Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.09.14

Tutanhamon sírjának titkai

           Tutanhamon sírjának titkai

2004. november végén egy Tutanhamon múmiáján végzett röntgenvizsgálat állapítja meg a fáraó betegségeit, halálokát, valós korát. 2005 május 1-ig pedig felbecsülhetetlen értékű 3300-3500 éves műkincsek láthatók a Tutanhamon, a másvilág aranya címmel a bonni szövetségi szépművészeti múzeumban rendezett kiállításon. A közelgő vizsgálat és az új kiállítás kapcsán felidézzük a Tutanhamon sír feltárásának történetét.

Tutanhamon sírjának nyomában

 

November végén Kairóban röntgenvizsgálatot végeznek majd Tutanhamon múmiáján a halálok kiderítése érdekében. "Betegségeit, sérüléseit, valós korát szeretnénk azonosítani" - nyilatkozta Zahi Hawass, az Egyiptomi Régészeti Hatóság vezetője a Reuters-nek. "Tisztázzuk azt is, hogy természetes halállal halt meg vagy megölték" - tette hozzá. Tutanhamon sírját legutóbb 1968-ban bontották meg, ekkor a röntgenvizsgálat csontdarabot talált a koponyájában.

A Másvilág aranya (Tutanchamun - das goldene Jenseits) címmel a bonni szövetségi szépművészeti múzeumban látható kiállítás az ókori Egyiptom aranykincseit, a túlvilági élet szimbólumait vonultatja fel valamint Tutanhamon sírjának feltárását is nyomon követi. A fáraó sírjából 50 tárgyat, a Királyok völgyébõl további 70 mûkincset mutatnak be egyedülálló installációk között.

A legteljesebb és legsértetlenebb állapotban maradt egyiptomi királysírt pontosan száz évvel Champollion felfedezése után, 1922-ben tárta fel Howard Carter régész. Szinte sorsszerű, hogy az egyiptológiának éppen száz évet kellett várnia, hogy feltárják azóta is legnagyobb kincsleletét. Tutanhamon sírjának feltárása kapcsán éppen a sorsszerű események voltak hatással az ásatásra, és - mint látni fogjuk - a kitartó régészre és a gazdag, műkedvelő mecénásra is.

 A Királyok Völgyében Howard Carter előtt számos Egyiptom-kutató folytatott ásatásokat, igen szép eredményekkel. A század elején például (1906-ban) Theodore Davis ásatott a Tutanhamon-sírhoz egészen közel. Felszínre került egy faládika, Tutanhamon és Anheszenamon képével, egy kancsó, Tutanhamon nevével ellátva, és egyéb, Tutanhamon uralkodásának idejéből származó tárgyak. Úgy tűnt, a fiatalon elhunyt fáraó hagyatékából csak ennyi maradt az utókorra, s Davis meg volt győződve róla, hogy - mint annyi más sírt Biban el - Molukban - ezt is kifosztották már a sírrablók. Meglehetősen valószínű volt ez a feltételezés, szerencsére azonban akadt egy kétkedő régész, aki nem fogadta el a szakmai közvéleményt, és makacsul állította, hogy Tutanhamon sírját tovább kell keresni. Az ásatás megkezdéséhez viszont pénzre volt szüksége, melyet végül Lord Carnavon bocsátott a rendelkezésére.

Lord Carnavon megfontolt, művelt és széles látókörű angol arisztokrata volt. Hatalmas vagyonát nemes célokra kívánta fordítani, így lett végül az egyiptológia mecénása. 1908-ban ásatási engedélyért folyamodott az egyiptomi Régészeti Felügyelőséghez, az engedély elnyerése után pedig - mint megbízható szakembert - Cartert bízta meg az ásatás vezetésével.

Az eredmény nagyon sokáig váratott magára: a nagy jelentőségű felfedezés csak néhány héttel az ásatási engedély lejárta előtt, 1922 novemberében történt meg. A sajtóban azonnal szenzáció vált az ügyből, s a régészek, a sír, és maga Tutanhamon egyszeriben az érdeklődés középpontjában került. Hívatlan látogatók serege érkezett a helyszínre, nehezítve ezzel a régészek munkáját. A nagy nyilvánosság tehát nem tett jót az ásatásnak, de kifejezetten kényelmetlenné vált akkor, amikor Lord Carnavon röviddel a sír felnyitása után váratlanul meghalt. A kincsek egy részét még láthatta, de magát a szarkofágot, és benne a királyt már nem. Az újságírók jóvoltából pedig az önzetlen mecénás halála a szalagcímeken mint "A múmia bosszúja", "A fáraó átka" jelent meg.

A Tutanhamon bosszújával kapcsolatos hiedelmek kialakulásához hozzájárult az is, hogy egy neves francia régész, Georges Bénédite szélütést kapott és meghalt, miután kijött a sírból, és a kutatócsoport egy másik tagja, Arthur C. Mace is rövidesen életét vesztette. A sajnálatos halálesetek - különösen Lord Carnavoné - igen nagy veszteséget okoztak az ásatóknak, egy előnyük azonban mégis volt: a fáraó átkáról szóló ostoba mese a három férfi halálával a laikus közvélemény számára bizonyítottá vált, és a kincs iránt érdeklődő "gyűjtők" arra a következtetésre jutottak, hogy jobb a halott királyt (és értékeit) nem háborgatni.

A sír felfedezése

 

A sír felfedezése tulajdonképpen 1922. november 4-ére datálható. Ezen a napon találták meg Carterék a sír bejáratához vezető első lépcsőfokot, VI. Ramszesz sírja alatt. Az ásatás résztvevői munkához láttak, és két nap alatt megtisztították a tizenhat fokból álló lépcsősort. A lépcső egy ajtóhoz vezetett, melyen a fáraó neve (Tutanhamon) és koronázási neve (Nebheperuré) volt olvasható.

Carter még aznap értesítette Lord Carnavont, aki november 23-án érkezett leányával Luxorba. November 25-én Carter és Carnavon jelenlétében nyitották fel a sírt, mely mögött a máig ismert legnagyobb kincslelet rejtőzött.

Carter mindjárt a behatolás után észrevette, hogy ebben a sírban is jártak már a sírrablók, mert az ajtókat már előzőleg felfeszítették, majd újra lepecsételték,  azonkívül szörnyű rendetlenség uralkodott a kamrákban. Az értékes tárgyak szeszélyes összevisszaságban hevertek szerteszét, olykor egymásra dobálva.

A lépcső egy hosszú folyosóhoz vezetett, amely egy 8 méter hosszú és 3,6 méter széles fehérre meszelt falú szobába torkollt. A régészek déli szobának ill. előtérnek nevezték el. Itt is zűrzavaros állapotok uralkodtak, akár a folyosón. Feltehetően kétszer is feltörték a sírt, de mintha a rablóknak a fosztogatáson túl az is céljuk lett volna, hogy minél nagyobb felfordulást hagyjanak maguk után. Az előtér padlója tele volt apró törmelékekkel, elszáradt virágmaradványokkal, törött cserepekkel. Mégis, 171 tárgyat, bútordarabot találtak ebben a helyiségben, és ezek között voltak olyan ládák és dobozok is, melyek további kincseket rejtettek magukban. Például egy vadász- és csatajelenetekkel díszített festett faládában megtalálták Tutanhamon saruit.

Más, azóta nagyon híressé vált tárgyakat is találtak ebben a helyiségben. Itt volt a gyermek Tutanhamon fából készült, festett stukkóval bevont feje, mely a felkelő naphoz hasonlóan egy kékes-fehér lótuszvirágból emelkedik ki. Itt állt az az aranylemezekkel bevont pazar trónus is, amelynek támláján a királyi pár látható: Anheszenamon az utolsó simításokat végzi férje öltözékén. Lehet ez valami rituális cselekedet, lehet az udvari etikett előírása, de a legvalószínűbb, hogy csak egy egészen hétköznapi, kedves gesztus a királyné részéről, amely megvilágítja kettejük magánéletét.

Négy szétszedett, fából készült aranyozott kocsi is volt itt, mellettük pedig egy szépen megmunkált baldachin maradványai. Ebben a helyiségben egy kis, fából készült és aranyozott naoszt (szentélyt) is találtak nyitott ajtókkal, ami arra mutat, hogy itt is jártak a sírrablók. Carter és társai a naosz méretéből és felirataiból arra következtettek, hogy legalábbis két színarany szobor állhatott itt, nagy valószínűség szerint Tutanhamon és Anheszenamon szobrai. Nehéz lenne felsorolni az összes értékes tárgyat, amit itt, ebben a szobában találtak. Rengeteg ritkaság halmozódott egymásra, melyek nem pusztán koruk, de anyaguk miatt is igen értékesek, ugyanis a sírban talált tárgyak alapanyaga főleg lazúrkő, alabástrom, arany, ezüst, ébenfa, türkiz és elefántcsont.

A sírkamra tartalma

 

A déli szoba északi falában találták meg a régészek azt az elfalazott ajtót, amely a sírkamrába vezetett. Az ajtót két oldalról két feketére lakkozott faszobor őrizte, így Carteréknek nem volt nehéz dolguk. Mindkét szobrot a királyról mintázták, megörökítve így arcvonásait és testmagasságát (1,67 m). Kötényüket, botjukat, jogarukat, fejdíszüket, ékszereiket és saruikat bearanyozták.

Az ásatók kibontották a sírkamra falát, de csak a következő évben tárták fel azt, amikor az előtérben talált tárgyakat már mind lefotózták, és ott, a helyszínen, laboratóriumi körülmények között felkészítették a továbbszállításra.

1923. február 27-én lépett be először Carter és Lord Carnavon a sírkamrába (vagy nyugati szobába). Ez kisebb volt, mint az előtér, de a helyiséget majdnem teljesen betöltötte egy aranyozott fából készült kápolna, üvegpaszta és kék lazúrkő berakásokkal. A kápolna és a szoba falai között mindössze 75 cm távolság volt, de itt is találtak tárgyakat. Ezeknek egy részét még a szertartás folyamán helyezték ide, rituális célból, más részüket a sírrablók ejthették el, akik természetesen itt is jártak. Ennél tovább azonban nem jutottak, ugyanis a kápolna egy második kápolnát rejtett magában, melynek ajtaján a pecsétek a temetés óta sértetlenek voltak. A régészek számára a feltárás ezen a ponton kezdett nagyon izgalmassá válni, hiszen végre szűz területre érkeztek, 3400 év óta először ők léptek be ebbe a szentélybe. A kápolna falain kívül fegyverek, pálcák, vadászjelenetekkel díszített kenőcstartó tégelyek helyezkedtek el, és két - Tutanhamon és Anheszenamon nevével ellátott - alabástrom vázát is találtak itt.

A második kápolnában egy harmadikra bukkantak a régészek, mellette pedig újabb fegyverekre, íjakra, nyílvesszőkre és egy struccvadászat ábráival díszített légycsapóra.

Végül a harmadik szentélyben helyezkedett el a negyedik, szintén aranyozott fából készült kápolna. Ide tették a vörös homokkő szarkofágot. A négy szentély kibontása után azonban az ásatók már tudták, hogy a szarkofág megtalálása még kevés.

A koporsók felnyitása

 

Ahhoz, hogy a bebalzsamozott tetemet megtalálják, még három - a szarkofágban elhelyezett - koporsót kellett felnyitniuk. A koporsók múmia alakúak voltak, keresztbetett kezekkel, s a kezekben a hatalom szimbólumaival, a déli királyság pásztorbotjával (heka) és Észak korbácsával (neheh). A három faragott koporsó olyan pontosan illeszkedett egymásba, hogy még egy ujjal sem lehetett közéjük nyúlni. Az első koporsót aranyozott fából készítették, és vászonlepelbe burkolták, a másodikat viszont virágdíszekkel is ékesítették, és azután csomagolták lepelbe. A harmadik, színarany koporsót vörös vászonnal csavarták körül, de csak a testet, az arcot szabadon hagyták. Ezen a koporsón együtt ábrázolták Felső- és Alsó-Egyiptom két nagy istenét, a Nehbet keselyűt és a Wadzset kígyót, valamint Íziszt és Nephthüszt. Az utolsó koporsó felnyitása után került napvilágra maga a múmia, illetve a múmia arcára helyezett arany halotti maszk, melyet azóta a sírlelet leghíresebb és legismertebb darabjaként tartanak számon szerte a világon. A legszebb és legtökéletesebb állapotban maradt maszk ez, melyet a Királyok Völgyében valaha is találtak. Az ötvösművészetnek olyan csúcsa, mely kivételes tehetséget kívánt.

A múmia a túlságosan sok, és vastagon rákent balzsam miatt szinte teljesen elszenesedett, de arcvonásai azért kivehetők. Összehasonlítva vonásait a sírban talált rengeteg Tutanhamon-ábrázolással, megállapítható, hogy a halotti maszk nem egy idealizált portré, nem az alattvalói hízelgés eredménye, hanem maga a valóság: a fiatal fáraó valóban ilyen tiszta, megnyerő, jóképű ifjú volt. A maszk anyaga egyébként minden szempontból királyi: az arany alapanyagot féldrágakő és színes üvegpaszta berakások díszítik, a szem kihúzott része és a szemöldök pedig lazúrkőből készült.

A múmiára 101 ponton helyeztek ékszereket, egészen pontosan 143, aranyból készült darabot. A három koporsó együttes súlya meghaladja az 1375 kg-ot. A legbelső, arany koporsó súlya 1110,4 kg !

A meglehetősen rossz állapotban lévő múmiát a régészek a továbbiakban dr. Derry gondjaira bízták, aki restaurációs munkák elvégzése után lemérte a holttest hosszúságát. Az 1,63 m magas halott életében - a doktor számításai alapján 1,67 m magas volt.

Falfestmények és kincstár

 

Miután a koporsókat és a szarkofágot elszállították, és a kápolnákat szétbontva szintén biztonságos helyre vitték, a régészeknek végre alkalmuk nyílt a sírkamra falfestményeinek tanulmányozására. A fekete égbolt alatt sötét okkersárga alapon emberalakok voltak láthatók mind a négy falon. A nyugati falon ábrázolták a Halottak Birodalmának páviándémonait, melyek között a halott fáraónak végig kellett mennie. Föléje festették a temetési menetet, ahol is egy szánon húzták a koporsót a legmagasabb udvari méltóságokat viselő arisztokraták.

A sírkamrából egy másik ajtó vezetett a kincstárba, egy kis, 4 m hosszú és 3,5 m széles helyiségbe. Itt találták meg a temetési rituáléhoz szükséges legértékesebb tárgyakat. A küszöbről a régészek először egy aranyozott faládát pillantottak meg, gyaloghintóra emlékeztető tartórudakkal. Ezen feküdt az Anubisz kutya méltóságteljes, fekete szobra. A fej kivételével az állatot rojtos szélű vászonlepelbe hurkolták, szemeit és füleit arany berakások díszítették.

A helyiségben talált legfontosabb tárgy azonban egy nagy aranyozott faláda volt, amely a négy canopus urnát rejtette magában. Természetesen a király belső részeit is többrétegű csomagolás illette meg, akárcsak a testet. A szentélyt négy istennő (Ízisz, Nephtüsz, Neith és Szerket) őrizte, védőn kitárt karokkal. Ebben az aranyozott szentélyben helyezkedett el egy másik alabástromból készült szekrényszerű kápolna. A szentélyt vászonba csomagolták, és a régészek csak a lepel eltávolítása után láthatták meg, hogy a szekrénynek nem egy nagy, hanem négy kisebb teteje van; mindegyiken Tutanhamon arca látható, homlokán az ureusszal, a fáraói hatalmat jelképező kígyóval. A négy fedőlap alatt négy rekeszt találtak, bennük négy - szintén alabástromból készült - urnával. Mindegyik urna egy kis aranykoporsót rejtett magában, és ezekben helyezték el a fáraó belső részeit.

A szoba egyik sarkában egy hosszúkás dobozt találtak, mely a Nílus áradása után visszamaradt iszapot tartalmazta, belevetett gabonával. A gabona a sötétben is kisarjad, ezzel jelképezi Ozirisz újjászületését, vagyis a feltámadást. Egy másik faládában sörszűrőket és gabona őrlésére alkalmas kis kézimalmot találtak.

Egy kartus formájú doboz, mely szintén a kincstárban bukkant fel, szinte kizárólag ékszereket tartalmazott. Fülbevalók, karperecek, medalionok, amulettek, gyűrűk, melltűk, jogarok, lábperecek kerültek elő nagy mennyiségben, s anyaguk sem volt akármilyen; arany, ezüst, lazúrkő, obszidián, üvegpaszta, ametiszt, karneol, türkiz, vörös jáspis, gyöngy. A legtöbb ékszert skarabeusokkal díszítették; egyébként ezek - kevés kivétellel - csupa olyan díszek voltak, melyeket a király még gyermekkorában, megkoronázása előtt viselt. Ez lehet a magyarázat arra, hogy a doboz tetején a kartus nem a "Nebheperuré", hanem a "Tutanhamon" nevet mutatta, vagyis a fáraó koronázás előtti nevét.

A gazdag sírleletből természetesen nem hiányozhattak az usébtik, a fáraóról mintázott kis szolga-szobrocskák sem. Ezeknek a szobroknak igen fontos szerepük volt a túlvilági létben, hiszen nekik kellett elvégezni azokat a munkákat, amelyek a királyra vártak a Holtak Birodalmában. Anyagukat és megformálásukat tekintve igen különbözőek voltak: a legtöbb agyagból vagy fából készült, de volt köztük kezdetleges kidolgozású terrakotta szobrocska sőt, az akkoriban igen ritka vas is egyes usébtik alapanyagául szolgált. Összesen 113 usébtit találtak, és minden szolgához tartozott egy vagy több szerszám is, amelyre majd szüksége lesz a munkavégzésben, így mindent összevetve 1866 miniatűr szerszám került elő. A 113 usébti közül a legszebbeket két előkelő udvari ember ajándékozta a fáraónak, ötöt Nahtmin főparancsnok, egyet pedig a kincstár főfelügyelője, Maja. A régészek nagy meglepetésére előkerült az egyik sarokból egy hosszúkás fadoboz, mely két kis koporsót tartalmazott. A két kis koporsóban újabb kis koporsók voltak, ezekben pedig két mumifikált magzat. Az egyik kb. 6, a másik 7 hónapos lehetett (a fogantatástól számítva) halálakor. Az archeológusok feltevése szerint ezek Tutanhamon és Anheszenamon koraszülött gyermekei lehettek. Bár történeti bizonyítékok nem támasztják alá ezt a feltevést, a dologra mégis ez az egyetlen elfogadható magyarázat; elvégre hogyan kerülhettek volna idegen gyermekek a királyi sírba?

Mellékszoba papi trónussal

 

Az utoljára feltárt helyiség a keletre néző mellékszoba volt, mely az előtérből nyílott. Az ásatók akkor vették észre az ide vezető ajtót, amikor az előtérből már minden tárgyat elszállítottak. Miután bejutottak ebbe a szobába, konstatálniuk kellett, hogy a másik három szobában uralkodó rendetlenség eltörpül amellett a szörnyű zűrzavar mellett, amely ebben a helyiségben fogadta őket. Már az eredetileg ide szánt holmikat is sebtiben hordhatták be a temetési felügyelők, de később a tolvajok is ide dobáltak be mindent, amire nem volt szükségük, vagy ami a rablás során megsérült. Az egyik faládán megtalálták az egyik tolvaj lábnyomát, egy értékes olajat tartalmazó - mára már üres - kancsón pedig a rabló zsíros ujjlenyomatát. (Carter kutatásai alapján a sír kincseinek 60 %-át elvitték a sírrablók. El lehet képzelni, milyen hihetetlenül gazdag lehetett a temetési felvonulás, ha a kincs 40 %-a is ilyen nagy mennyiségű és értékes darabból áll.)

A mellékszoba "berendezése" tehát voltaképpen egy veszélyesen ingadozó kupac volt, amely a legkisebb érintésre is összedőlhetett volna, ezzel még nagyobb károkat okozva. Az első feladat tehát a rakás megerősítése volt, s ez nagyon óvatos és körültekintő munkát igényelt. A munkálatok eléggé elhúzódtak, és Carter csak 1927 novemberében - tehát pontosan a sír felfedezése után öt évvel, és az ásatás befejezése előtt egy évvel - kezdte meg a munkát a mellékszobában.

Itt találták meg Tutanhamon papi trónusát, amely igazán impozáns darab homorú ülésével, X alakú kacsafej és kacsanyak utánzatú lábával, intarziáival, aranylemezeivel, fajansz és drágakő berakásaival. Talán elkerülte a tolvajok figyelmét, vagy túl nehéznek találták, azért hagyták itt. Nem messze tőle állt egy hasonló anyagokból és hasonló technikával készült zsámoly a fáraó ábrázolásával, amint letiporja sarkával Egyiptom négy hagyományos ellenségét: a szíriaiakat, a líbiaiakat, a núbiaiakat és a szudániakat.

Az itt talált fegyverek közül feltétlenül meg kell említeni az íjakat és nyilakat, amelyeknek egy részét egy nagy, íj alakú ládába helyezték a temetéskor. 16 fajta nyilat különböztettek meg a szakemberek, akik megvizsgálták a fegyverleletet, de összesen 278 darab íj és nyíl volt a mellékszobában. Újabb érdekesség, hogy innen került elő az a játék, melyet a legrégebbi játék-leletként tartanak számon. Ez az ún. szenet, melyet rekeszekkel, fiókokkal és önműködő zárszerkezettel láttak el. A harminc négyzetből álló táblához tartozott néhány báb, dobócsontocskák és pálcikák. A játékszabályokat a mai napig nem sikerült rekonstruálni, de valószínűleg a ma is ismert "malom" játékhoz állhatott közel. Három ilyen szenet-játékot találtak a mellékszobában, különböző méretekben. Anyaguk ébenfa, elefántcsont és arany.

Tutanhamon kincseinek sorsa

 

Az ásatás 1928-ban fejeződött be, tehát hat évet vett igénybe a sír feltárása, a kincsek helyszínen való restaurálása, és elszállítása. A kutatás befejezése után rendezték meg a Kairói Múzeumban az első kiállítást a lelet anyagából. A kincsek azóta is itt láthatók.

Az 1928-ban befejeződött ásatás leletanyagát ma a Kairói Múzeum őrzi. De mint minden, ami ezzel az ásatással kapcsolatban állt, ez sem volt könnyen keresztülvihető. A kincsleletet sokáig az a veszély fenyegette, hogy szétosztják különböző országok múzeumaiba. Ez szerencsére mégsem történt meg, hála Pierre Lacaunak, a Régészeti Felügyelőség főigazgatójának, illetve az egyiptomi kormánynak - ugyanis a kormányfők úgy döntöttek, hogy az állami költségvetésből megtérítik Lord Carnavon özvegyének minden kiadását, mely az ásatással kapcsolatban felmerült. Így Tutanhamon kincsei teljes szépségükben tekinthetők meg ma is Kairóban.

A mumifikálás eljárásai

 

Miután elvégezték az első és legfontosabb feladatokat, megborotválták a holttestet, és hetven napra száraz nátronba fektették, amely aztán végképp kiszívott minden nedvet a halottból. A hetven nap leteltével lemosták a tetemet és egy magas ágyra fektették száradni. A test továbbra is ezen az ágyon maradt, hogy a balzsamozóknak ne kelljen lehajolniuk. A balzsamozók két anyaggal dolgoztak: kenőcsökkel és pólyákkal. Először az ujjakat tekerték körül a finom lenvászonnal, aztán külön-külön a végtagokat, végül az egész testet, így a fáraón több száz méter vászon volt körülcsavarva. A pólyázás közben állandóan használták az értékes kenőcsöket, sajnos Tutanhamon esetében túl bőségesen is. A nagy mennyiségű balzsam miatt ugyanis a holttest szinte teljesen elszenesedett, s csak a maszk által védett arc, és az ujjvédőkkel ellátott ujjak maradtak többé-kevésbé épségben. Végül az egész testet elborították kincsekkel, alig hagytak szabad felületet rajta.

Lábtörés miatt halt meg Tutanhamon?

Nem gyilkolták meg Tutanhamont, egy törött láb okozta komplikációk vezettek a halálához – legalábbis ezt állítja most az egyiptomi régészeti hivatal vezetője, Zahi Hawass. A főhivatalnok-főarcheológus, aki „élet-halál ura” Egyiptomban a kutatási engedélyek kiadásában, s aki most arra hivatkozik, hogy sikerült átvilágítani komputertomográffal Tutanhamon múmiáját. A CT-vizsgálat szerint a 3300 éves múmia arról tanúskodik, hogy a fáraó halála előtt lábtörést szenvedett.

Fiatalon hunyt el a fáraó A lábtörés röviddel a halál előtt történt, ugyanakkor fontos tudni, hogy a fáraó rendkívül fiatalon, 19 éves korában hunyt el. Hawass szerint valószínűleg ez a sérülés fertőződhetett el, és ez okozta a vesztét az uralkodónak, nem pedig gyilkosság. A vizsgálatot végzők nem mindegyike ért egyet Hawass-szal, ami igen ritka dolog, tudva, hogy mennyire fontos tisztséget tölt be az egyiptomi főhivatalnok. Viszont mindenki elutasítja azt a verziót immár, hogy Tutanhamont gyilkosok tették volna el láb alól. Kákosy László, a nemrég elhunyt, híres magyar egyiptológus a koponyán talált vérömleny kapcsán már korábban is hangsúlyozta: a múmia nagyon rossz állapotban maradt fenn, ezért nem szabad döntő jellegű következtetéseket levonni a leletből. Egyelőre nagyon keveset lehet tudni Tutanhamon tízéves uralkodásáról, aki az egyistenhit bevezetésével (sikertelenül) próbálkozó Ehnatont váltotta Egyiptom trónján. Tutanhamon eredeti neve (Tutanhaton) is Atonra, a napistenre utal, akárcsak apjáé, Ehnatoné. Tutanhaton azonban megváltoztatta nevét, amikor trónra került, és visszaállította a befolyásos Amon-papság tekintélyét. Ezt a váltást jelezte nevének módosítása is, amelyben az Aton helyett már Amon isten fedezhető fel. Csontszilánk a fejben Tutanhamon halálá- nak „kriminalisztikai” változata azután terjedt el a kutatók körében, hogy 1968-ban megröntgenezték a múmiát, és akkor egy csontszilánkot találtak a fejében. Ekkor vált népszerűvé az a teória, hogy a fáraóval egy ütés, egy hirtelen csapás vég- zett. Egyesek szerint éppen azért ölték meg, mert vissza akarta állítani a többistenhitet, a poli- teizmust. (Ez azonban aligha valószínű, mert Egyiptomban a lakos- ság döntő többsége politeista volt eleve, és az egyistenhit inkább későbbi korokra jellemző.) Mások szerint Tutanhamont Ay ölte meg, aki hatalomra tört, s aki ambiciózus katonai parancsnokként valóban Tutanhamont követte a trónon. Ennek a teóriának lehet létjogosultsága, ám kérdés az, hogy Ay miért nem rögtön Ehnaton halála után került hatalomra, hiszen ő már az előző fáraó idején is parancsnok volt. Ay Ehnatonhoz nagyon közel állt, az ő lányát, Nofertitit vette feleségül ez a fáraó. (Kákosy szerint nem teljesen bizonyos, hogy Nofertiti kinek a lánya volt, de Ay „apasága” valóban nem zárható ki.)

Zavaros politikai helyzet Ehnaton fáraó halála után azonban nem Ay, hanem vagy talán Szemenhkaré (Ehnaton veje) uralkodott, vagy pedig már rögtön Ehnaton után Nofertiti gyermeke, Tutanhaton (a későbbi Tutanhamon) került hatalomra. Tutanhamon végül 9-től 19 éves koráig ült a trónon. Tutanhamon halála után egy ideig özvegye, az eredetileg Anheszenpaatonnak nevezett fáraónő uralkodott, ám az Aton-kultusz, az egyistenhit hanyatlásakor ő is megváltoztatta Anheszenamonra a nevét, vagyis meghalt férjéhez hasonlóan már korábban ő is belevette nevébe Amon istent. A fáraónő rövid ideig uralkodott, hatalma gyenge volt, nem véletlenül folyamodott hallatlan dologhoz: férjet kért egy közeli, hatalmas birodalomtól! A hettita királyhoz írt levelet, hogy küldje el fiát hozzá kérőként. A hettita király nem hitt a szemének a levél elolvasásakor, ezért először nem királyfit, hanem követet küldött Egyiptomba. Mikor a követ visszatért, egy másik levél nyomán a hettiták valóban küldtek egy herceget leendő férjnek, ám őt az egyiptomi hatalmi klikkek megölették. Ez háborúhoz vezetett a hettitákkal, s valószínűleg ez a háború volt az az alkalom, hogy Ay megragadhassa a hatalmat. Miközben vetélytársai a fronton harcoltak, ő vagy feleségül vette Anheszenamon fáraónőt, vagy társuralkodóvá neveztette ki magát. Ay tehát több fáraó alatt is befolyásos ember volt, de katonai parancsnokként sem háborúzott sokat, inkább az udvari intrikákkal foglalkozhatott. Igaz, mire fáraó lett, igencsak megöregedett, így nem sokáig örülhetett a hatalomnak, amelyet egy másik hadvezér, a hettita háborúból visszatért Horemheb ragadott magához nem sokkal később.

A múmia vizsgálata Az egyiptomi kulturális miniszter Faruk Hoszni hagyta jóvá a projektet, miszerint világítsák át CT-vel Tutanhamon testét. A vizsgálatokat a Kairói Múzeumban végezték. A múmia a koponyát, a mellkast és más csontokat tartalmazott. A korábban a fejen talált sebet, illetve a koponyában lévő csontszilánkot a mostani vizsgálat elvégzői úgy minősítették, hogy az aligha valamilyen bűncselekmény nyoma, inkább a bebalzsamozás során történhetett valamilyen hiba. Viszont a lábtörés inkább okozhatta a halált. Közvetlenül persze a törés nem vezethetett halálhoz, viszont Zahi Hawass feltételezései szerint elfertőződhetett a seb a fáraó combcsontján, ami akár végzetesnek is bizonyulhatott. Hawass sem bizonyos persze állításaiban. A főrégész kijelentette: „nem tudjuk a halál pontos okát, de abban biztosak vagyunk, hogy nem gyilkosság történt. Talán magától halt meg”. Az ügyet mindenesetre ezzel lezártnak tekinti Hawass, aki szerint most már békén kell hagyni a múmiát.

Forrás: http://www.mult-kor.hu/20041117_tutanhamon_sirjanak_titkai?pIdx=1

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.