Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.05.16

VII. osztály Magyarságtörténet - 1. félév

ISMÉTLÉS

 

A középkori magyar állam fénykorát Mátyás király uralkodása jelentette. Mátyás fiúörökös nélkül húnyt el, ezért halála után az országgyűlés II. Ulászló cseh királyt (Dobzse László) választotta meg királynak. Az ő idejében:

- a kincstár kiürült

- a királyi jövedelmek 1/4-ükre zsugorodtak

- a Fekete Sereg (Mátyás híres zsoldos hadserege) szétzüllött.

A Dózsa György féle felkelés (1514) és a reformáció terjedése (1517) következtében Magyarország a mélypontra jutott.

Ilyen körülmények között a török sorra foglalta el a magyar végvárakat. 1526-ban Mohácsnál a törökök győztek:

          - a magyar hadsereg 2/3-a elesett

          - II. Lajos király a Csele patakba fulladt.

II. Lajos halála után 2 párt volt Magyarországon:

          - az egyik Szapolyai János erdélyi vajdát

          - a másik Habsburg Ferdinándot választotta királlyá.

Magyarországnak így egyszerre két uralkodója volt. Amikor minden erőt a törökök megállítására kellett volna fordítani, I. (Szapolyai) János és I. (Habsburg) Ferdinánd egymás ellen háborúztak. A magyar főurak azt támogatták, aki többet ígért. A német-római császár Ferdinándot, a török szultán Szapolyai Jánost segítette.

1538-ban a két magyar király, I. Ferdinánd és I. János hosszú küzdelem után megkötötte a váradi békét. A szerződés két részre osztotta az országot: a keleti rész Szapolyai Jánosé, a nyugati rész Ferdinándé lett. Ezen kívül kimondta, hogy I. János magyar király örökös nélküli halála után az egész ország Habsburg Ferdinándra száll.

De János 52 éves korában megnősült és fia született, János Zsigmond (a későbbi II. János). Miután meghalt, az őt támogató Szulejmán szultán – II. János gyermekkirály megsegítése ürügyén – 1541-ben elfoglalta Budát + Magyarország déli és középső részeit, amelyek így török fennhatóság alá kerültek.

A szultán II. Jánosnak és Izabella özvegy királynénak hagyta a Tiszától keletre eső országrészt, Erdélyt.

Mohács után 15 évvel (1541-ben) Magyarország 3 részre szakadt:

1. Közép-Magyarország – 150 évig török fennhatóság alá került

2. Nyugat-Magyarország – Habsburg uralom alatt volt

3. Kelet-Magyarország (más néven Keleti Magyar Királyság) lett később az önálló Erdélyi Vajdaság (Erdély + Partium).

1571-ben, II. János halála után az országgyűlés Báthori Istvánt válaszotta Erdély vajdájává. Ő egyensúlypolitikát folytatott:

          - jó kapcsolatok a törökökkel

          - tárgyalások a Habsburgokkal.

Ugyanakkor – a Habsburgokkal szembeni függetlenség jeleként – felvette az Erdély fejedelme címet. Így megszületett az Erdélyi Fejedelemség.

Erdélyben is teret hódítottak a reformáció irányzatai:

          - Johannes Honterus – lutheránus (evangélikus)

          - Méliusz Juhász Péter – kálvinista (református)

          - Dávid Ferenc – unitárius (Szentháromságtagadó) irányzat.

1600-ban Mihai Viteazul rövid időre egyesítette Erdélyt, Havasalföldet és Moldvát. Mihai Viteazul meggyilkolása után Basta (Habsburg császári) tábornok lett Erdély ura, aki kifosztotta Erdélyt.

A császári katonák túlkapásai és a nyugat-magyarországi reformátusok üldözése Habsburg-ellenes felkeléshez vezettek Erdélyben. A felkelés élén Bocskai István állt. Bocskai vitéz hajdúi győzelmeket arattak. 1606-ban, a bécsi békében Habsburg Rudolf császár kénytelen volt elismerni:

- az Erdélyi Fejedelemség önállóságát

- a magyarországi reformátusok szabad vallásgyakorlatát.

Bethlen Gábor lett a következő fejedelem:

          - részt vett a 30 éves háborúban

          - az ország népe és jövedelmei gyarapodtak

          - a vallási türelmet gyakorolta.

I. Rákóczi György folytatta Bethlen Gábor sikeres bel- és külpolitikáját.

II. Rákóczi György Lengyelország királya akart lenni, sikertelenül. A törökök büntetőhadjáratot indítottak ellene és a harcokban ő maga is elesett.

Apafi Mihály, a következő jelentősebb fejedelem egyensúlypolitikájáról nevezetes. A törökök tették meg fejedelemnek, de nem volt a szultán tehetetlen eszköze. Szövetséget keresett a Habsburgokkal. Halála után Erdély Habsburg uralom alá került.

 

BEVEZETÉS

 

Erdély és az erdélyi magyarság története a legutóbbi 300 év eseményeit foglalja magában, 1690-től napjainkig. Ez a 3 évszázad a következő szakaszokra osztható:

 

1. Az erdélyi magyarság a Habsburg Birodalomban (1690-1867)

2. Az erdélyi magyarság az Osztrák-Magyar Monarchiában (1867-1918) és az első világháború

3. Az erdélyi magyarság a 2 világháború között (1918-1939)

4. A második világháború (1939-1945)

5. A romániai magyarság 1945-1989 között

6. A romániai magyarság jelene (1989 utáni időszak)

 

 

I. AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG A HABSBURG BIRODALOMBAN

(1690-1867)

 

1. A Habsburg uralom bevezetése

1683-ban a törökök megpróbálták bevenni Bécset, de nem sikerült.

1685-ben Apafi Mihály, erdélyi fejedelem titkos egyezményben elismerte Habsburg Lipót német-római császár és magyar király fennhatóságát.

1686-ban Buda felszabadult a török uralom alól. A császári és a magyar seregek együtt harcoltak a törökök ellen. Erdély nyíltan a császár befolyása alá került.

Az 1699-es karlócai békében a szultán elismerte a Habsburg uralmat Magyarországon és Erdélyben.

 

A Diploma Leopoldinum (Lipót Oklevele – alkotmány jelleggel)

I. Lipót német császár és magyar király 1690 őszén kiadott okelvele Erdélynek a Habsburg dinasztiához (= uralkodócsalád) való viszonyát szabályozta.

Kimondta Erdély különállását Magyarországtól, elismerte önálló államként. Így az „Oszd meg és uralkodj!” elve érvényesült.

Elismerte az erdélyi 3 nemzetet (magyar, szász, székely) és a 4 bevett vallást (római katolikus, református, evangélikus és unitárius).

Létrejött a Gubernium, egy Erdélyt kormányozó 12 tagú testület, amelyben a főbb tisztségek:

          - kormányzó

          - kancellár

          - erdélyi hadak főparancsnoka

          - kincstárnok

A diplomába foglaltakat csak részben tartották be a Habsburgok:

- a katolicizmust támogatták = ellenreformáció

- a legfőbb hatalom az Erdélyben állomásozó császári hadak főparancsnoka volt.

Mivel az erdélyi románokat nem sikerült áttéríteni a katolikus vallásra, a jezsuiták rávették ortodox papjaik egy részét, hogy ismerjék el a római pápa fennhatóságát. Az 1700-as zsinaton ez meg is történt. Az „egyesült” papok így egyenrangúak lettek a katolikus papokkal. Létrejött a görög katolikus egyház.

 

2. A II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc

 

A kuruc mozgalom

A Magyarországon és Erdélyben berendezkedő Habsburg kormányzat központosító és önkényuralmi politikát folytatott. A megnövekedett adók és a császári katonaság visszaélései fokozták az elégedetlenséget.

Hegyalján Habsburg-ellenes felkelés tört ki, de a mozgalmat leverték.

1703 márciusában a kuruc szabadságharc a tiszaháti felkeléssel kezdődött. Rákóczi Ferenc kiáltványban harcra szólította fel a magyar népet. Csatlakozott hozzá:

- Felső és Kelet-Magyarország

- Erdély legnagyobb része.

1704-ben a gyulafehérvári országgyűlés Rákóczit Erdély fejedelmévé választotta. Erdély és Magyarország viszonyát is szabályozták: konföderáció (államszövetség) jött létre. Összekötő erők:

          - közös múlt

          - közös ellenség

          - közös fejedelem.

Rákóczi Lengyelországtól, Hollandiától, Angliától és Franciaországtól kért támogatást a szabadságharchoz.

1707-ben a marosvásárhelyi országgyűlés beiktatta Rákóczit a fejedelemségébe, de az év végéig a császári csapatok megszállták Erdélyt.

A kuruc szabadságharc 1708-1709-re kifulladt. Egyre többen álltak át a labancok oldalára.

 

A szatmári béke

Károlyi Sándor kuruc fővezér Rákóczi távollétében tárgyalásokat folytatott a császári főparancsnokkal, Pálffy Jánossal. Miután a kuruc felkelők ígéretet kaptak arra, hogy fegyverletétel esetén visszakapják birtokaikat és biztosítják számukra a vallásszabadságot, elfogadták az ajánlatot.

1711. április 30 – Szatmáron aláírták a békét. A közelben állomásozó kuruc hadsereg Nagymajténynál letette a fegyvert.

A fegyverletétel Rákóczi beleegyezése nélkül történt, ő azt soha nem fogadta el, inkább a rodostói száműzetést választotta. A száműzetésbe csak a néhány leghűségesebb embere követte (pl. Mikes Kelemen).

A békekötés után a Habsburgok:

          - alárendelték a Guberniumot a Bécsben levő Udvari Kancelláriának

          - Erdély hadügyét és pénzügyét az Udvari Kamarának (Bécs) rendelték alá.

Ennek eredményeként Magyarországnak és Erdélynek megmaradt a belső autonómiájuk, de hosszú időre egy központosított birodalom részévé váltak.

 

3-4. Erdély a Habsburg Birodalomban

 

Népesség

- a XVIII. század elején – 800-850 000 ember

- a XVIII. század végén – 1 500 000 ember.

A lakosság létszámát befolyásoló tényezők:

- járványok

- éhínségek

- kivándorlás

- az Alföld irányába

- Székelyföldről Moldvába

- bevándorlás

- a románok a Kárpátokon túlról Erdélybe

- telepítések

- sváb telepítés a Temesközbe (Bánság), Nagykároly-Szatmár térségébe

- román telepítés Olténiából és Hunyad vidékéről szintén a Bánságba.

 

Társadalom

Az 1785-1787-es népszámlálás alapján a lakosság

- 70%  függő paraszt (jobbágyok és zsellérek)

- 20% szabad paraszt

- 6-7% nemes (a többség „hétszilvafás”)

- 3% városlakó.

A legnagyobb lékeszámú városoknak (Brassó, Szeben, Kolozsvár) összesen nem volt 50 000 lakosa.

 

Gazdaság

Magyarország és Erdély agrárországok voltak.

- agrárország = a legfőbb gazdasági ág a mezőgazdaság

Azt a szerepet szánták nekik a Habsburg Birodalmon belül, hogy nyersanyagokkal lássák el a nyugati területeket és a nyugati területek ipari cikkeit itt értékesítsék.

Más gazdasági ágak:

- állattenyésztés

- kézművesség

- bányászat.

A céhek mellett megjelentek és fejlődtek a manufaktúrák: papírmalmok, posztómanufaktúrák és üveghuták.

A kereskedelemben jelentős szerepe volt az örményeknek (Szamosújvár és a „görögök”-nek (bolgárok, románok, albánok). A „görögök” a Török Birodalom gazdaságát kötötték össze a Habsburg Birodalommal.

 

A határőrezredek

A XVIII. század második felében a Habsburg Birodalomnak a Török Birodalommal határos részein olcsó és hatékony védelmet szerveztek meg: 2 román és 3 székely (2 gyalogos + 1 huszár) határőrezredet.

Hátrányok a lakosságra nézve:

          - erőszakos besorozások

- a besorozottak a katonai parancsnokság engedélye nélkül nem házasodhattak, nem adhattak-vehettek birtokot, nem tanulhattak tovább

- évi 50 napot töltöttek szolgálatban

- minden 18-50 év közötti férfi katonaköteles volt.

 

A felvilágosult abszolutizmus

Az országgyűlés (DIÉTA) fokozatosan elvesztette jelentőségét, mert a központosításra törekvő császári hatalom szjvesebben kormányzott rendeletekkel.

Mégis hozott 2 jelentős határozatot:

- maximálta a robotnapok (= kötelező munkaszolgálat) számát

- elfogadta a Habsburg-ház nőági örökösödését.

 

A felvilágosult abszolutizmus azokra az országokra jellemző, ahol a felvilágosodás eszméi nem terjedtek el, ezért a uralkodók próbálták modernizálni az államszervezetet. Kis számú reform bevezetésével tulajdonképpen biztosítani akarták az abszolút monarchia túlélését. Ezek a reformok a következők voltak:

- jobbágyvédelem (→ a „jó császár” legendája)

- korlátozták a rendi kiváltságokat (megpróbálták megadóztatni a nemeseket)

- kötelezővé tették a német nyelv használatát a hivatalokban, közigazgatásban

- egészségügyi, oktatási reformok

- vallásszabadság (türelmi rendelet)

- lehetővé tették, hogy a nem nemes is viseljen hivatalt → új hivatalnokréteg

A felvilágosult abszolutizmus hívei a Habsburg Birodalomban:

          - Mária Terézia

- II. József, a „kalapos király” – ő a halálos ágyán visszavonta rendeleteit, a türelmi rendelet és az örökös jobbágyság megszüntetése kivételével, és ezzel politikája teljes kudarcát ismerte el.

 

5. A reformkor

 

I. Ferenc császár a felvilágosodás és a francia forradalom eszméinek terjedésétől való félelmében konzervatívan uralkodott és akadályozta a nemzeti kibontakozást.

 

A reformkor Magyarországon

Az 1825-1848 közötti időszakban a magyar társadalom is megérett a modernizációra. Számos kötöttség, hűbéri maradvány gátolta a magyar társadalom fejlődését, felzárkózását a nyugati országokhoz.

Reformerek:

1. Martinovics Ignác

          - pap, tanár és tudós

          - a magyar jakobinus mozgalom megszervezője, titkos társaságok létrehozója

          - ezért a tevékenységéért halálra jtélték és kivégezték (1795)

2. gróf Széchenyi István

- a Magyar Tudományos Akadémia alapítótagja

- a Lánchíd megépítője

- vasútépítés, folyamszabályozás vezetője

3. Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc, Deák Ferenc, Kossuth Lajos

          - sokat tettek a sajtószabadságért

          - a nemzeti, liberális eszmék terjedéséért

          - harcoltak a magyar nyelv elismeréséért (1844-től hivatalos nyelv)

- el akartak szakadni Ausztriától + helyreállítani Magyarország és Erdély unióját.

 

A reformkor Erdélyben

Erdélyben a liberális eszmék lassabban terjedtek. Okok:

- sokan ellenezték a liberális eszméket

- a kisebbségek aránya jóval nagyobb volt, mint Magyarországon.

Reformerek:

1. Wesselényi Miklós

- „Balítéletek” című művében szükségesnek tartja a nemes és jobbágy viszonyának rendezését

- egy másik írásában óvatosságra inti a nyelvkérdésben túlzókat

2. Bölöni Farkas Sándor

- „Utazás Észak-Amerikában” című művében leírja a szabadság és modernizáció országában tapasztaltakat, összehasonlítja az itthoni, elmaradott állapotokkal.

 

6. A felvilágosodás és a reformkor műveltsége

 

= a XVIII. század legjelentősebb szellemi-művelődési áramlata

Magyarországon szorosan összekapcsolódott a nemesi-nemzeti mozgalommal, a magyar jakobinusok (vezér: Martinovics Ignác) megmozdulásával és a nyelvújítással. Jelentős személyiségek:

1. Kazinczy Ferenc – a nyelvújítás vezéralakja

2. Aranka György – az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság alapítója

3. Csokonai Vitéz Mihály – költő

4. Benkő József – történész, nyelvész, botanikus

5. Gyarmathi Sámuel – orvos, tanár és nyelvész

6. Teleki Sámuel – a marosvásárhelyi Teleki-Téka (könyvtár) megalapítója

7. Samuel Bruckenthal – könyvtár- és múzeumalapító

8. Kőrösi Csoma Sándor – nyelvész és keleti utazó

9. Bolyai Farkas és Bolyai János – matematikusok

Az 1848-at megelőző évtizedekben a romantika irányzata vált uralkodóvá. Vezéralakok:

1. Kölcsey Ferenc (Himnusz – 1823)

2. Vörösmarty Mihály (Csongor és Tünde)

Mindezek hozzájárultak a magyar nemzettudat kialakulásához, az 1848-as forradalom és szabadságharc kitöréséhez.

 

7-9. Az 1848-1849-es forradalom

 

A forradalom kitörése

1848. március 15 – a „márciusi ifjak”: Petőfi Sándor, Jókai Mór stb. – kihirdették a 12 pontból álló forradalmi programot.

1848. március 17 – létrejött első magyar kormány, tagjai: Deák Ferenc, Eötvös József, Széchenyi István, Kossuth Lajos stb.

- törvények a sajtószabadságról, jobbágyfelszabadításról, földosztásról és az adózásról

A forradalmat Erdélyben is lelkesen fogadták.

1848. május 29. – országgyűlés Erdélyben

          - megszavazták Erdély egyesülését Magyarországgal

Erdélyben is egszervezték a forradalom fegyveres erejét: a nemzetőrséget.

 

A forradalom és a nemzetiségek

          - a szerbek és a horvátok az osztrákok pártján álltak

          - a szászok hozzáállása nem volt egységes

- a románok elutasították Erdély és Magyarország egyesülését

Az erdélyi románok maguk is forradalmat indítottak: az I. és II. balázsfalvi gyűlésen kihirdették a forradalmi programot. Vezetők: Avram Iancu, George Bariţiu, Simion Bărnuţiu, Aron Pumnul stb. Azt remélték, hogy a Habsburg Birodalmon belül egy önálló államalakulatot hozhatnak létre.

A Habsburgok sikeresen alkalmazták az „Oszd meg és uralkodj!” elvét. Egymás ellen fordították a nemzetiségeket.

 

A forradalom eseményei és leverése

1848 december – Ferdinánd császár helyét a 18 éves Ferenc József vette át.

1849. március 4 – Ferenc József új alkotmányt adott ki, amely figyelmen kívül hagyta a forradalom addigi megvalósításait.

Budapesten átvette a hatalmat a Kossuth Lajos által vezetett Honvédelmi Bizottság. Az osztrák csapatok megtámadták Magyarországot és elfoglalták a fővárost, ezért a Kossuth által vezetett Bizottság áttette székhelyét Debrecenbe.

1849. április 14 – Debrecenben kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, Kossuth Lajos lett Magyarország elnöke, Szemere Bertalan pedig a kormányfő.

Erdélyben Bem József tábornok, az erdélyi hadak parancsnoka bevonult Kolozsvárra. 1849. március 20-ára egész Erdélyt felszabadította.

Az osztrákok segítségül hívták a Havasalföldön állomásozó orosz csapatokat.

1849. július 14 – Szegeden a magyarok és románok Megbékélési tervezetet írtak alá.

1849. július 28 – megszületett a világ első nemzetiségi törvénye, de ez túl későn történt, mert az orosz és osztrák csapatok sorra aratták a győzelmeket.

1849. augusztus 13 – Világosnál a magyar fősereg (Görgei tábornokkal az élen) letette a fegyvert.

1849. augusztus 25 – Zsibónál az erdélyi sereg (Kazinczy Lajos vezetésével) szintén letette a fegyvert.

Ezután a megtorlás következett: haditörvényszék, erőszakos besorozások.

1849. október 6 – az aradi 13 vértanú + Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök kivégzése.

 

10. A neoabszolutizmus és a liberalizmus kora

 

A neoabszolutizmus

A forradalom utáni időszakot nevezzük így. Jelentése: új önkényuralom.

Magyarországot és Erdélyt katonai közigazgatás alá helyezték. Növelték az adókat, kiépítették a rendőrség és csendőrség hálózatát. Felszámolták a székelyek és szászok addigi kiváltságait.

A magyarországi és az erdélyi magyarság a rendszerrel szemben passzív ellenállást tanusított. Vezetők: Deák Ferenc, gróf Mikó Imre.

Ugyanakkor voltak titkos szervezkedések is: az osztrákok ellen összeesküvéseket szerveztek, de leleplezték őket.

 

A liberalizálódás kora

1859-ben Ferenc József császár az Októberi Diplomával helyreállította a hagyományos erdélyi intézményeket.

1863-1864 között zajlott a Szebeni Nagygyűlés, amelynek jelentős szerepe volt a román és a szász nemzettudat megerősödésében.

 

Az emigráció

A legyőzött forradalmárok vezetői: Kossuth Lajos, Teleki László, Nicolae Bălcescu külföldre menekültek.

Újabb európai általános forradalmat próbáltak megszervezni, sikertelenül.

 

II. AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIÁBAN (1867-1918)

 

1. A Kiegyezés

 

1867 februárjában jött létre. Az addig központosított Habsburg Birodalom egy kettős, osztrák-magyar államszövetséggé alakult át.

- két főváros

- két kormány

- két parlament

- Ferenc József az osztrákok császára és a magyarok királya = közös uralkodó

- közös a hadügy, a külügy, részben a pénzügy is.

Andrássy Gyula lett a Kiegyezés utáni időszak első magyar miniszterelnöke.

Deák Ferenc volt a Kiegyezés létrehozója.

A magyarok örömmel fogadták a Kiegyezést, de a nemzetiségek passzív ellenállást folytattak.

 

2. Erdély önállóságának megszűnése

 

1867-ben Erdély beolvadt a monarchia magyarországi felébe:

- területét magyar minisztériumoknak rendelték alá

- egységes megyerendszer (székely és szász autonómiák felszámolása).

Gazdasági átalakulás (fejlődés) vette kezdetét:

- vasúthálózat kiépülése

- fejlődött a szénbányászat és a vasipar

- úthálózat, távíró- és postahálózat

- a fakitermelés is virágzott

- nőtt a pénz- és hitelintézetek (bankok) száma

Ezzel együtt és ennek ellenére jellemző volt:

- elmaradottság

- munkanélküliség

- munkaerő elvándorlása

- kivándorlás.

Életmód:

- a családfő hatalma szinte korlátlan volt

- a háztartást az asszonyok vezették

- a hitelképes embereknek számlájuk (kontójuk) volt az üzletekben, mindent egyszerre, a hónap első napján kellett fizessenek

- az előkelő városiak kaszinókba, társas körökbe, bálokba jártak

- a falusiak vásárba, kocsmába + közös kukoricahántás, tollfosztó, fonó.

 

3. Társadalmi, nemzetiségi és politikai viszonyok

 

Megnőtt a polgárság szerepe. Az iparosodással nőtt a városi lakosság és az ipari dolgozók száma.

A parasztság vagyonilag rétegződött. A szegényparasztok, a jobbágyok leszármazottai továbbra is kiszolgáltatottak voltak.

A polgárosodás a nemzetiségeket sem kerülte el:

- a szászok nagy része eddig is városlakó volt

- a románok közül egyre többen végeztek egyetemet, orvosok, úgyvédek, papok lettek belőlük.

1868-ban nemzetiségi törvényt vezettek be, amely teljes egyéni és kulturális szabadságot biztosított a nemzetiségeknek.

Az oktatás eleinte liberális volt, később egyre inkább beleszólt az állam.

A szászok elfogadták a Kiegyezést. A románok ebben a tekintetben két csoprtra oszlottak:

1. A bánsági, partiumi és magyarországi románok elfogadták a Kiegyezést és részt vettek a politikai életben.

2. Az erdélyi románok nem ismerték el a Kiegyezést és tiltakozásuk jeléül nem vettek részt a politikai életben.

1881-ben megalakult a Román Nemzeti Párt, de sok volt sorain belül az ellentét, ezért nehezen tudta képviselni a románság érdekeit.

1892-ben tiltakozást adtak be a császárhoz (Memorandum), amelyben követelték a magyarok jogainak csökkentését, a nemzetiségek jogainak növelését. A magyarok politikai pert indítottak a memorandisták ellen.

Ezután a román politikusok egy része a trónörökös Ferenc Ferdinánd köreitől remélt támogatást, de a többség Erdély Romániával való egyesülését szerette volna megvalósítani, ezért a Kárpátokon túl keresett segítséget.

 

4. Oktatás és tudomány

 

Oktatás

A Kiegyezés után főleg felekezeti iskolák voltak.

1868-ban bevezették a kötelező elemi oktatást.

Bár sok iskolát alapítottak, az írástudatlanság a XIX. század végén is nagy volt.

1872-ben Kolozsváron megalapították a Ferenc József Tudományegyetemet (ma: Babeş-Bolyai).

 

Kulturális és tudományok intézmények

ASTRA = román kulturális egyesület, feladatköre: művelődés, népnevelés, könyvtárak és olvasóegyletek fenntartása.

EMKE = Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület – népnevelés, szórványproblémák

EME = Erdélyi Múzeum Egyesület – erdélyi tudományos akadémia – saját folyóirat, könyvtár és tudományos gyűjtemények

Brukenthal Könyvtár = a szászok működtették.

 

A tudományok

Victor Babeş – orvostudomány terén tevékenykedett

Brassai Sámuel – polihisztor

Aurel Vlaicu – repülőgépkészítés

Kőváry László, Jakab Elek, Jancsó Benedek, Orbán Balázs, George Bariţiu (román), G.D. Teutsch (szász) – történészek

Mikó Imre, Szilágyi Sándor – történelmi forráskiadványok kiadása.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.