Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.09.14

A piramis - a sivatag ajándéka

"Egyiptom a Nílus ajándéka" - írta Hérodotosz Kr. e. 450-ben. Farouk El-Baz, a Boston University professzora azonban úgy véli, a görög történetíró csak az érem egyik oldalát mutatta meg: az ókori Egyiptom legalább ennyire a sivatag szülötte is.

El-Baz legújabb kutatásai arra utalnak, hogy az egyiptomi civilizáció jelképeit, vagyis a Szfinxet és a piramisokat az Egyiptom nyugati sivatagára jellemző természetes felszíni alakzatok ihlették.

Öt évezreddel ezelőtt egy drámai éghajlatváltozás valódi népvándorlást indított el. Azokról a szavannákról, melyeket ma a Szahara homokja borít, számos népcsoport zúdult a Nílus völgyébe, az egyetlen megmaradt termékeny területre. Lehet, hogy ők hozták magukkal a piramisok és a szfinx elképzeléseit? Az Archeology című régészeti folyóirat hasábjain El-Baz kifejti: a két népcsoportnak - a Nílus menti földművesek és a sivatagi nomádok csoportjának - a keveredése nemcsak az egyiptomi civilizáció fejlődését indította el, de a ma is csodálható alkotások kialakítását is meghatározta.

Szomjas idegenek

Bár a Nílustól nyugatra fekvő területek a Föld legszárazabb régiói közé tartoznak, a múltban ezeken a területeken sokkal barátságosabb éghajlat uralkodott. A megelőző 300 000 évben esős és száraz időszakok váltakoztak. Az utolsó csapadékos ciklus mintegy 11 000 évvel ezelőtt kezdődött, és kb. 6000 évig tartott. Az űrből készített radarfelvételek áthatolnak a homoktakarón, és megmutatják a felszín valódi domborzatát. A dr. El-Baz és a Boston University Távérzékelési Központjában dolgozó csoportja (Remote Sensing Center) által készített műholdas felvételeken számos olyan folyóágy és patakmeder látható, melyekben ma legfeljebb homok hömpölyög.

Számos jel utal arra, hogy a homoktenger helyén valaha szavanna terült el. A sivatagban strucctojások héjdarabkáit találták meg, növényi maradványokat rég kiszáradt tavak partjain, sőt baltákat, melyeket ki tudja hány emberöltővel ezelőtt készítettek.

El-Baz az Archeology-ban megjelent cikkében felhívja a figyelmet arra, hogy az egyiptomi civilizáció kialakulásának kezdetei nagyjából arra az időszakra, körülbelül Kr. e. 3000-re tehetők, amikor a ma is tartó szárazság beköszöntött. A bostoni professzor szerint minden jel arra utal, hogy a tartós szárazság elől menekülő nomád népek érkezése adta meg a Nílus völgyében kifejlődő civilizációt elindító lökést.

Körülbelül 2000 évvel Észak-Afrika kiszáradása előtt a Nílus partjait földműves népek művelték, harmóniában élve a folyó áradásainak éves ciklusával. Megtanulták a folyó szigorú törvényeit, csatornákat építettek, földjeiket a Nílus vizével öntözték.

Amint a belső területekről özönlő nomád törzsek elvegyültek a helyi földművelő népekkel, a népesség növekedése egyre nagyobb élelmiszer-termelést követelt meg. Kr. e. 3000 körül a folyó menti badári, merimderi és negadei kultúrákat a felső- és az alsó-egyiptomi birodalmak kialakulása követte. A két birodalom Narmer - aki feltehetően azonos a görög forrásokban szereplő Ménésszel - és Aha uralkodása idején egyesült. A kialakuló erős központi állam lehetővé tette a társadalom hatékonyabb szervezését.

Alig több, mint három évszázad leforgása alatt az egyiptomiak megépítették az első piramist, Dzsószer lépcsős piramisát Szakkaránál. El-Baz szerint csak a sivatagi nomádok érkezése tette lehetővé a nagy egyiptomi épületóriások építését. A piramisok mintáját ugyanis ők hozták magukkal - a sivatagból.

A természet adta az ötletet - a nomádok hozták

A csapadékos éghajlatú időszakokban a víz eróziója változatos alakokat formál a sivatag nagy kőzettömbjeiből. A száraz periódusokban azonban csak az éles, sarkos, piramis alakú formák képesek a szélerózió pusztításának ellenállni. Többek között a szélerózió hatásának is betudható, hogy a világ hét csodája közül ma már csak a piramisok állnak.

Feltűnő, hogy a "jardang" néven ismert felszínformák (a szélerózió által kipreparált kőzetrétegek) meglepő hasonlóságot mutatnak a Nagy Szfinxszel. Ezen elnyúlt sziklatömbök jellemzője a fejre emlékeztető kiemelkedés a széllel szembeni végükön. El-Baz számos fényképes bizonyítékot nyújt a Szfinx és a jardangok hasonlóságára. Elképzelhető, hogy a Szfinx is ilyen természetes sziklaalakzat volt, amit aztán oroszlán alakúra formáltak.

El-Baz még egy elgondolkodtató bizonyítékkal támasztja alá a sivatag lakóinak az egyiptomi civilizációra gyakorolt hatását. A "sivatag" szó hieroglifája egy hegyes alakzat, mely a sivatagban található természetes piramisokra emlékeztet. Több mint valószínű, hogy ez minta a Szahara nomádjaival érkezett a Nílus völgyébe.

Forrás: http://www.origo.hu/tudomany/tarsadalom/20010419apiramis.html

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.