Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.05.16

VI. osztály - 2. félév

3. A reformáció és az ellenreformáció

 

A reformáció

 

Okok:

- az uralkodók már nem fogadták el az egyház abszolút hatalmát

- a kisnemesek fokozatosan elvesztették birtokaikat és tekintélyüket, ezért az egyház vagyonának a megszerzésére törekedtek

- a parasztság az adók következtében nagyon elszegényedett, parasztfelkelések törtek ki

- a papok nagy része erkölcstelen és tudatlan volt

- az emberközpontú világkép és az új tudományos elgondolások is hozzájárultak az elégedetlenséghez

          → a fentiek különösen jellemzőek voltak a Német-Római Birodalomra, nem véletlen, hogy innen indult útjára a reformáció.

 

Kezdete:

Luther Márton 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezte 95 tételből álló tiltakozását, amelyben bírálta a katolikus egyházat és követelte a nemzeti nyelven történő prédikációt.

Ő úgy gondolta, hogy nem az egyházzal, hanem az Istennel való közvetlen kapcsolat és a Biblia tanulmányozása vezethet el az igazi megváltáshoz.

Luther tanai először az északi és keleti német területeken terjedtek el, ahol az egyház és a hit a világi hatalom ellenőrzése alá került. Az új eszmék a parasztságra is hatottak és az 1525-ös parasztfelkelés idején a vallásos reformáció mellett megjelent a népi reformáció.

 

Irányzatok:

- Luther Márton → lutheránus, evangélikus vagy ágostai hitvallás

- VIII. Henrik (Anglia) → anglikán egyház (feje: a mindenkori angol király)

- Kálvin János → kálvinizmus (akik ma reformátusoknak nevezik magukat, Kálvin tanait követik)

- elterjedt az unitárius (Szentháromság-tagadó) irányzat is.

 

Az ellenreformáció

 

Nem csak a reformáció következménye volt. Luther Márton fellépése előtt is akartak újítani. Már a XVII. században vissza akartak térni az őskeresztény modellhez: egyszerűség, tisztaság stb.

A katolikus egyház teret veszített Németországban, a skandináv államokban, Angliában és más területeken is. Ennek megakadályozására és a hívek visszahódítására új szerzetesrendek alakultak, pl. 1540-ben Loyolai Szent Ignác vezetésével a jezsuita rend:

- misszionáriusok küldése Amerikába, Afrikába, Ázsiába

- a hangsúly az oktatáson volt – hívek (vissza)szerzése a híres jezsuita kollégiumok által.

A Tridenti Zsinat körülhatárolta az ellenreformáció céljait:

- szigorú fegyelem a katolikus papságon belül

- a katolikus eszmék terjesztése prédikálás útján.

 

A 30 éves háború (1618-1648) és következményei

 

Fordulópontot jelentett a Német-Római Birodalom történetében, amely a XVI. században, V. Károly császár idején élte fénykorát. Ezután – részben azért, mert V. Károly minden erőfeszítése ellenére sem tudta megakadályozni a reformáció terjedését – hanyatlani kezdett.

 

A háború okai:

- a cseh kálvinisták, akik jelentős politikai, gazdasági befolyással rendelkeztek, megelégelték a német uralmat

- felmerült a Balti-tenger feletti ellenőrzés kérdése, melyben a skandináv országok (a Norvégiával akkor nég egységet alkotó Dánia és Svédország), de Anglia, Hollandia és Spanyolország is érdekelve voltak.

A háború ürügye:

- 1618-ban Prágában két császári tisztviselőt kidobtak az ablakon (= defenesztráció).

 

A háború lefolyása:

A defenesztrációt követő felkelést a német csapatok leverték. Az 1620-as fehérhegyi győzelem után véres megtorlás következett. A résztvevő nemesek vagyonát elkobozták és erőszakkal terjesztették a katolikus vallást.

A dánok (angol, holland, francia támogatással) megtámadták az északi német területeket, de hamar visszaverték őket.

Ezután Svédország lépett be a háborúba. A lützeni csatában maga Gusztáv Adolf svéd király is meghalt.

1635-ben a franciák is hadat üzentek a németeknek: két fronton, északon és délen is harcoltak a németekkel és a németekkel szövetséges spanyolokkal.

 

A háború következményei:

- a német területeken később alakult ki az egységes nemzet eszméje, mert a háborút lezáró vesztfáliai béke (1648) megerősítette a birodalom szétdaraboltságát

- a már korábban megingott császári tekintélyt újabb csapás érte

- a német császárok nem tudták megvalósítani az abszolutisztikus monarchiát

- a Német-Római Birodalmon belül egyre inkább elkülönültek a katolicizmust erőltető Habsburgok által uralt területek és a vallásszabadságot élvező protestáns német területek

- 3 hatalmi központ kezdett körvonalazódni:

          - Ausztria

          - Bajorország

          - Brandenburg (Poroszország).

 

AZ ÚJKOR

 

1. Európa a XVII-XVIII. századokban

 

Az abszolutisztikus monarchia

 

A XVI. századi Európában szinte mindenhol monarchia volt. A királyok és a császárok ellenőrzésük alatt tartották az állam intézményeit, amelyeket maguk körül építettek ki.

Az abszolutizmus bevezetésének okai:

- egyes országokban (pl. Anglia, Franciaország) a király és a városok összefogása a nemesség ellen

- más országokban (pl. Svédország) a király és a parasztok összefogása a nemesség ellen.

Tény: az abszolutizmus bevezetése a társadalom egészének igénye volt, mert így nagyobb biztonságban érezhette magát a nemesi túlkapásokkal szemben.

 

Jellemzők:

- a rendi gyűlések  hatalma csökkent

- a királyi tanács szerepe nőtt

- a királyt a polgárság és az újnemesség támogatta

- az egyház a király ellenőrzése alá került.

 

A király:

- kinevezte a minisztereket

- törvényeket kezdeményezett

- összehívta vagy feloszlatta a parlamentet

- a hadsereg főparancsnoka volt

- döntött a külpolitikában (háború vagy béke)

- beleszólt az egyház ügyeibe

- kinevezte az állami tisztségviselőket

- ellenőrizte a közigazgatást

- rendőr és bíró volt.

 

Az alkotmányos monarchia Angliában

 

A „két rózsa háborúja” a York- (fehér rózsa) és a Lancaster-ház (vörös rózsa) között Anglia trónjáért zajlott. A Tudor-ház került trónra.

VII. és VIII. Henrik (az anglikán egyház létrehozója) újra megerősítették a királyi hatalmat. Az abszolutizmus megalapozójának VIII. Henrik lányát, I. Erzsébetet tekintjük. Ő egyensúlyt teremtett katolikusok és reformátusok között és az ő idejében Anglia tengeri nagyhatalom lett.

I. Erzsébet utódai, I. Jakab, majd I. Károly abszolutisztikus módon próbáltak uralkodni. A parlament szembeszegült a királyi politikával és 1628-ban elutasította I. Károly adónövelési javaslatait.

1640-ig a király parlament nélkül kormányzott, de kénytelen volt újra összehívni, az újabb adók miatt. A parlament megint elutasította. A király elhagyta Londont. Polgárháború tört ki a királypártiak és a parlament között.

1649-ben lefejezték a királyt. Anglia rövid időre köztársaság lett, majd visszahívták a Stuartokat uralkodni.

Miután a Stuart család kihalt, az Orániai család került a trónra. Anglia alkotmányos királyság lett.

 

A felvilágosodás. Felvilágosult gondolkodók

 

A felvilágosodás a XVIII. századi Európa filozófiai és politikai eszmeáramlata. Azon a meggyőződésen alapult, hogy a társadalom átalakítása lehetséges, ha azt ésszerűen, türelmesen végzik és biztosítják az állampolgári szabadságjogokat.

 

Montesquieu (francia felvilágosult gondolkodó)

- a szabadelvű arisztokráciához tartozott

- a bordeaux-i vidéki törvényszék elnöke volt

- főbb művei: Perzsa levelek – ebben külső szemlélőként Franciaország erkölcseit és intézményeit kritizálta, A törvények szelleméről – melyben megteremtette az alkotmányos monarchia modelljét, Gondolatok a rómaiak dicsőségéről és hanyatlásáról.

 

II. József (a Habsburg Birodalom császára)

- központosított közigazgatás

- a kereskedelem támogatása

- 1781 – eltörölte a jobbágyságot

- engedélyezte a parasztok városba települését

- az egyházi földek egy részét elvette, szerzetesrendeket oszlatott fel

- kötelezővé tette az egész országban a német nyelvet

- kötelező elemi oktatás.

Halálos ágyán rendelkezései nagy részét visszavonta.

 

2. Újkori forradalmak

 

Az amerikai forradalom

A XVIII. század második felében fokozódott a 13 észak-amerikai gyarmat Angliával szembeni elégedetlensége. Okok: korlátozó, a gazdasági fejlődést hátráltató intézkedések, pl.

- megtiltották a nyugat felé való terjeszkedést

- klb. vámilletékek

- bélyegilleték.

1773 – az angol parlament kötelezte a gyarmatosítókat, hogy az Indiai Társaságtól vásároljanak teát. Ezért indiánoknak öltözött amerikaiak csoportja Boston kikötőjében a tengerbe dobálta az angol hajók tearakományát = „Bostoni teadélután”.

1775 – Lexingtonban volt az első fegyveres összecsapás amerikaiak és angolok között.

1776 – Philadelphiai Kongresszus, mind a 13 gyarmat képviselője részt vett rajta.

1776. július 4 – Függetlenségi Nyilatkozat, amely után kitört a függetlenségi háború. A kezdeti nehézségek után:

1777 Saratoga – amerikai győzelem

1781 Yorktown – amerikai győzelem.

1783 – a Versailles-i Szerződés értelmében Anglia elismerte az észak-amerikai gyarmatok függetlenségét.

1787 – létrejött az Egyesült Államok alkotmánya:

- a felvilágosodás eszméiből ihletődött

- meghatározta az államok és a Szövetség, valamint az államhatalom szervei közötti viszonyt

- később kiegészítették a Jogok Nyilatkozatával

- több mint 200 éve (kiegészítésekkel és módosításokkal) érvényben van.

 

A francia forradalom

Okok:

- politikai válság

- pénzhiány

- Általános Rendi Gyűlés összehívása (Franciaországban 3 társadalmi rend volt: nemesek, papok és a 3. rend – mindenki, aki az előző 2 rendbe nem tartozott bele).

A 3. rend visszautasította bármilyen új adó elfogadását. Megesküdött, hogy alkotmányt ad az országnak (= Labdaházi Eskü).

A király katonaságot rendelt be Párizs és Versailles környékére.

Válasz: 1789. július 14-én a párizsiak megrohamozták és elfoglalták a Bastille-t.

1789. augusztus – a Polgári és Emberi Jogok Nyilatkozatának elfogadása.

 

Esettanulmány: Polgári és Emberi Jogok Nyilatkozata

 

A forradalom révén új politikai rend jött létre Franciaországban:

- újjászervezték a közigazgatást

- új adók (a jövedelem figyelembevételével)

- 1790 – Alkotmány: a király tiszteletben kellett tartsa a törvényeket és az állampolgárok szabadságjogait

- sok nemes hagyta el az országot

- miután az Alkotmányozó Gyűlést feloszlatták, létrejött a Törvényhozó Gyűlés

- 1792. április – a Gyűlés hadat üzent a Német Birodalomnak és rövid idő múlva a porosz és az osztrák seregek átlépték Franciaország határait

- a király családját börtönbe zárták és a Törvényhozó Gyűlést a Nemzeti Konvent (= jakobinus diktatúra) váltotta fel

- 1792. szeptember – győzelmet arattak a német csapatok felett és kikiáltották a köztársaságot

- 1793. január – kivégezték a királyt

- katonai kudarcok után a jakobinusok terrort vezettek be (letartóztatások, árak emelkedése)

- 1795 – új alkotmányt fogadtak el, amely a jakobinus terror, de a forradalom végét is jelentette

- az 1795-ös alkotmány értelmében a hatalmat egy 5 tagú Direktórium vette át, a törvényhozó hatalmat az Öregek Tanácsa és az Ötszázak Tanácsa osztotta meg

- válságos időszak volt: infláció, a lakosság helyzete egyre rosszabb volt, királypárti összeesküvések

- a hódítások sok fiatal tiszt érvényesüléséhez vezettek: köztük volt Bonaparte Napóleon.

 

Napóleon – a konzulátustól a császárságig

 

A forradalom idején

- 1795-ben levert egy királypárti felkelést

- 1796 az itáliai hadjáratban 5 osztrák hadtestet győzött le → campoformioi béke: Belgium és Milánó francia kézre került

- 1798 – egyiptomi hadjárat, cél: a Földközi-tenger „francia tó” legyen, angolok Indiába jutásának megnehezítése → a hadjárat sikertelen volt.

 

A konzulátus és a császárság

- 1799. brumaire 18 (november 9) államcsínnyel átvette a hatalmat

- 3 konzul került az ország élére, Napóleon lett az első konzul

- 1802 – élete végéig konzullá választották

- 1804 – francia császárrá koronázták

 

Belpolitika:

- ez a rendszer kizárta a szabadságot

- szigorú cenzúra

- mindenütt jelen voltak a rendőrök és a besúgók

- az ellenzéki megnyilvánulásokat szigorúan büntették

- Napóleon személyesen nevezte ki a prefektusokat

- az oktatás a hatalom szolgálatában állt

- Becsületrend

- 1804: Polgári Törvénykönyv

- létrejött Franciaország Bankja: papírpénz-kibocsátás

- ipar, találmányok, polgárság támogatása

 

Külpolitika:

- 1805-1815 = szakadatlan háborúk kora

- 1805 Austerlitz: osztrák-orosz hadak legyőzése

- 1806 Jéna, 1807 Eylau: poroszok legyőzése

- 1807 Tilsit: fegyverszünet az oroszokkal

- 1807: kontinentális blokád Anglia ellen

- Pápai Állam, Portugália, Spanyolország, Ausztria elfoglalása

- 1809 Wagram: osztrákok legyőzése

→ 1811: Franciaország egész Európát uralta. De:

- 1810-től Spanyolországban nagy volt az ellenállás a francia uralommal szemben

- lázadások Németországban és Itáliában is

- 1812 oroszországi hadjárat: francia vereség („Tél tábornok győzött.”)

- 1813 Lipcse: újabb francia vereség

- 1814 április: Napóleont lemondatják, Elba szigetére száműzik

- 1815 tavasz: 100 napra visszatér

- 1815 Waterloo: végleg legyőzik, majd Szent Ilona szigetére száműzik

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.