Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.09.14

Iskola - oktatás Mezopotámiában

Mezopotámiában az elsõ civilizáció a suméroké volt, elsõ településeik a Kr. e. VII. évezredben létesültek a "folyamköz" déli részén. Önálló városállamokban éltek, a késõbbi évezredekben elõbb az akkádok, majd a babiloniak igázták le õket. Szerepük a mûvelõdés és a nevelés történetében kiemelkedõ: õk teremtették meg a IV. évezred végén az írástudók képzését szolgáló elsõ intézményeket, az írnokképzõ "templomiskolákat". Az iskolák fennállását bizonyítja, hogy a nagy ásatásokkor (Nippur, Fara) megtalált ékírásos agyagtáblák között sok a tanulmányi jellegû gyakorlószöveg.

Természetesen nem a szó mai értelmében vett "iskolák" voltak ezek. A tanítást vállaló írnokok a legelemibb módszerekkel (utánzás, gyakoroltatás stb.) adták át tudásukat tanítványaiknak. De a mai osztályoknak, tantárgyaknak, tanterveknek és tanóráknak nem találjuk még nyomát ezekben az intézetekben. A gyermekek csoportosítása nem életkorok szerint történt, a tanítás tervét pedig maga az élet diktálta.

Az írástudó hivatalnok, az írnok társadalmi elismertsége itt is - akárcsak a többi ókori kultúrában - rendkívül magas volt. A templomokban és az állami élet hierarchikus rendjében egyaránt vezetõ szerepre tehetett szert az, aki az írás olvasás készségét birtokolta. Az írnokpálya több lépcsõbõl állt: a "kis írnok" kifejezés (dup sar-tur) a tanulót jelölte. Az írnokiskola elvégzése után inasévek következtek, majd "írnokká" (dupsarru) nevezték ki õket. A legkiválóbbak "fõírnokká", sõt királyi "fõjegyzõvé" is elõléphettek.

 Mezopotámiában a Kr. e. II. évezred elejétõl kezdve kétféle írnokképzõt ismertek. Az alapképzést, tehát az írást, olvasást, számolást és elemi tudományos ismereteket a "tábla háza" (Édubba) nyújtotta. Ez a köznép fiai elõtt is nyitva állt. A magasabb képzés színhelye a "bölcsesség háza" (Bét mummi) volt. Rendkívül erõs volt a kulturális tradíciók tisztelete, a képzés hagyományõrzõ szerepe. A "tábla házá"-ban igen nagy gondot fordítottak a sumér nyelv tanítására, akkor is, amikor az már holt nyelvvé vált.

A sippari templom mellett talált iskolaépület és a tantermek méretei igen szerények. Feltehetõen csak rossz idõ esetén használták, a tanítás általában az iskola udvarán folyt. A tanulók a tanító lábainál ültek.

 Hogyan folyhatott a gyerekek tanítása a "tábla házá"-ban? Szinte egész napjukat itt töltötték: a tanítótól kapott feladatokat oldották meg, irodalmi szemelvényeket másoltak. Gyakorolták az írásjeleket, a fordítást sumérról akkád nyelvre. Hosszú szövegeket véstek emlékezetükbe szó szerint. A tanító kérdéseire felelniük kellett, de õk maguk is kérhettek felvilágosítást. A tanítás anyagában szerepeltek matematikai, geometriai feladatok is. A tanítót, a "mestert" a "nagy testvérek", vagyis az idõsebb diákok segítették munkájában. Igen gyakran alkalmazott módszer volt a testi fenyítés. A tanító mellett mûködõ felügyelõk szinte csak ezt a fegyelmezõ eljárást ismerték. Errõl tanúskodik az alábbi versrészlet is, mely Kr. e. 1700 körül született:

"...a tábla házába mentem.
A tábla házában a felvigyázó rám szólt: 'Miért késtél el?'
Megijedtem, hevesen vert a szívem.
Mesterem szeme elé kerülve földig hajoltam. A tábla házának atyja kikérdezte táblám, elégedetlen volt vele és megütött.
Majd a leckével buzgólkodtam, a leckével kínlódtam.
Mikor a mester a tábla házának rendjét ellenõrizte, a nádpálca embere rám szólt:
'Az utcán körül kell nézni, ruhád nem szabad elszaggatni!', és megütött.
A tábla házának atyja teleírt táblát tett elém, a tanterem embere rám szólt: 'Írjátok!' Táblámat kézbe vettem, táblámat írtam, de volt, amit nem értettem rajta, amit kiolvasni sem tudtam. Ekkor a felügyelõ rám szólt:
'Engedélyem nélkül miért beszélgettél?' és megütött; a felügyelõ rám szólt:
'Engedélyem nélkül miért hajolgattál?' és megütött; a szabályzat embere rám szólt: 'Engedélyem nélkül miért álltál fel?' és megütött; a kapu embere rám szólt:
'Engedélyem nélkül miért mentél ki?' és megütött; a bot embere rám szólt:
'Engedélyem nélkül miért nyújtogattad kezed?' és megütött; a sumer nyelv embere rám szólt:
'Hibásan mondod a sumert!' és megütött; mesterem rám szólt:
'Kezedet nem jól tartod!' és megütött.
Az írnoksorsot megutáltam, az írnoksorsot meggyûlöltem."

Nem lehetett könnyû élete a korabeli írnoktanulónak, bár a költemény további részei elárulják ennek a hihetetlenül szigorú bánásmódnak az okát. A gyermek atyja adós maradt a tandíjjal, s majd csak miután természetben, ruhanemûkkel, élelmiszerrel fizetett, akkor változott meg fiának a helyzete. Feltehetõen szegény szülõk gyermekérõl van szó, akinek a "meggyûlölt", de mégiscsak vonzó írnoksors a felemelkedés, a boldogulás egyedüli lehetõségét kínálta. S ha a "tábla házá"-nak fia "szorgalmas", nem vész kárba családjának anyagi áldozata: írnokká válva akár a "király házába" is beléphet. Erre figyelmezteti mestere: "Kicsi ember, apádat ismerem, én vagyok utána a második, a beszéddel, amit mondok neked, sorsodat határozom meg."

Mint már említettük az iskolai felügyelõ szerepét általában idõsebb tanulók, "felsõs testvérek" töltötték be. Ezt illusztrálja az alábbi korabeli szövegrészlet is: "A tábla házának fia: gyere ide hozzám, hadd mondjam el neked, amit nekem is elmondott mesterem! Én is voltam egykor alsós testvér, olyan, mint te; mellém is adtak felsõs testvért. A mester meglett férfi munkáját rótta ki rám - ingadoztam, mint az ingó nádszál, de buzgón végeztem a munkát, mesterem szava iránt nem voltam közönyös, nem a magam feje után mentem: a felsõs testvér elégedett volt teljesítményemmel; örült, mert alázatos voltam iránta, s úgy szóltam vele, hogy ez javamra szólt. Bármit rótt ki rám, elvégeztem, mindent helyesen csináltam, parancsait jámboran követtem." Jól érzékelhetõ, jellemzõ elvárások voltak ezek a gyermekek viselkedését illetõen: a gyerek odaadóan figyeljen tanítója szavára, parancsait engedelmesen, buzgón kövesse, oda nem illõ kérdéseket ne tegyen fel, kitartóan, erejét végsõkig megfeszítve tanuljon, dolgozzon.

A tanulmányok a "tábla házá"-ban "kisgyermekkortól férfikorig" tartottak. Erre utal az egyik fennmaradt szövegrészlet: "Írnok vagy, s nevedet nem tudod, az arcodat üsd meg!" Tehát már igen korán, feltehetõen négy-öt éves korukban elkezdtek iskolába járni a gyerekek.

A növendékek életkor és tananyag szerint alkottak különbözõ csoportokat. Az alapfokú képzésen túl itt, a tábla házában ismerkedtek meg a sumér-akkád költészet legfontosabb alkotásaival, a mítoszok, himnuszok, ráolvasások szövegeivel. Matematikai feladatokat is megoldottak. Az idõsebbek oktatásának anyaga szakosodott, differenciálódott annak függvényében, hogy milyen életpályára készültek. Énekes, zenész, ráolvasó, pap, királyi írnok, "jegyzõ", orvos: ezek voltak a legnagyobb becsben tartott foglalkozások.

Miután az írásbeliség a gazdasági élet minden területén megjelent, feltételezhetõ, hogy a lakosság nagyobb hányada rendelkezett az írás olvasás alapvetõ készségével. A nõket sem rekesztették ki a mûvelõdés lehetõségébõl, az írnoki pálya elõttük is nyitva állt.

Mezopotámiában a Kr. e. II-I. évezredben kialakult egy független értelmiségi réteg. A "tábla házá"-nak tanárai ekkorra már csak az oktatással és a tudománnyal foglalkozó, szellemi tevékenységbõl élõ szabad emberek voltak. Ennek az értelmiségi rétegnek köszönhetõ, hogy a sumér költészet jelentõs része másolatban fennmaradt, õk ösztönözték az akkád nyelvû irodalom kibontakozását, fejlõdését is.

A legmagasabb szintû képzést a már említett "bölcsesség háza" nyújtotta. Az itt tanuló írnokok egyik legfontosabb tudománya a naptárkészítés lett.

A sumér korból származnak azok a fönnmaradt szövegek, amelyek hatványozásról, négyzetgyök- és köbgyökvonásról szólnak. (Matematika terén olyan tudásra tettek szert, amelynek színvonalára a nyugati kultúra csak a reneszánsz idejére jutott el.) A matematikai, geometriai ismeretek mellett magas fokú csillagászati tudásanyaggal is rendelkeztek. A Hold változásainak megfigyelése alapján készítették el naptárukat, melynek egységei: a 24 órás nap, a holdhónap és a 354 napból álló év.

A legelõkelõbbek (fõként a katonai méltóságok viselõi) Egyiptomhoz hasonlóan itt is udvari, ún. "apród"-nevelésben részesíthették gyermekeiket. Az alsóbb néposztályokban gyakorolt mesterségek vagy apáról fiúra szálltak, vagy pedig tanoncként, egy tapasztalt mester mellett tanulták meg a gyerekek a szakmák legtitkoltabb fogásait. Az írnokság felé a "tábla házán" át vezetõ út csak kevesek számára nyílt meg.

Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/nevelestortenet/02.01.html

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.