának I. Habsburg Rudolf császárrá választása vetett véget. A Habsburg dinasztia tagjai 1806-ig, a Német-Római Birodalom felbomlásáig uralkodtak. Ellenőrzésük alá akarták vonni Burgundiát, Németalföldet és Svájcot. A birodalom belső megszilárdítására törekedtek.

IV. Károly:

- Prága intenzív fejlesztése (Károly-híd)

- az ő idején jelent meg az 1356-os Aranybulla, amely szerint a császárt hét választófejedelem választja (szász fejedelem, cseh király, brandenburgi őrgróf, rajnai palotagróf, a trieri, mainzi és a kölni érsekek)

A XV. században létrejött a birodalmi gyűlés (Reichstag). Cél: a választófejedelmek hatalmának korlátozása. Emellett megalakultak a tartományi gyűlések (Landstag) is.

A középkori német császárság gyengeségének okai:

- nagy terület, pontos földrajzi határok nélkül

- püspökfejedelmek

- a császári méltóság választás útján való betöltése

- a birodalom és a pápaság közötti harc.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.