Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.09.14

Robin Hood - valóság vagy legenda?

Neve összeforrt az egyszerû emberek szabadságért vívott harcával és a hatalmasok igazságtalansága elleni küzdelmével.

Bár hírneve immár 600 éve fényesen ragyog, a tudomány máig nem bizonyította be, hogy Robin Hood valóban létezett.

"Robin, a büszke bandita" - így mutatja be hõsét a Robin Hood kis krónikája címû XV. századi ballada névtelen szerzõje. “Vígan dalolva lépkedett, így mesélik az emberek."

Négy rokon történetben találkozik az olvasó annak a vidám erdei bandának rettenthetetlen vezérével, amely gazdagokat fosztogat, hogy szegényeknek adja a zsákmányt.

Az elsõben pénzét és fegyverhordozóját, Little Johnt egy elszegényedett lovagnak kölcsönzi, hogy az elégtételt vehessen egy kapzsi apáton.

A másodikban megvendégeli a gyûlölt nottinghami seriffet a saját sherwoodi erdejében orvul elejtett szarvas húsából rendezett lakomán, ahol levéteti vele pompás öltözékét, és a szegénylegények egyszerû zöld posztóruháját adja rá.

A harmadikban felismeri a törvényszegõk után nyomozó, álruhás Edward királyt, és hûségét bizonyítva, uralkodója szolgálatába áll.

Az 1495 körül kinyomtatott ballada utolsó történetében a zsiványéletbe visszatért, sebesült Robin a Kirklees apátsági zárda fõnökasszonyának a segítségét kéri, de az álnokul hagyja elvérezni.

Ezek csak az elsõ, Robin Hoodról szóló dokumentált mesék, amelyek szájról szájra terjedtek a megjelenésüket megelõzõ másfél évszázadban, és a késõbbi századokban tovább toldozgatták õket.

Sir Walter Scott még 1819-ben is Robin Hood alakját használja fel modellként Ivanhoe címû regénye egyik szereplõjének megformálásához.

Ifjúsági könyvek, televíziós és mozifilmek hõseként Robin Hood azóta is él.

 

A mítosz mögött rejtõzõ ember

 

Robin Hood maradandó népszerûségét könnyû megmagyarázni. Büszke és szabad, szembeszegül azokkal a fõképp rendõri és egyházi hatalmasságokkal, akik rangjukkal és gazdagságukkal visszaélve rászedik és elnyomják a népet. A királyhoz viszont hû maradt, a vallást elfogadta, a földhözragadt Tuck barátot befogadta a bandába. Nem a fennálló társadalmi rendet akarta megdönteni, csak aljas és fösvény képviselõinek túlkapásai ellen harcolt.

Annyira rokonszenves irodalmi figura, hogy a történészek a legenda mélyén sokáig húsvér embert kerestek.

Az 1377-ben megjelent Piers Plowman címû remek költeményében William Langland említi a “Robin Hood rímei"-t.

Kortársa, Geoffrey Chaucer, Troilus és Cressida címû mûvében a “mogyoróerdõ"-rõl beszél, “ahol a víg Robin mûködött".

Gamelyn meséje a Canterbury mesékbõl egy hõs haramiáról szól.

Az irodalom detektívjei számára e nyomok azt jelentik, hogy Robin Hood balladái már a XIII. század közepén, elsõ megjelenésük elõtt 150 évvel közismertek voltak. Volt is néhány történelmi személy, akik szerintük a sherwoodi erdõ haramiavezérének modelljéül szolgálhattak.

Az 1228-1230-as népszámlálás jegyzéke tartalmaz egy bizonyos Robert Hood nevû az igazságszolgáltatás elõl bujdosó személyt, akinek gúnyneve Hobbehod volt.

Ez idõ tájt mûködött a Sir Robert Thwing vezette mozgalom, amelynek résztvevõi kolostorokat fosztogattak, s megszerezték azok gabonakészletét, hogy szétosszák a szegények között.

A “Robert Hood" azonban a késõbbi birtokjegyzékek tanúsága szerint meglehetõsen gyakori név volt, így e halvány nyomot általában nem fogadják el annak bizonyítására, hogy Robin Hood valóban élt.

Tovább tartotta magát az a nézet, hogy Robin neve mögött valójában az 1160 körül született és 1247 táján meghalt Robert Fitzooth, a huntingdoni grófság egyik igénylõje rejtõzik. Némelyik szakmunka az õ adatait adja meg Robin születési és halálozási évszámaként, a szkeptikusok azonban rámutatnak, hogy a korabeli feljegyzések nem említenek Robert Fitzooth nevû lázadó nemest.

 

Ki volt Robin Hood királya ?

 

Az is megnehezíti a Robin Hood-mítosz eredetének idõbeli elhelyezését, hogy a történetek különbözõ változatai más-más királyokról beszélnek.

Walter Bower, a kérdés egyik korai kutatója magabiztosan datálta a király sógora, Simon de Montfort által vezetett, III. Henrik elleni, 1265-ös felkelés idejére Robin Hood életét.

Montfort eveshami veresége után számos felkelõ maradt fegyverben és élt a balladai Robin Hoodéhoz hasonló életet. “Ez idõ tájt - írja Bower - emelkedett ki Robin Hood, a hírneves rabló azok közül az emberek közül, akiket a lázadásban való részvételük miatt kisemmiztek örökségükbõl és számûztek. Ezek az emberek ... szeretik románcokban, bohózatokban és rövid dalokban megénekelni tetteiket."

Bower elméletével kapcsolatban a fõ problémát a hosszú íj okozza, ami oly jellegzetesen kapcsolódik a balladák Robin Hoodjának alakjához. De Simon de Montfort felkelésének idejéig ezt még nem találták fel.

Egy 1322-ben keletkezett dokumentum “Robin Hood kövé"-t említi Yorkshire-ben, ami feltételezni engedi, hogy a balladákat (vagy tán az élõ embert) jól ismerték akkoriban.

Akik szerint ekkor élt a híres haramia, Robert Hood wakefieldi földbérlõvel azonosítják, aki belekeveredett Lancaster grófjának ugyanazon évi felkelésébe. E nézet híveit igazolja, hogy II. Edward király a következõ évben Nottinghambe látogatott, és udvari szolgálatra felfogadott egy Robert Hood nevû ember, aki tizenkét hónapon át fizetést is kapott, míg vissza nem vonult, “mert nem tudott tovább dolgozni".

Ez a bizonyíték jól összevág a Robin Hood kis krónikája harmadik történetével.

A II. Edwardra való utalás a XIV. század elsõ negyedébe helyezi a törvényen kívüli hõs életét.

Más verziók szerint viszont Robin Hood a XII. század utolsó évtizedében uralkodott. I. (Oroszlánszívû) Richárdnak híve, Richárd bátyjának és utódjának, Földnélküli Jánosnak pedig ellensége volt. (Ez utóbbi a Franciaországban általa elvesztett területek miatt kapta ragadványnevét.)

 

A mesék cifrázása

 

Annyi bizonyos, Robin Hood története egyre bonyolódik.

A korai balladákban szó sincs Marianáról, Robin szíve hölgyérõl. Az õ alakja csak a késõ XV. századi változatokban tûnik fel, amikor a népi színjátszás és a morris dances szokása elterjedt a majálisokon.

Az óriás Little John már az elsõ balladák szerint is Robin bandájába tartozik, Tuck barát viszont csak az egyik késõbbi mesében tûnik fel, ahol patakba buktatja a rablóvezért. Az eredeti Robin egyszerû szabad kisbirtokos, késõbb földönfutóvá lett nemessé léptetik elõ.

Robin Hood legendája annyi egymásnak ellentmondó mozzanattal bõvült, hogy az eredeti hõs azonosítása aligha sikerülhet.

A legtöbb tudós egyetért abban, hogy egy típust (a törvényen kívüli hõst) testesíti meg, amelyet nemzedékrõl nemzedékre öröklõdõ balladákban dicsõítettek már nagyjából az 1300-as évek eleje óta.

Ahogy a mesemondók az idõk folyamán történeteiket alakították, szabadon iktatták be a korukbeli eseményeket és a valóban létezõ emberek tetteit egy valószínûleg sohasem élt hõs legendájába.

Egy professzor így ír róla: “Robin Hoodot teljesen a ballada múzsája teremtette", névtelen regélõk teremtménye õ, akinek személyében a hatalmasok elnyomása ellen, az igazságért harcoló egyszerû embert dicsõíthették. A régi regös áldó szövege sûríti mindazt, ami tartós és mély vonzerejét magyarázza:

Krisztus, könyörülj a lelkén,

Ki itt meghalt az út mentén.

Üldözte õt bár a törvény,

Segített a pór keservén.

 

Forrás: http://gportal.hu/gindex.php?pg=4314407

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.