Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.05.16

VII. osztály - 1. félév

ISMÉTLÉS

 

XV. század = KÖZÉPKOR → XVI. század = KORFORDULÓ → XVII. század = ÚJKOR. A korforduló idején lejátszódott tudományos, vallási, művelődési események (Nagy Földrajzi Felfedezések, reformáció, reneszánsz) a középkor végét és az újkor kezdetét jelentették.

Államok az újkorban (XVII-XVIII. század):

1. Franciaország A XVII. század második felében és a XVIII. század elején élte fénykorát (XIV. Lajos uralkodása). A XVIII. században még mindig nagyhatalom volt, de fokozatosan hanyatlott.

Államcsőd + abszolutizmus + társadalmi elégedetlenség → Nagy Francia Forradalom, melynek Napóleon katonai diktatúrája vetett véget. Napóleon egy időre újra nagyhatalommá tette Franciaországot, de 1815-ben az összes európai állam szövetkezett ellene és legyőzték őt. Franciaország így elvesztette Napóleon hódításait.

2. Anglia A XVII. századi polgári forradalom eredményeként alkotmányos monarchia alakult ki: „A király uralkodik, de nem kormányoz”. A XVIII. században elfoglalta Írországot és Skóciát. Ettől kezdve nevezzük Angliát Nagy-Britanniának. Ugyanebben a században lett tengeri nagyhatalom, nagy gyarmatbirodalmat épített ki. Cél: európai erőegyensúly megőrzése.

3. Német-Római Birodalom (több száz kis állam – katolikusok és protestánsok egyaránt) Széttagoltsága a vallásháború (XVI. század első fele) után csak fokozódott. A Habsburg családból származó császároknak nem sikerült központosítaniuk a birodalmat, ezért a saját birtokaikra koncentráltak, azokat modernizálták. A XIX. század elején Napóleon felszámolta a Német-Római Birodalmat, helyén létrehozta a Rajnai Szövetséget. A Habsburg császárok hatalama ettől kezdve csak a saját birtokaikra korlátozódott. Ettől kezdve beszélünk Habsburg Császárságról Német-Római Birodalom helyett.

Ugyanakkor a Birodalmon belül már a XVII. században elkezdődött a Brandenburgi Választófejedelemség (később Poroszország, még később Németország) felemelkedése.

4. Lengyelország A XVII. század végén, Sobieski János uralkodása alatt rövid felemelkedés, majd hosszú hanyatlás következett. A XVIII. század végén Oroszország, Poroszország és a Habsburg Birodalom felosztották egymás között Lengyelország területét.

5. Török Birodalom Túl volt már fénykorán, de még mindig veszélyt jelentett Európára nézve. 1683-ban pl. Bécset ostromolta – sikertelenül.

6. Oroszország Nagy kiterjedésű birodalom (cárság) volt, de nagyon elmaradott. Egyes uralkodók (Nagy Péter és II. Katalin) modernizálni próbálták, kevés sikerrel.

Többször háborúzott Törökországgal a Balkán feletti uralomért és ezzel gyengítette a Török Birodalmat.

7. Amerikai Egyesült Államok Angol gyarmatok voltak, amelyek a XVIII. században fellázadtak az angol kizsákmányolás ellen. A sikeres Függetlenségi Háború eredményeként létrejött az Egyesült Államok szövetségi köztársasága.

 

AZ ÚJKOR

 

A VILÁG A XIX. SZÁZAD ELEJÉN

 

1. A francia forradalom és a napóleoni időszak történelmi jelentősége

 

A francia forradalom 1789. július 14-től, a Bastille nevű börtön lerombolásától az 1799-i államcsínyig tartott, amikor Bonaparte Napóleon átvette a hatalmat.

 

A forradalom megvalósításai:

- a népszuverenitás elve (= minden hatalom forrása a nép, a király nem Isten, hanem a nép kegyelméből uralkodik és a népszuverenitást biztosító Nemzetgyűlésnek – törvényhozói hatalom – tartozik felelőséggel)

- a kiváltságok eltörlése

- a jobbágyság megszüntetése

- polgári és szabadságjogok (magántulajdon, személyi, lelkiismereti és sajtószabadság)

→ Franciaország lakosai a király alattvalóiból az állam szabad polgáraivá lettek.

Napóleon 1799-1804 között első konzul (= az állam vezetője), 1804-1815 között császár volt.

 

A napóleoni időszak megvalósításai:

- polgári törvénykönyv

- törvény előtti egyenlőség

- elsőszülöttség jogának eltörlése

→ A francia seregek meghódították Európa nagy részét és elterjesztették a forradalom eszméit.

 

2. Eszmék, politikai rendszerek és nemzeti érzés

 

A XIX. század az eszmék (ideológiák) százada.

 

1. Liberalizmus (a szabadság a legfontosabb) Bárki szabadon tehet, amit akar, ha ezzel nem sérti mások szabadságát. (Szabad országban szabad ember azt csinál, amit szabad.)

- általános választójogon alapuló demokratikus rendszer

- hatalmi ágak szétválasztása:                                                   

          - törvényhozói hatalom (parlament)

          - végrehajtói hatalom (kormány)

          - bírói hatalom (bíróságok)

- alapvető egyéni jogok: zsarnoki vezetéssel való szembefordulás joga, magántulajdon, személyi szabadság, szólásszabadság

 

2. Konzervativizmus (konzerválás = megőrzés)

- a forradalmi elvek és intézmények elutasítása

- az abszolutista monarchiák megőrzése a nemesség és az egyház támogatásával

- a köztársaság és az alkotmányos monarchia ellenzése

 

3. Nacionalizmus (náció = nemzet) A nemzetszeretetre helyezi a hangsúlyt. Minden nemzetnek saját hazára van szüksége, amely megvédi az érdekeit. A XIX. század „a nemzetek százada”.

 

Amerikai Egyesült Államok – a demokrácia példaképe

- általános választójog

- törvényhozói hatalom = a szenátusból és a képviselőházból álló kongresszus

- végrehajtó hatalom = az elnök irányítása alatt

- Demokrata Párt (déli ültetvényesek) és Republikánus Párt (északi iparosok) 

Svájc – az amerikai demokráciához hasonló rendszer

Nagy-Britannia – a liberális állam példaképe

  - a politikai életben csak a nemesek és a gazdagok vehettek részt (cenzusos választójog)

          - törvényhozói hatalom = a lordok házából és a képviselőházból álló parlament

          - végrehajtói hatalom = a képviselőház tagjai közül kijelölt miniszteri kabinet

          - toryk (Konzervatív Párt) és whigek (Liberális Párt)

Franciaország – abszolutizmus és liberalizmus keveréke

          - a hatalmat az uralkodó a parlamenttel együtt gyakorolja

          - a törvényhozói hatalom = pairek házából és képviselőházból álló parlament

          - cenzusos választójog

Ausztria (Habsburg Birodalom), Poroszország és Oroszország önkényuralmi (abszolutisztikus) rendszerek voltak.

Kína és Japán is birodalmak voltak.

 

 

A TECHNIKA FORRADALMA ÉS A MODERN, IPAROSODOTT TÁRSADALMAK TERJESZKEDÉSE

 

1. Város és falu – a társadalmi fejlődés színtere

 

Népességnövekedés a XIX. században:

→ túlnépesedés – sokan kivándoroltak Amerikába

→ nőtt a városi lakosság (elsősorban az ipari munkások) száma.

A XIX. század első felében

- mezőgazdasági válság (1820-as évek), okai:

- néhány évig bőséges termés, ezért a föld, a mezőgazdasági termények ára és a fogyasztás zuhanásszerűen lecsökkent

- társadalmi zavargások

- a termelés gépesítése tönkretette a kisiparosokat:

- géprombolás

- szakszervezetek (sztrájkok, tüntetések)

 - iparosodás → városiasodás – gépesített iparvárosok:

          - városnegyedek (hivatali központ, üzleti központ, ipari negyedek)

          - szegények számának növekedése (Anglia – a lakosság 14%-a)

          - szocializmus – utópisztikus elképzelések

- Robert Owen – elfogadta a modern technológiát, de elutasította a javak igazságtalan elosztását

- Karl Marx és Friedrich Engels – 2 részre osztották a társadalmat: munkaadó és munkás, akik között osztályharc folyik, de a munkások győzni fognak és létrehozzák a kommunista társadalmat (amelyben nincs kizsákmányolás)

 

2. A mezőgazdasági forradalom

 

Az újkor elején a mezőgazdaság továbbra is a legjelentősebb gazdasági ág volt.

A XIX. századi iparosodás a mezőgazdaságban is jelentős változásokat eredményezett. A mezőgazdasági forradalmat elősegítették:

- népességnövekedés (demográfiai robbanás)

- az árak növekedése

- az ipar fejlődése

- a szállítás fejlődése

- a piac kiszélesedése (földrajzi felfedezések → világpiac)

A mezőgazdasági forradalom lényegében az önellátó feudális földtulajdon átalakulása korszerű, piacra termelő tulajdonná.

Angliában már a XVIII. század második felére a feudális földbirtok farmmá alakult át. Ezeken a farmokon modern mezőgazdasági módszerekkel gazdálkodtak és piacra termeltek. A parasztok helyét kisfarmerek, bérlők és bérmunkások foglalták el.

Franciaroszágban a XVIII. század végére a nemesek földjeinek nagy része a polgárok és parasztok tulajdonába került.

Az Amerikai Egyesült Államokban az 1862-1863-as évek reformjai korlátlan földszerzési lehetőséget biztosítottak a farmerek számára.

Kelet-Európában fennmaradtak a hatalmas földbirtokok, de azok piaci termelésre rendezkedtek be és megváltozott a földbirtokosok és a parasztok viszonya is (jobbágyság eltörlése).

A mezőgazdaság fejlődéséhez hozzájárultak:

- a talaj feljavítása (mesterséges legelők)

- több takarmánynövény

- új növények: len, kender, burgonya, cukorrépa

- új mezőgazdasági gépek: gyapotmagtalanító gép, aratógép

- műtrágya előállítása

- a világpiacra termelés szakosodása igény szerint: tea, indigó, ópium, gyapot.

 

3. Az ipari forradalom

 

Az ipari forradalom Angliában következett be először, az 1780-as években.

Előzmények:

- mezőgazdasági forradalom

- népességnövekedés → munkaerő növekedése

- városiasodás → a XIX. század közepére Anglia lakosságának fele városlakó lett = olcsó munkaerő a gyárak számára

- a gőzgép feltalálása (James Watt – 1765)

Az első gépek a pamutiparban jelentek meg: fonógép, szövőgép. Vasra, acélra szükség volt a gépek előállításához, ezért a bányászat is fejlődött (vas + szén = ipari forradalom).

Az ipari forradalmat a szállítás forradalma követte: gőzmozdony, gőzhajó.

Következmények:

1. Anglia lett a „világ műhelye”. Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok és Németország csak később indultak fejlődésnek.

2. Átalakult a társadalom szerkezete: tőkések (gyártulajdonosok) és proletariátus (munkások).

3.  A termelés növekedése → árak csökkenése  → vásárlók számának növekedése.

4. A gyárak, a nagy iparvárosok az ipari forradalom jelképei lettek

5. A munkások embertelen körülmények között dolgoztak, ezért tiltakozó mozgalmak jelentek meg (pl. géprombolás), ideológiai téren pedig a szocializmus. A szocialisták a munkásosztály helyzetén akartak javítani.

 

 

EURÓPA AZ ABSZOLUTIZMUS ÉS LIBERALIZMUS KÖZÖTT

 

RESTAURÁCIÓ ÉS FORRADALOM (1815-1848)

 

1. A Bécsi Kongresszus és a Szent Szövetség

 

Napóleon legyőzése után (Waterloo, 1815) szükségessé vált Európa politikai-területi újjászervezése. Ez volt a Bécsi Kongresszus feladata (1814. szeptember – 1815. június).

A tárgyalások fő elvei:

- politikai egyensúly megteremtése

- legitimitás (a törvényes, Isten kegyelméből uralkodó hatalmak visszaállítása)

- Franciaország elszigetelése

Résztvevő országok:

- Oroszország

- Poroszország

- Ausztria

- Anglia

- Franciaország

Cél: egyikőjük se kerülhessen olyan helyzetbe, hogy veszélyeztesse a többit, forradalmi mozgalmak elfojtása. Ezért Ausztria császára, Oroszország cárja és Poroszország királya létrehozta a Szent Szövetséget.

A kongresszus határozatai:

- a Német Szövetség létrehozása (Ausztria és Poroszország részvételével)

- Hollandia és Belgium egyesítésével létrehozták a Németalföldi Királyságot

- Itália és Lengyelország megosztott maradt

- Franciaországgal elnézően bántak: visszaszorították az országot az 1792 előtti határok közé és helyreállították a királyságot

 

2. Európa forradalom és ellenforradalom között (1815-1848)

 

A Bécsi Kongresszus megfosztotta Franciaországot a forradalom és Napóleon idején szerzett területektől, de a forradalmi eszmék terjedését már nem tudta megakadályozni. Ezek a következők voltak:

          - a népszuverenitás elve

          - a jobbágyság és a nemesi kiváltságok eltörlése

          - a magántulajdon szent

          - polgári törvénykönyv

          - az elsőszülöttségi jog eltörlése.

Franciaország Napóleon száműzése után a kivégzett király testvére, XVIII. Lajos lett az uralkodó. Az 1814-es alkotmány sok mindent átvett a forradalom megvalósításaiból és a napóleoni intézményekből.

Két politikai csoportosulás létezett:

          1. ultraroyalisták – a király elkötelezett hívei

          2. liberalisták – az alkotmányos királyság támogatói

1824-ben, X. Károly trónrakerülése után az ultraroyalista irányzat erősödött meg, de a lakosság egyre jobban lázongott. 1830-ban a júliusi forradalom elűzte a Bourbonokat és Orleansi Lajos Fülöp lett a király. Kezdetét vette a júliusi monarchia (alkotmányos rendszer), amely az 1848-as forradalomig tartott.

Német Szövetség Napóleon hódításai nyomán a németekben is fellángolt a nemzeti érzés: létrejött a politikai nemzettudat. Ezzel együtt a polgárság nem volt túl fejlett, a parasztság pedig politikai téren cselekvésképtelennek bizonyult. A liberális ellenzék az egyetemeken alakult ki és reformokat követelt. Több megmozdulásra került sor = Vormärz.

Oroszország I. Sándor abszolutizmus és liberalizmus között ingadozott. Utóda, I. Miklós abszolutista politikát folytatott: üldözte a liberális nemességet (dekabrista mozgalom) és vérbefojtotta a lengyel függetlenségi háborút (1830-1831).

Itália Több kisebb államból tevődött össze. Egyesek Habsburg, mások spanyol uralom alatt voltak. Jelentős független állam: Piemont. A XIX. század első felében felerősödtek a különböző mozgalmak, pl. carbonarik (szénégetők) mozgalma. Cél: egység és függetlenség. Mivel ezek a mozgalmak nem rendelkeztek egységes vezetéssel, nem lehettek sikeresek. Az 1820-21-es felkelést az osztrák csapatok verték le.

Anglia Az 1830-as években a liberálisok kerültek hatalomra és egy sor reformot vezettek be, pl. választójog kibővítése.

Délkelet-Európa Oroszország és Ausztria versengett a Török Birodalom („Európa beteg embere”) balkáni területeinek megszerzéséért → keleti kérdés. A török uralom alatt levő államok is szervezkedni kezdtek. 1829 – Görögország elnyerte függetlenségét.

 

 

Esettanulmány: A Román Országok az 1821-es forradalomban. A Szervezeti Szabályzat

 

 

EURÓPA AZ 1848-49-ES FORRADALOMBAN

 

1. A forradalmak ereje

 

1848 = a forradalmak éve Európában. Annak, hogy a kontinensen egyszerre, láncreakciószerűen söpört végig a forradalom, a következő okai voltak:

- egyre növekvő társadalmi, politikai feszültségek minden országban

- az 1815-1848 közötti időszak mozgalmaihoz hasonló célok.

Résztvevő társadalmi rétegek:

- polgárság

- értelmiség (egyetemisták)

- liberális nemesség (ahol a polgárság még fejletlen volt)

- munkások (a nyugat-európai országokban)

- parasztok (a kelet-európai országokban).

Célok:

- a társadalmi-politikai rendszer átalakítása

- nemzeti célok (a soknemzetiségű birodalmakban).

 

A franciaországi forradalom

Lajos Fülöp ellen az 1840-es években nagy ellenállás bontakozott ki → liberális reformmozgalom.

1848 február – több tüntetés volt Párizsban, majd megalakult az ideiglenes kormány és kikiáltották a köztársaságot. Az ideigenes kormány létrehozta a „nemzeti műhelyeket”, hogy biztosítsa az embereknek a munkából való megélhetést, de ezek nem voltak működőképesek. Bevezették az általános választójogot.

1848 november – új alkotmányt vezettek be.

1848 december – köztársasági elnökké választották Napóleon unokaöccsét, Bonaparte Napóleon Lajost (= a forradalom vége, később Napóleon Lajos III. Napóleon néven császárrá koronáztatta magát).

 

Forradalom a Habsburg Birodalomban

A feudalizmus maradányai akadályozták a társadalom fejlődését.

1848 márciusában forradalmak törtek ki Prágában, Bécsben, Pesten és Milánóban. Ausztriában lemondatták Metternich kancellárt. Magyarországon a pozsonyi országgyűlés reformok sorát szavazta meg.

A forradalmi erők fokozatosan védekezésre kényszerültek. A birodalmon belül a nemzetiségek nemcsak a fegyveres erőkkel (a magyarországi forradalom leveréséhez például Ferenc József osztrák császár orosz katonai segítséget kért), hanem egymással is szembekerültek.

A forradalmak leverése után a birodalom bevezették az ún. neoabszolutisztikus rendszert.

 

2. Forradalom a Román Országokban

 

Erdély

1848 május – a balázsfalvi gyűlésen elfogadták a román forradalom politikai, társadalmi és nemzeti követeléseket tartalmazó programját.

Tiltakoztak Erdély és Magyarország egyesülése ellen és inkább kiegyeztek Béccsel, minthogy a magyar forradalmat támogassák.

1849 nyarára elérték, hogy az osztrákok az erdélyi románokat a többi nemzettel (magyar, szász, székely) egyenrangúnak ismerjék el.

 

Havasalföld

Egy Forradalmi Bizottság fegyveres felkelést szervezett.

1848. június 9/21 – az Islazi Nagygyűlésen kiáltványban foglalták össze a forradalom programját. Gheorghe Bibescu fejedelem lemondott és elhagyta az országot.

Ideiglenes forradalmi kormány alakult, amelyet súlyos belső ellentmondások jellemeztek.

1848 július-szeptember – török és orosz csapatok leverték a forradalmat. 1849 tavaszára helyreállították a régi rendet.

 

Moldva

A liberális bojárság és a városiak gyűlést szerveztek Iaşi-ban. Kiáltványban tiltakoztak Mihail Sturdza fejedelem önkényuralma ellen. A mozgalmat leverték, a vezetők el kellett hagyják az országot.

 

Bár a forradalmaknak mindenütt véget vetettek, a forradalmi célkitűzések mégis rendre megvalósultak: a nemzetek Európája végül is győzött a dinasztikus alapokon szerveződő Európán.

 

 

ÁLLAM ÉS NEMZET A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN

 

1. Nemzetállamok

 

A XIX. század a nemzetek kialakulásának és megerősödésének százada. A nemzet egy olyan, meghatározott területen élő népközösség, amelyet összekötnek a következők:

- közös múlt és történelem

- közös nyelv

- azonos politikai célok (nemzetállam)

- azonos gazdasági célok (közös belső piac)

- azonos kulturális célok (általános, egységes oktatási rendszer).

Nyugat-Európában, ahol a XIX. században már léteztek nemzetállamok (pl. Franciarszág, Nagy-Britannia), a nemzettudat még inkább megerősödött:

- iparosodás

- demokratizálódás

- a társadalom és a politikai rendszer egységesülése.

Franciaországban a II. Császárság (III. Napóleon) idején kezdődött el ez a folyamat és a III. Köztársaság idején teljesedett ki:

          - egységes közigazgatás

          - egységes törvénykezés

          - iparosítás

          - vasútépítés

          - általános választójog

          - egységes oktatási rendszer.

Nagy-Britanniában az egységet az biztosította, hogy a két fő párt (liberális és konzervatív) politikai irányvonala csak kis mértékben különbözött egymástól:

          - választójog kiszélesítése

          - elemi és középiskolák hálózatának kifejlesztése

          - szociális törvények

Kelet-, Közép- és Dél-Európában a soknemzetiségű birodalmak megléte akadályozta a nemzetállamok létrejöttét. A nyugati nagyhatalmak politikája is befolyásolta a folyamatot, pl. Franciaország és Nagy-Britannia vissza akarta szorítani az orosz terjeszkedést, ezért tört ki a krími háború (1853-1856). A kis nemzetek igyekeztek kihasználni ezeket az ellentéteket.

1859. január 5 és 24-én mindkét román országban, Moldvában és Havasalföldön is ugyanazt a fejedelmet választották meg, Alexandru Ioan Cuzát. Ez a személyi egyesülés később politikai egyesüléssé alakult át. 1877-ben Románia kikiáltotta a függetlenségét.

Más török uralom alatt levő álamok is elnyerték a szabadságot az 1877-1878-as orosz-török háborút lezáró békekötés alkalmával: Szerbia és Montenegró független, Bulgária pedig autonóm (önálló) lett.

 

 

Esettanulmány: Olaszország. Németország. Ausztria-Magyarország

 

 

A CIVILIZÁCIÓ A SZÁZADFORDULÓN

 

TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA

 

1. Város és falu a XIX. században

 

A XIX. században „demográfiai robanás” (népességnövekedés) következett be. Okok:

- az élelmezés megjavult

- orvostudomány, oltások, higiénia → az átlagéletkor meghosszabbodott

- a járványok viszonylag kevés áldozatot követeltek

- városiasodás.

Európa a világ lakosságának ¼-ét alkotta.

Nem a származás, hanem a vagyon számított. A polgárság versenyhelyzetbe került az arisztokráciával. Fő értékek: magántulajdon, szabadság, tisztesség, jól végzett munka, gyerekek nevelése.

Új társadalmi réteg jelent meg: a középosztály – ide tartozott: ügyvéd, orvos, tanár, tisztviselő. Megjelent az értelmiségi elit – filozófusok, tudósok, művészek.

A munkások száma megnövekedett. Helyzetük továbbra sem volt túl rózsás:

- szerény életfeltételek

- bizonytalan jövedelem

- gyerekmunka (pl. bányákban)

Szociális törvényeket vezettek be helyzetük javítására:

- max. 10 órás munkanap

- 8 éven aluli gyerekek dolgoztatása tilos

- a gyáros felelőssége munkabalesetekben.

Felfokozott városiasodás:

- „fekete övezetek” (zsúfolt városrészek, kőolajmedencék, nagy kikötők)

- munkásnegyedek = szegénynegyedek

- gáz, villany, víz bevezetése

- tömegközlekedési hálózat kiépülése

Ezzel egyidőben megjelent a paternalista (filantróp) felfogás:

- „a bölcsőtől az öregotthonig” történő alkalmazás

- olcsó, viszonylag kényelmes lakások építése

- gyermekek oktatása

- nyugdíj.

Vidéken:

- a parasztság létszáma változatlanul nagy volt

- megmaradtak a hagyományos értékek: föld és vallás

- kötelező elemi oktatás

- utak kiépülése

- a házak még mindig szegényesek voltak (→ járványok)

 

2. A tudományok és a technika

 

Fejlődött: fizika, kémia, matematika, orvostudomány.

Amit az európaiak felfedeztek, az amerikaiak alkalmazták.

Fizika:

- távíró (Marconi)

- telefon (Graham Bell)

- röntgenezés (Röntgen)

- radioaktivitás (Pierre és Marie Curie)

- relativitáselmélet (Einstein)

Kémia:

- szintetikus anyagok

- műtrágya

- műselymek

- gyógyszerek

- robbanóanyagok

- mérges gázok

Orvostudomány:

- mikrobiológia

- oltások és pasztörizálás (Pasteur)

- a kézmosás fontossága

Biológia:

- evolúcióelmélet (Darwin)

Filozófia:

- szociáldarwinizmus – „Aki bírja, marja. ” (Spencer)

Expedíciók:

- Afrika

- Közép-Amerika

- Ausztrália belseje

- Északi- és Déli-sark

Oktatás:

- ingyenes és kötelező elemi oktatás

- szakiskolák, szakmunkások képzése

- megnőtt a tudományos oktatás súlya

- felsőfokú technikai intézetek, technikusok, mérnökök képzése

Néhány országban a kormány is támogatta a tudományos kutatást.

Miután a Lumiere testvérek feltalálták az első filmvetítő készüléket, a mozi kedvelt szórakozás lett.

A világkiállítások (London – 1851, Párizs – 1855, 1889, 1900) szintén a szellemi pezsgést tükrözik.

→ Az egész társadalom fejlődési ritmusa felgyorsult.

 

Esettanulmány: A  kulturális élet jelentős személyiségei

 

3. Az ipar fejlődése

 

A nyugati civilizáció a XIX. század elején valóságos példakép volt.

Az ipar alapja a vas és szén jó felhasználása volt, a gépek alkalmazása a textiliparból átterjedt a kohászatba, bányaiparba és az élelmiszeriparba is (húskonzerv, sűrített tej).

Az energia fő forrását a század második felében is a gőz szolgáltatta, de új találmányok is megjelentek:

- 1860 után petróleumot kezdtek használni

- a XIX. század vége felé megjelent az elektromosság

Eredmények:

- fejlődött a fémipar

- gyarapodtak a vasútvonalak (pl. New York-San Francisco – transzkontinentális vasút)

- megjelentek a nagy áru- és utasszllító hajók

- 1869 – Szuezi-csatorna

- 1914 – Panama-csatorna

- megjelent a drótnélküli távíró, távbeszélő, rádió

- romboló fegyverek – dinamit (Nobel), gépfegyver

- repülőgép használata a felderítésben (1912 – líbiai háború)

Az Egyesült Államok lett az 1., Németország a pedig a 2. legnagyobb gazdasági hatalom. Anglia, amely az első ipari forradalom idején még vezette a listát, most a 3. helyre szorult vissza.

A XX. század elején Japán lett az első olyan gazdasági hatalom, amely nem a fehér fajhoz tartozott. Ez a Meidzsi-korszak reformjainak volt köszönhető.

Megjelentek a nagyvállalatok, trösztök. Pl. Rockefeller – Standard Oil, Krupp – fémipari tröszt.

A mezőgazdaság lassabban fejlődött.

A fejlődés európai viszonylatban is egyenlőtlen volt:

- Nyugat- és Észak-Európa fejlettek

- Kelet- és Dél-Európa fejletlen agrárországok voltak.

 

MŰVÉSZETEK ÉS TÁRSADALOM

 

Új alkotások és új művészeti irányzatok jelentek meg, a tudomány és technika robbanásszerű fejlődésével párhuzamosan.

A művészek többnyire annak a népnek a törekvéseit támogatták, amelyikhez tartoztak, pl.

- Fr. Chopin – lengyel

- Liszt Ferenc – magyar

- Ciprian Porumbescu – román.

A művészek a demokratikus intézményeket és az emberi jogokat is támogatták, pl.

          - Emile Zola és Anatole france a Dreyfus-perben.

A művészek kölcsönösen befolyásolták és ihlették egymást. Megjelentek az ún. „nemzeti stílusok” (építészetben pl. a klasszikus formák és gazdag díszítés mértani elemekkel, hagyományos díszítő motívumokkal, szimbólumokkal való helyettesítése).

Uralkodó művészeti irányzatok:

1. romantika – egyediség, emberi értékek, érzelmek fontossága, képzelet elsőbbsége, a múlt felidézése, visszatérés a természethez, egzotikum

Képviselők: Victor Hugo - író, Lord Byron - költő, Eugene Delacroix - festő

2. realizmus – kapitalista kortermék volt, a valóságot, a társadalmi igazságtalanságokat akarta bemutatni, alapos felkészülés, dokumentálódás (irodalomban és festészetben egyaránt), cél: személytelenség, akár a tudományokban

Képviselők: Dosztojevszkij, Tolsztoj - orosz regény, Ibsen – dráma.

3. impresszionizmus – az érzelmekre, hangulatokra helyezte a hangsúlyt, jelképek segítségével a valóság lényegét akarta bemutatni

Képviselők: Claude Monet („Impresszió, a felkelő nap”),  Vincent Van Gogh, Paul Gauguin.

4. expresszionizmus – a valóság megjelenítésének új módja, érzelmek és személyes tapasztalatok közvetítése

Képviselők: Munch, Kandinszkij, Paul Klee.

 

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÉS KÖVETKEZMÉNYEI

 

VÁLSÁGOK ÉS KONFLIKTUSOK

 

1. A gyarmati imperializmus (XIX. század második fele)

 

A gyarmatosítás okai:

1. gazdasági - piacok és nyersanyagok keresése

2. társadalmi - megoldás a túlnépesedésre

3. politikai

- Nagy-Britannia - a fehér ember küldetése, hogy terjessze a civilizációt

- Franciaország 1871 után Európán kívül kereste a kárpótlást

- az Egyesült Államok versengett az európaiakkal a befolyási övezetekért

- Olaszország és Németország – nemzeti géniusz érvényesülése

A gyarmatok kontinensek szerinti megoszlása:

1. Afrika

- olcsó nyersanyag- és katona beszerző hely

- a főbb gyarmattartók Nagy-Britannia és Franciaország voltak

- Portugáliának, Belgiumnak, Hollandiának, Olaszországnak, Németországnak is voltak gyarmatai

2. Ázsia

- Oroszország kiterjesztette birtokait Távol-Keletre

- Franciaország Indokínát birtokolta

- India Nagy-Britanniáé volt

- Japán elfoglalta Kína északnyugati részét (Mandzsúria, Szahalin) és Koreát

3. Csendes-óceán térsége

- az Egyesült Államok elfoglalta a Hawaii-szigeteket, Guamot és a Fülöp-szigeteket

- Németország megvásárolta a Bismarck, Carolina, Marianna és Marshall-szigetcsoportokat

Hasonlóságok a gyarmatok között:

- a gyarmatok többségét erőszakkal foglalták el

- az anyaország szigorúan ellenőrizte őket

- közvetlenül vagy a behódolt helybeliekkel kormányoztak

- egyes népcsoportok elkeseredett küzdelmet folytattak ellenük

- Anglia és Franciaország birtokolta a legtöbb gyarmatot, ezért a többiek kérték az igazságosabb felosztást

- az imperializmust a gyarmatokon és az anyaországban is bírálták.

 

2. Európa mint katonai-politikai szövetség

 

Az I. világháború okai:

Az 1871-es frankfurti béke után* az európai államok kapcsolatait a Franciaország és Németország közötti ellentét határozta meg.

*Az 1870–1871. évi német–francia háborút lezáró békeszerződés, amelyet Otto von Bismarck német kancellár és Jules Favre francia külügyminiszter kötött a Majna melletti Frankfurtban. Feltételek: Franciaország le kellett mondjon Németország javára Elzászról és Lotharingiáról, és 5 milliárd aranyfrank hadisarcot kellett fizetnie. Megállapították továbbá a fizetés módozatait, a hadisarc végleges kifizetéséig Franciaország bizonyos területeinek megszállását, végül rendezték a kereskedelmi viszonyokat.

Otto von Bismarck meg akarta akadályozni, hogy Franciaország a vesztes háború után visszavághasson, ezért diplomáciai elszigetelésére törekedett.

1873 – Három Császár Szövetsége (Németország, Ausztria-Magyarország, Oroszország) nem volt hosszú életű, mert az uralkodók saját érdekeiket érvényesítették.

1877-1878-as orosz-török háborút követően Oroszország kevesebbet kapott, mint remélte, ezért eltávolodott korábbi szövetségeseitől

1879 – Németország védelmi szövetséget kötött Ausztria-Magyarországgal, amely kölcsönös segítséget ígért támadás esetén

1882 – csatlakozott az afrikai francia terjeszkedéssel elégedetlen Olaszország is → Létrejött a Hármas Szövetség (Központi Hatalmak).

1890 – az új német császár, II. Vilmos bejelentette Németország belépését a világpolitikába = világuralmi törekvések, amely nyugtalanítani kezdte a többi országot, ezért:

1893 – francia-orosz katonai szövetség

1904 – francia-angol szívélyes egyezség (gyarmatokkal kapcs.)

1907 – angol-orosz egyezmény (szintén gyarmatokra vonatkozik) → Így létrejött a Hármas Egyezmény (Antant).

A két szövetségi rendszer feszültté tette a nemzetközi kapcsolatokat. Több válság volt ott, ahol a nagyhatalmak érdekei ütköztek:

- Marokkó (1905-1911)

- Balkán (1912-1913)

Mindkét fél gyors ütemben készült a háborúra, amely így elkerülhetetlenné vált.

 

Esettanulmány: Románia nemzetközi helyzete 1878-1914 között

 

Az I. világháború ürügye:

1914. június 28-án Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban meggyilkolták Ausztria-Magyarország trónörökösét, Ferenc Ferdinándot.

A Monarchia hadat üzent Szerbiának, mert megtagadta az odamenekült gyilkos kiadását.

Oroszország, amely Szerbia szövetségese volt, hadat üzent Ausztria-Magyarországnak.

Németország, Ausztria-Magyarország szövetségese hadat üzent Oroszországnak, majd Oroszország szövetségeseinek, Franciaországnak és Angliának.

Öt hét múlva egész Európa hadban állt.

 

3. A háború eseményei

 

A háború két fő fronton zajlott:

- nyugati front

- keleti front

+ több más európai arcvonal is létezett (olasz, szerb, román), de Afrikában, Ázsiában és a Csendes-óceánon is voltak harcok.

1. Nyugati front (Belgium és Franciaország területén)

Az angol-francia és a német erők harcoltak itt egymással. 1914-ben a német sereg a front teljes hosszában vereséget mért a franciákra, mígnem a Marne folyónál a franciák feltartóztatták őket.

1915-től a hadviselés új módját vezették be: mindkét oldal beásta magát a lövészárkokba, melyeket kövekkel és szögesdróttal erősítettek meg. Ez a lövészárok-rendszer többszáz kilométer hosszan húzódott végig a nyugati fronton („Nyugaton a helyzet változatlan.”)

2. Keleti front (Poroszország, Galícia és Oroszország területén) Az oroszok elleni küzdelemben az osztrák-magyar haderő szinte teljesen megsemmisült. A németek ide is csapatokat kellett küldjenek.

→ 1914 nyarán a szembenálló felek még rövid lefolyású háborúra számítottak, de miután mindkét fronton állóharc alakult ki, világossá vált, hogy el fog húzódni.

A háború akkor vált világméretűvé, amikor Japán is belépett.

Új típusú fegyvereket használtak: gránát, gépfegyver, aknák, a nehéz tüzérség lövedékei. A katonák oltalmazására bevezették a rohamsisakot, gázálarcot és a terepszínű egyenruhát.

1915-ben Bulgária a Hármas Szövetség, Olaszország az Antant, 1916-ban pedig Románia szintén az Antant oldalán belépett a háborúba.

A hadakozó államok rendre bevezették a hadigazdaságot:

- hadianyag termelésének fokozása

- polgári lakosság mozgósítása

- női munka.

1917-ben Németország, azért, hogy megtörje az erőegyensúlyt, tengeralattjáró-harchoz folyamodott. Cél: kereskedelmi hajók elsüllyesztése, gyarmatokról származó utánpótlás megsemmisítése.

Miután a németek egy amerikai utasszállítót (Lusitania) is elsüllyesztettek, az Egyesült Államok belépett a háborúba az Antant oldalán. Szükség volt rá, mert már sokat csökkent a harci kedv, Oroszország pedig kilépett a háborúból.

1918-ra a németek éheztek, hadseregük szétzüllött. A nyugati fronton az Antant csapatai amerikai segítséggel megállították az utolsó német támadást, majd visszavonulásra kényszerítették a németeket.

II. Vilmos német császár lemondott, Berlinben kikiáltották a köztársaságot. Az új német kormány 1918. november 11-én aláírta a fegyverszünetet.

Először az emberiség haditörténetében, ugyanannyi volt a civil, mint a katonai áldozat.

 

Esettanulmány: Mindennapi élet a háború idején

 

4. A világ háború utáni megszervezése

 

A párizsi békekonferencia 1919 január 18-án kezdődött. 37 országot hívtak meg, de szava csak 4 országnak volt. A békeszerződéseket mind a győztes, mind pedig a vesztes országok aláírták.

Mindegyik győztes hatalom a saját érdekeit akarta érvényesíteni. Franciaország mindent megtett azért, hogy egy esetleges újabb német támadást elháríthasson. Anglia nem akarta, hogy Franciaország fölénybe kerüljön a kontinensen. Olaszország meg akarta kapni azokat a területeket, amelyeket 1915-ben ígértek meg neki.

Ilyen körülmények között az Egyesült Államok erkölcsi bíróként és a tárgyalások rejtett irányítójaként lépett fel. A tárgyalások alapja: a W. Wilson amerikai elnök által megfogalmazott „14 pont”.

→ Közép-Kelet-Európában új államok jöttek létre etnikai szempontok szerint (Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Románia, Lengyelország).

→ Németországot gúzsba kötötték: gyarmatait elvesztette, területei lecsökkentették, kis hadsereg (100 000 fő), hatalmas jóvátétel.

→ A békefeltételeket több ország méltatlannak tartotta: revizionizmus, revans szellem.

A párizsi konferencia után a nagyhatalmak megbeszéléseket tartottak azzal a céllal, hogy felszámolják a hadiipart, csökkentsék a hadseregek létszámát (= leszerelés).

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.