Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.09.27

Szabadkőművesek

A szabadkőművesség világszerte több millió taggal rendelkező heterogén, számtalan formában működő mozgalom, amely – önértelmezése szerint – az erkölcsi értékek, valamint a szellem szabadságának egyetemességét vallva, a felvilágosodás hagyományait követve tevékenykedik. Tagjai ritualizált beavatási szertartásokon keresztül ismerhetik meg a szabadkőműves mesterséghez kapcsolódó szimbólumrendszer mélyebb jelentését.

A tagság számára alapvető követelmény az Istenbe vetett hit. Ennek a hitnek a megnyilvánulását - azaz hogy ki mely vallás szerint hisz Istenben - a reguláris szabadkőművesség nem firtatja tagjaitól, hiszen a reguláris páholyokban vallási és politikai témák megvitatása tilos. Éppen ezért Istent a szabadkőműves ceremóniákban és szóhasználatban a Világegyetem Nagy Építőmesterének nevezik.

A szabadkőműves (maszon, fr. maçon – „kőfaragó, kőműves”) a szabadkőműves páholyok tagjait jelölő megnevezés. A kifejezés a freemason angol szó azonos értelmű (feltehetően a ném. Freimaurer közvetítése révén kialakult) magyarítása, amelynek első megjelenését 1375-re tartják, és kezdetben a céhetől független, később a céhbeli privilégiumokat élvező, nagy szaktudású kőművesmestereket értették alatta. A kifejezésnek egyéb értelmezése is ismeretes.

A társaság eredetét illetően számos mitikus, az ókori világhoz kapcsoló magyarázatot ismerünk, így eredeztetik a jeruzsálemi templom építőitől (Hiram), akik bölcsességét a templomos lovagrend, a katedrális-építő céhmesterek, majd a rózsakeresztesek közvetítik a szabadkőműveseknek. Egyéb elképzelések a társaságot Mózessel, az esszénusokkal, Euklidész és Püthagorász filozófusokkal, az antik misztériumvallásokkal illetve a kelta és cigány pogánysággal hozzák összefüggésbe.

Feltehetően Skóciában már a XVI. században, Angliában a XVII. századtól megkezdődik a szabadkőműves tevékenység, majd négy londoni páholy 1717-ben megalakítja az Angliai Nagypáholyt. 1728-ban Párizsban létrejön a Francia Nagyoriens.

James Anderson 1723-ban összeállítja és kiadja a szabadkőműves alkotmányt (The Constitutions of the Free-masons), majd e munkát folytatva jelenteti meg annak újabb változatát (The New Book of Constitution of the Antient and Honourable Fraternity of Free and Accepted Masons) 1738-ban.

Az angliai Nagypáholy és a Nagyoriens közti szakadás 1877-ben következik be, amikor a Nagyoriens tagjaitól már nem kívánja meg a Világegyetem Nagy Építőmesterében való hitet, elismer női és vegyes páholyokat, valamint enyhít a politikai kérdések megvitatásának tilalmán. A két szervezet között a hivatalos kapcsolat megszakad.

1929-ben az angolok kiadják a regularitás alapelveit tartalmazó dokumentumot (Basic Principles), amelyben deklarálják, hogy milyen alapon ismernek el ők nagypáholyokat - azaz mi szerint döntik el, hogy melyik szervezetet tekintik szabadkőművesnek és melyiket nem. Ennek főbb pontjai: a tagoknak valamely vallás szerint hinniük kell Isten létében; a páholyoknak csak férfiak lehetnek a tagjaik; a páholyokban vallási és politikai kérdések taglalása tilos; nem tartható fent szabadkőművesi kapcsolat olyan szervezetekkel, amelyek ezen elveket nem tekintik a magukénak.

 

A szabadkőművesek és az egyház

1738-ban XII. Kelemen pápa kibocsátja az In eminenti kezdetű bullát, amely szerint a szabadkőművesség káros, mert veszélyezteti az államrendet és a hívek lelki üdvét. Ezek miatt a pápa egyházi átokkal sújtja a szervezetet, annak tagjait. XIV. Benedek pápa az 1751-es Providias elnevezésű bullában kifejti, hogy a szabadkőművesség vallási liberalizmusával fenyegeti a katolikus vallás dogmatikai tisztaságát, és megemlíti a szabadkőműves esküszöveg és a titoktartási kötelezettség problémáját.

A Nagy Francia Forradalom időszakától a pápai hozzáállás megváltozik, VII. Piusz 1814-ben kiadott Sollicitudo omnium kezdetű bullájában az egyházfő megbocsátással fordul a páholyok tagjaihoz, őket az egyházhoz való visszatérésre biztatja, ugyanakkor megtiltja a szabadkőművességhez való csatlakozást, annak tevékenységében közreműködést. Az 1846-ban trónra lépő IX. Piusz, nyolc vonatkozó rendelkezést bocsát ki, amelyek közül a legfontosabb a Quanta cura kezdetű bulla (1864), amely egyenesen veszedelmes eltévelyedésnek bélyegzi – többek között – a szabadkőművességet.

XIII. Leó pápa 1884-ben kiadja a Humanum genus enciklikát. Ebben a pápa a maszonokat a sátán szolgáinak bélyegzi, akik az egyház megsemmisítésére és az államhatalom megkaparintására törekednek, amelyeket ez enciklika a szabadkőműves rítus-, szimbólum-, és szervezetrenddel lát bizonyítva. Leó nevéhez még két antimaszonikus episztola fűződik, 1892-ből.

XV. Benedek uralkodása alatt, 1917-ben adják ki az új Egyházi törvénykönyvet (Codex Pii-Benedicti), amely a „a szabadkőművesek szektájába” való belépést és a szabadkőműves tevékenységet automatikus kiközösítéssel szankcionálja.

1968-1970 között tárgyalások zajlanak, amelyeket a lichtenaui nyilatkozat zár le, amiben kinyilvánítják a szabadkőművesek függetlenségét, az emberiség sorsáért való felelősségérzetet, és hogy a szabadkőművesség nem vallás, ilyen ambíciói sincsenek. A tárgyalásokat 1979-ben megszakítják, ez azóta sem folytatódik. A viszony hűlését mutatja a német püspöki kar által közrebocsátott 1980-as nyilatkozat, ami a maszonéria és katolicizmus teljes összeegyeztethetetlenségére mutat rá, a szabadkőművességet relativizmussal vádolva.

Az 1983-tól, jelenleg is hatályos Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici) már nem nevesíti a szabadkőműveseket, pusztán megállapítja: „Aki belép olyan társulásba, mely az egyház ellen mesterkedik, megfelelő büntetéssel büntetendő; aki pedig ilyen társulást előmozdít vagy vezet, egyházi tilalommal büntetendő.” A Joseph Ratzinger bíboros, prefektus (jelenleg a pápai trónon, XVI. Benedek néven) által vezetett Hittani Kongregáció 1983-ban kiadja a – később II. János Pál pápa által jóváhagyott – Nyilatkozat a szabadkőműves társaságokról c. állásfoglalást (Quaesitum est), amely tilalmazza a katolikusok szabadkőműves tevékenységét, és az irat szerint a szabadkőműves katolikusok nem vehetnek részt az eucharisztia vételében, a szentáldozásban.

 

A szabadkőművesség története térségünkben

Az első szabadkőműves-páholy Erdélyben, Brassóban alakult meg, 1749-ben. Ezt gyorsan követte a többi. A páholyok többnyire latin vagy német nyelven, illetőleg német vagy lengyel fennhatóság alatt működtek. Ebben az időben bécsi páholyokban is dolgoztak magyarok. Különös jelentősége van a Mária Terézia udvarában szolgáló testőríróknak, így például Barcsay Ábrahámnak, Orczy Lőrincnek, vagy Báróczy Sándornak, aki nevéhez fűződik az első nagyobb terjedelmű magyar szabadkőműves nyelvemlék. Ugyancsak Bécsben szabadkőműveskedett Born Ignác magyar származású természettudós, akiről minden valószínűség szerint Mozart a Varázsfuvola Sarastro nagymesterét mintázta. De nem szűkölködtek a magyarországi páholyok sem jelentős személyiségekben, elegendő csak – a teljesség igénye nélkül – Kazinczy Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Ráday Gedeon,Széchenyi Ferenc vagy Kármán József nevét megemlíteni.

II. József igyekezett a szabadkőművességet a maga szolgálatába állítani, ennek megfelelően rendeletekkel szabályozta működését. 1795-ben azonban I. Ferenc császár egész birodalmában, így Magyarországon is betiltotta a szabadkőművességet. Annak újraindulására – bár 1848-ben történtek erre halovány kísérletek – csak hét évtizeddel később került sor.

1861-ben, egyelőre illegálisan, magyar nyelven dolgozó szabadkőműves-páholy alakult Pesten. A Szent István páholy néhány hónap után megszűnt, ám léte jelentős lökést jelentett a magyarországi szabadkőművesség újraindítása felé.

Mintegy fél évvel a kiegyezést szentesítő törvények kihirdetése után, 1868 februárjában a belügyminiszter engedélyt adott szabadkőműves-páholyok alapítására Magyarországon.

1886-ban a világon máig egyedülálló módon a két különböző orientációhoz, illetve Nagypáholyhoz tartozó magyar páholyok az ekkor létrejött Magyarországi Symbolikus Nagypáholy égisze alatt egyesültek. Innentől 1919-ig datálhatjuk a magyar szabadkőművesség virágkorát: ebben az időben közel száz páholyban mintegy 11 ezer szabadkőműves dolgozott, közöttük olyanok, mint Ady Endre, Wekerle Sándor, Kosztolányi Dezső, Pulszky Ferenc, Benedek Elek, Kresz Géza, Heltai Jenő, Bláthy Ottó és sokan mások. A szabadkőművesség érezhető súllyal jelen volt a dualizmus kori Magyarország társadalmában, és ez nem csupán az akkoriban szabadkőművesi közreműködéssel létrejött jótékonysági intézmények nagy számában mérhető, hanem jelentős hatást gyakorolt a kor szellemi miliőjére is.

A Tanácsköztársaság betiltotta a szabadkőművességet Magyarországon, és ez nem változott a Horthy-korszakban sem.

1945-ben a hatóságok újra engedélyezték a szabadkőműves-páholyok működését, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy azonban ezúttal csak öt évig működött: Benedek Marcell nagymester minden igyekezete és diplomáciai képessége ellenére, mivel az államszocializmussal nem férhetett össze a szabadkőművesség gondolati szabadsága, 1950-ben megint betiltás következett. Ez így maradt 1989-ig, amikor is a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy újraindulásakor az angolszász rendszerhez csatlakozott, egyúttal reguláris nagypáhollyá vált. Az 1992-ben létrejött Magyar Nagyoriens ugyanakkor a francia rendszerhez csatlakozott, angol szempontból tehát irregulárisnak számít.

A szabadkőművesség alapelveit alkotmányi szinten rögzítik. Az egyéb alapelvek bázisát az erkölcsi törvény megtartásának követelménye képezi, amely a reguláris (angol eredetű) testvériségben a Világegyetem Nagy Építőmesterőnek való hit előírásával párosul, szemben az irreguláris vagy liberális (francia eredetű) irányzattal, amely az utóbbit nem követeli meg.

A szabadkőművesség azonosul a felvilágosodás célkitűzéseivel, vallja a szellem, a vallás, a politikai nézetek szabadságát, és a páholytagok vagyoni és társadalmi helyzetétől független egyenlőségét a szervezeten belül. A szabadkőműves program szerint a szervezet tagjai tevékenységük során a magasabb szellemi-erkölcsi értékek közvetítésével, a felvilágosodás és humanizmus hagyományainak fenntartásával és terjesztésével, munkájuk révén tevékenyen alakíthatják a társadalmi folyamatokat, amelyért felelősséggel tartoznak. A páholyok kötelessége a jótékonysági tevékenység, amely mind a külvilág felé, mind a szervezeten belül megnyilvánul. A szabadkőműves iratok ezeken túl rögzítik a hazaszeretet, a titoktartás, az erkölcsileg megfelelő életvitel, a testvériség és tolerancia követelményét, és tilalmazzák a politikai illetve vallási kérdések páholyon belüli megvitatását.

 

Szabadkőműves összeesküvés

A társaság titokzatossága, jelképrendszere sokakban kelti azt a gyanút, hogy a szabadkőművesek okklut szertartásokat végeznek, és számos gúnyiratban felmerül a sátánizmus, a vér- és állatáldozatok, orgiák vádja.

A tárgyalt Humanum Genus enciklika megjelenése után általánossá válik a szabadkőművesség világuralomra törekvésének gondolata, amelyet tetéznek az I. világháborút lezáró békék, az 1917-es orosz forradalom és bolsevik hatalomátvétel Szentpéterváron, valamint a tanácsköztársaságok létrejötte. Megerősödik az a nézet, amely szerint a szabadkőművesség a zsidókkal és a bolsevizmussal összeesküdve gyakorolja a világhatalmat. Ez napjainkig is élő felfogás, amely mára kiegészült a szabadkőművesség cionizmussal való összefonódásának, valamint a globalizációban játszott szerepének hangsúlyozásával. Számos bizonyíték van azon vádra, miszerint a szabadkőműves szervezetek a XVIII. században alapított Illuminátusok befolyása alá kerültek.

 

Forrás: Wikipédia

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.