Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.09.14

Hogyan festett az ősember?

Hogyan festett az ősember?

Ahogy az ember megszületett, máris foglalkozott azokkal a dolgokkal, melyekkel a ma embere, csak persze sokkal kezdetlegesebb formában. Ugyanígy volt ez a festéssel, a rajzolással is. Csak egy nagy akadályt kellett leküzdenie az ősembernek, a barlang sötétjét. Vajon hogyan oldotta ezt meg? Mindjárt kiderül!

Mielőtt bármiféle választ adnánk a kérdésre, először tisztázzuk, hogy mi is az a barlang, s akkor megértjük, miért van ott olyan sötét. Ha nagyon szakszerűen akarjuk a dolgot megfogalmazni, akkor barlangnak nevezzük a Föld szilárd kérgében, természetes úton keletkezett, az ember számára is járható méretű üreget. Képzeljünk csak el egy mélyebben benyúló barlangot. Nincs ott az égvilágon semmi, ami világítana. Olyan sötétség uralkodik bent, hogy hosszú idővel sem szokhatja meg az emberi szem.

Léteznek olyan barlangrajzok, melyek még a mai, modern világítás mellett is csak homályosan látszanak. Azok a kőkorszaki mesterek, akik i. e. 30000 és i. e. 10000 között készítettek teljesen élethű állatrajzokat a barlangok falára, még nappal is szinte teljes sötétségben dolgoztak. Ráadásul vannak olyan rajzok, melyek majd egy kilométerre találhatóak meg a barlang nyílásától. Ezek az ősemberek csak egy nagyon gyenge fényű lámpás pislákoló lángjánál festhettek. Jó pár ilyen lámpás fennmaradt, sőt, a füstjük nyoma itt-ott a rajzokon is megtalálható.

Ezek a lámpások szintén nagyon kezdetlegesek voltak. Volt egy kőlapocska vagy egy gömbölyű kavics, közepén egy mélyedéssel, amibe éghető állati zsiradékot helyeztek, lámpabélnek pedig száraz mohát vagy zuzmót használtak. Más vidéken borókavessző is megtette zuzmó helyett.
Az akkorról visszamaradt rajzok közül jó pár festmény egyszínű vonalrajz, de előfordulnak olyanok is, amik több színben pompáznak. Megint más rajzokon a kontúrokat kovával bevésték vagy feketével kihúzták. Egyéb esetekben még az ujjukkal is festettek.

S hogyan keverték a színeket?

Természetes színezőanyagokat használtak, például a vas-oxidot, a vörös és a sárga okkert a vörös és sárga színekhez, a mangán-oxidot vagy barnakövet a feketéhez, a hematitot vagy vörös vasércet a vörösbarnához és a porcelánföldet a fehérhez. Az ásványokat mozsárban zúzták össze, és egy kőpalettán kikeverték a színárnyalatot. A keveréshez még faszenet és kvarcot is használtak.

Az ősember arra is rájött, miként készítsen vízálló festéket. Valószínű, hogy a színezőanyagot zsiradékkal keverte össze, hogy a rajzok vízállóak legyenek. Lascaux-ban például kalcium-karbonátban gazdag barlangvízzel elegyítették a festékeket, ettől nagyon tartósak lettek. A festéshez tollból, állati szőrből vagy ágacskákból készült ecsetet, moha- vagy szőrmepamacsot használtak.

S a kényelmetlen helyzetek közül a barlangfestéskor a kevés fény csak egy volt, mást is el kellett viselniük az akkori "festőknek". Léteznek ugyanis olyan rajzok, melyeket egy méternél is alacsonyabb zugokban fedeztek fel, ahol igencsak fárasztó volt a munka. Más rajzok ezzel szemben olyan magasan helyezkednek el a barlang falán, hogy azokat csak többszintes, fából készült állványról érhették el. Régészek felfedezték állványozás nyomait, néhol öt méteres magasságig.

Bár sok problémát kellett leküzdenie az ősfestőknek, a leletek bizonyítják, hogy egy igazi művésznek a szóban forgó akadályok mégsem lehettek legyőzhetetlenek!

Forrás: http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kjc/0/17979/1

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.