Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.09.14

A guillotine (nyaktiló)

Szendi Gábor:
Az ember könnyen elvesztheti a fejét

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy állat, úgy hívták, hogy Ember. Ez az Ember a legváltozatosabb formákat találta ki, hogy fajtársait elpusztítsa. Voltak bonyolult formák, mint négy lóval négyfelé szaggatni, aprólékosan kerékbe törni, máglyán elégetni. Volt olyan, amely a lottózáshoz hasonlított: száz kés nyelére testrészek voltak írva, s a hóhér csukott szemmel mindig húzott egyet a kosárból, és odaszúrt, ami a kés nyelén állt. Az öttalálatos itt annak felelt meg, ha elsőre a "szív" feliratú kés került elő. Már a kezdetektől fogva voltak azonban "humánus" kivégzési formák is, az egyikről szól mai mesénk.

Már 1066-ban állt a nyaktiló egy változata Halifax főterén, melyet Halifax Gibbetnek neveztek és meglepően hasonlított a 700 évvel később épített guillotinehoz. Szombatonként, ráérős időben volt kivégzés, és marhatolvajok esetén a lopott marhára kötötték a bárd kötelét, hajtsa végre ő az ítéletet. Morton grófja turistaként látta meg a halifaxi szerkezetet, amely egészen 1650-ig üzemelt, és 1556-ban hazatérve Edinburgbe, ő is csináltatott egyet. A nép csak egyszerűen Skót Szűznek nevezte el, s 25 évre rá a gróf is, mint lázadó skót nemes, megismerkedhetett a szerkezet fő erényével, a gyorsasággal. Ezt az tudta volna csak igazán értékelni, akit kétbalkezes hóhér bárdja alá küldtek. Így járt Mária, a skótok királynője is; a hóhér háromszori nekifutásra tudta csak levágni a fejét. A nyaktiló, mint ötletes, szakértelmet nem igénylő szerkezet hol itt, hol ott tűnt fel az évszázadok során Európában. Ismerték Olaszországban Mannaia néven, Németországban meg Diele, Hobel vagy Dolalora néven emlegették.

A guillotine

Történt egy nap, hogy Franciaországban kitört a forradalom, s sajnálatos véres események után megalakult a Törvényhozó Nemzetgyűlés, melynek egyik lelkes tagja Joseph Ignace Guillotin orvos volt. Népszerűségét annak köszönhette, hogy éppen jó időben, 1788-ban, írt egy kiáltványt Párizs népéhez, hogy duplázzák meg a rendi gyűlésben a népképviseltet. Guillotin az akkoriban divatos ruhákat hordta és nézeteket vallotta, így miután a törvényhozás minden embert egyenlővé tett, arra gondolt, hogy akkor legyen a halálban is mindenki egyenlő. Addig ugyanis csak a nemeseknek járt a pallos általi kivégzés, a nép egyszerű bűnözőjét showelemekkel színesített műsor keretében küldték a másvilágra. Guillotin számolt az emberi tényezővel is: lehet a bárd életlen, a hóhér fáradt vagy képzetlen, az igazi egyenlőség biztosítását a kivégzés gépesítésében, mondhatni standardizálásában látta. Egy nap hát szót kért a Nemzetgyűlésben, és ismertette törvényjavaslatát, miszerint kéne egy gépezet "amely úgy csap le, mint a villám, a fej leröpül, spriccel a vér, s az ember nincs többé. Uraim, én egy szempillantás alatt leválasztom az Önök fejét anélkül, hogy egy cseppnyi fájdalmat is éreznének". A Nemzetgyűlésen azonban ideges nevetés hullámzott végig, sokan tán megsejtették sorsukat, és a tervet elvetették. Guillotin vérig sértődött. Pláne, hogy duzzoghatott két évvel később, amikor bezzeg Lepeletier de Saint-Fargeau márki javaslatát elfogadták, hogy az egyenlőség a vérpadon is legyen egyenlőség. A lefejezésben is mindenki egyetértett, csak a kivitelezés kérdését halogatták. A dolgok menetét megsürgette, hogy Charles-Henri Sanson állami hóhér beadvánnyal fordult a polgártársakhoz, hogy a szaporodó kivégzések egyre nagyobb terhet rónak rá, mert neki csak két pallosa van, azokat minden kivégzés után élezni, polírozni kell, s az egyszerű, bárdolatlan gazfickóktól különben sem várható el az a büszke tartás, hogy ne izegjenek-mozogjanak a bakón, mint azt korábban arisztokrata kuncsaftjaitól már megszokta. Sanson, mint érző szívű hóhér és munkaszerető ember, élt-halt a pontos munkáért. Szakmai tekintély volt, sokadik tagja a Sanson hóhérdinasztiának. Elsősegélyként hát gyorsan kiutaltak neki egy hatszáz livres harmadik bárdot, de világossá vált, hogy a letartóztatások ütemét tekintve, ez így sokáig már nem mehet tovább. A gépezet ügyében Pierre-Louis Roederer-t nevezték ki biztosnak, és a fő szakértő Antoine Louis lett, a Sebészeti Akadémia titkára. Jobb embert nem is találhattak volna.

Forrás: http://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/guillotine.php

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.