Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.05.15

VIII. osztály - 2. félév

 A ROMÁN TÁRSADALOM HAGYOMÁNY ÉS MODERNITÁS KÖZÖTT

 

Felszabadítási mozgalom Erdélyben

 

Habsburg uralom

A Habsburg uralom bevezetésére 1687-1688 között került sor. Apafi Mihály erdélyi fejedelem a Balázsfalvi Egyezmény (1687), a magyar nemesek pedig a Szebeni Egyezmény (1688) által elfogadták ezt.

Uralmukat a Habsburgok a Diploma Leopoldinum által szervezték meg Erdélyben. Ezt az alkotmány jellegű oklevelet I. Lipót császár adta ki 1691-ben.

Az oklevél elismeri:

- Erdély önállóságát a birodalmon belül, a diétát (országgyűlés), a magyarok, szászok és székelyek kiváltságait

- az ortodox románok „megtűrt nemzet” voltak

- a császár nevében egy kormányzó irányította Erdélyt.

 

A Rómával való egyesülés

Az ortodox papok egy része elfogadta a római pápa fennhatóságát, így létrejött az egyesült, görög-katolikus egyház. Okok:

- az ortodox románok többségben voltak Erdélyben

- a katolikus egyház azért akarta az egyesülést, mert így a teljes Erdély felett vallási ellenőrzést gyakorolhatott

- azok az ortodox papok, akik elismerték az egyesülést, a katolikus klérust megillető előjogokat kaptak.

1697-ben az ortodox klérus egy része az egyesülés mellet döntött. 1698-ban a Gyulafehérvári Zsinaton 38 ortodox esperes csatlakozott az új görög katolikus egyházhoz.

Az egyesült papok kiváltságait az 1699-es és 1701-es oklevelek írásban is rögzítették. A görög katolikus egyháznak jelentős szerepe volt az erdélyi románok nemzeti felemelkedésében.

 

A Horea, Cloşca és Crişan vezette felkelés. Az Erdélyi Iskola – Esettanulmányok (94. o.)

 

A fanarióta rendszer Moldvában és Havasalföldön

 

1711-ben vezették be Moldvában és 1716-ban Havasalföldön. 1821-ig tartott. Mindkét román országban az első fanarióta uralkodó Nicolae Mavrocordat volt.

A fanarióta rendszer elősegítette a görögök beszivárgását a román országok politikai, gazdasági és vallási életébe. A törökök ilyen módon erősítették meg uralmukat a térségben, abban az időszakban, amelyben a Habsburgok berendezkedtek Erdélyben és Oroszország nagyhatalmi politikát kezdeményezett Délkelet-Európában. Jellemzők:

- görög vagy elgörögösödött román családokból származó uralkodók, akik fizettek a törököknek a fejedelemi székért

- rövid ideig tartó uralmak

- megnövekedett adók

- fokozott török bevatkozás a román országok belső ügyeibe

- korrupció

- az önállóság és a helyi intézmények egy részének megőrzése.

 

 

A „keleti kérdés” és a Román Országok

 

A XVIII. század végén és a XIX. század elején új kérdés jelent meg a nemzetközi kapcsolatokban: mi legyen a Török Birodalom, „Európa beteg embere” által uralt délkelet-európai területek sorsa?

Ez több háborút eredményezett, amelyekben a Habsburg Birodalom és az Orosz Birodalom harcolt a törökök ellen. Mindketten területeket akartak elfoglalni a hanyatlófélben levő Török Birodalomtól.

A harcok nagy része a Román Országok területén játszódott le, amelyek török fennhatóság alatt voltak, és területi veszteségeket eredményezett: Olténia, Bukovina, Besszarábia.

 

Az 1821-es év a románok történelmében – Esettanulmány (98. oldal)

 

A Szervezeti Szabályzatok

 

1829-ben, az orosz-török háború után, a román fejedelemségek orosz védnökség (= katonai megszállás) alá kerültek. Az orosz parancsnokok, miután ráeszméltek Moldva és Havasalföld elmaradottságára, egy sor reformot vezettek be:

- közigazgatási

- egészségügyi (kórházak, karanténok)

- pénzügyi

- igazságszolgáltatási stb.

Szintén az oroszoknak köszönhető a Szervezeti Szabályzatok bevezetése: 1831-ben Havasalföldön, 1832-ben pedig Moldvában. Ezek voltak az első alkotmányok, amelyek  lényegében rendszerbe foglalták a fenti reformokat. 25 éven keresztül irányították a Román Országokat a Szervezeti Szabályzatok alapján.

A következő fejedelmek uralkodtak ebben az időszakban:

- Havasalföldön - Alexandru Ghica (1834-1842)

                          - Gheorghe Bibescu (1842-1848)

- Moldvában      - Mihail Sturdza (1834-1849).

 

A MODERN ROMÁN ÁLLAM MEGALAKULÁSA

 

Az 1848-1849-es forradalom

 

Okok:

- Szervezeti Szabályzatok rendszere

- hűbéri kiváltságok

- parasztkérdés.

 

Moldva

1848 márciusában, a Petersburg Szállodában kb. 1000 forradalmár egy 35 pontból álló kiáltványt fogadott el, amelyet átadtak Mihail Sturdza fejedelemnek. A kérések mérsékeltek voltak, Sturdza kettő kivételével el is fogadta volna őket, amikor azonban a forradalmárok felszólították, hogy változtatás nélkül fogadja el a kiáltványt, brutálisan felszámolta a mozgalmat. Egyeseket Isztambulba száműztek, másoknak sikerült Erdélybe menekülniük.

 

Havasalföld

1848. június 9-én Islaz-on felolvasták a forradalom programját, amely előírta a következőket:

- a parasztok felszabadítása és földhöz juttatása

- az orosz védnökség megszüntetése

- az uralkodó 5 évre történő megválasztása

- zsidók és cigányok egyenjogúsítása

Gheorghe Bibescu fejedelem lemondott és elhagyta az országot. Egy forradalmi kormány vette át az ország vezetését, amely jelentős eredményeket ért el: eltörölte a bojári rangokat, elfogadta a ma is használatos háromszínű zászlót. Török-orosz csapatok vérbe fojtották a forradalmat (Bukarestet is elfoglalták).

 

Erdély

1848 májusában, a Balázsfalvi Nagygyűlésen elfogadták az erdélyi forradalom programját, a „Nemzeti Követeléseket”. Határozatok:

- egyenlő jogok a románoknak

- a román nyelv hivatalossá tétele

- román egyházak önállósága (ortodox és görög katolikus)

- román nyelvű oktatás

- a jobbágyság felszámolása.

A magyarok elutasították a kéréseket. Ilyen körülmények között Avram Iancu forradalmi sereget szervezett az Erdélyi Szigethegységben (Muntii Apuseni) és román közigazgatást vezetett be. A Bem tábornok által vezetett hadjáratnak sikerült visszaszorítania ezt. Nicolae Balcescu megpróbált közvetíteni Avram Iancu és Kossuth Lajos között. Túl későn jött létre a román-magyar megegyezés. 1849. augusztus 13-án Világosnál a magyarok letették a fegyvert a segítségül hívott orosz sereg előtt.

A Bánságban is történtek forradalmi események, de kevesebb sikerrel jártak.

 

A román fejedelemségek egyesülése

 

Az 1849-es Balta Liman-i szerződés korlátozta a fejedelemségek autonómiáját. A szultán nevezte ki az uralkodókat 7 évre. A krími háború (1853-1856) orosz vereséggel zárult. Ez a fejedelemségek feletti orosz védnökség végét jelentette.

Szintén ezután a háború után, a párizsi konferencián felmerült a fejedelemségek egyesítésének kérdése. Mindkét országban ad hoc gyűléseket szerveztek, hogy megkérdezzék a lakosság véleményét az egységről. Az egyesüléspártiak voltak többségben.

1859. január 5-én Alexandru Ioan Cuzát választották meg Moldva uralkodójává, január 24-én pedig Havasalföld uralkodójává is. Így megkerülték az 1859-es Párizsi Egyezmény (= alkotmány 1859-1864 között) azon előírását, amely feltételül szabta két külön uralkodó és két külön parlament választását.

 

Alexandru Ioan Cuza reformjai

 

Alexandru Ioan Cuza uralkodása idején (1859-1866) megteremtette a modern román állam alapjait. Három szakaszra oszthatjuk uralmát:

1. 1859-1862 – az egység kiteljesítése

- a hadsereg, közigazgatás, pénzforgalom, kormányok, közgyűlések, távírók és vámok igazgatásának egyesítése

- 1862-től az egyesült fejedelemségek hivatalosan is felveszik a Románia nevet.

2. 1862-1864 – alkotmányos uralom

- kolostori javak kisajátítása

- földtörvény (félmillió paraszt kétmillió hektár földet kapott)

3. 1864-1866 – önkényuralmi időszak

- 1864. május 2-i államcsínnyel kezdődött

- polgári és büntető törvénykönyv

- közoktatási törvény

- romániai ortodox egyház önálló lett

1866. február 11-én a „Szörnyszövetség” (= konzervatívok és radikális liberálisok természetellenes szövetsége) államcsínnyel megfoszotta hatalmától.

 

A modern politikai élet kezdetei

 

Al. I. Cuza le kellett mondjon, mert az európai nagyhatalmak elégedetlenek voltak az általa alkalmazott kész tények politikájával és a belső ellenállás miatt is („Szörnyszövetség”).

A politikusok idegen uralkodót akartak Románia trónjára meghívni, mert az ország nemzetközi tekintélyének megnövekedését remélték ettől.

Hohenzollern Károly, a porosz király rokona elfogadta a koronát. 1866 májusában Románia alkotmányos monarchia lett az ugyanebben az évben elfogadott alkotmány révén.

Az alkotmány előírta a hatalmi ágak szétválasztását:

- végrehajtói hatalom (uralkodó és kormány)

- törvényhozói hatalom (kétkamarás parlament – szenátus, képviselőház)

- bírói hatalom (Legfelső Bíróság és rendes bíróságok).

Megalakultak a politikai pártok, a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt, ami egy újabb lépést jelentett a modernizálódás irányába.

 

Az 1866-os alkotmány – Esettanulmány (113. oldal)

 

Románián kívül élő románok

 

Besszarábia

- 1812-ben Oroszországhoz került

- eleinte tiszteletben tartották a helyi sajátosságokat

- később kezdetét vette az erőltetett oroszosítás

- 1829 – a hivatalos nyelv az orosz

- 1867 – a román nyelv használatának tiltása az iskolákban

- 1871 – kormányzóság lesz, de önkényuralmi módszerekkel igazgatták

- a hatóságok támogatták a szlávok betelepedését, ennek köszönhetően a románság aránya a kezdeti 86%-ról a XX. század elejére 53%-ra csökkent.

 

 

Bucovina

- 1775-ben kebelezte be a Habsburg Birodalom

- az 1848-1849-es forradalom után önálló hercegség lett a birodalmon belül

- cél: elnémetesítés

- támogatták más nemzetiségek betelepedését a hercegségbe

- a hivatalos nyelv a német volt

- 1892-ben megalakult a Bukovinai Román Nemzeti Párt és kulturális egyesületek is létrejöttek (Concordia, Dacia)

 

Erdély és a Bánság

- az 1860-tól kezdődő liberalizálódás széleskörű autonómiát biztosított a birodalom tartományainak

- ebben az időszakban a románok nemzeti jogokért harcoltak

- kulturális egyesületek jöttek létre (pl. Astra)

- 1863-1865 között a nagyszebeni Diéta, amelyen a románok voltak többségben, jelentős törvényeket fogadott el, a román nyelv hivatalossá tételét és a többi nemzettel való egyenjogúságot

- az 1867-es Kiegyezés után Erdélyt Magyarországhoz csatolták, önállósága megszűnt, elkezdődött az itt élő nemzetiségek elmagyarosítása

          - a románok kérték, hogy Erdély ismét önálló legyen

- 1881-ben megalakult az Erdélyi, Bánsági és Magyarországi Románok Nemzeti Pártja

- kezdetben az erdélyi románok teljes passzivitással reagáltak a Kiegyezést követő eseményekre (nem vettek részt a politikai életben), 1905-től azonban fokozatosan áttértek a politikai aktivizmusra.

 

A Memorandum – Esettanulmány (115. oldal)

 

A függetlenség kivívása és egyesülés Dobrudzsával

 

Minden román politikus akarta az ország függetlenségét. Két lehetséges módja volt a függetlenség megszerzésének:

- diplomáciai (I. Károly környezete)

- háborús (a Nemzeti Liberális Párt által javasolt út).

A liberálisok jóvoltából Románia Oroszországhoz közeledett és több tárgyalás után 1877 áprilisában Bukarestben aláírtak egy orosz-román katonai megállapodást.Az orosz hadsereg engedélyt kapott az ország területén való átvonulásra. Elkezdődött az 1877-1878-as orosz-török háború. 1877. május 9-én Románia kikiáltotta függetlenségét.

A háború megkezdése után rövid idővel az orosz csapatok két vereséget is szenvedtek Plevnánál. Az orosz erők főparancsnoka segítséget kért I. Károlytól.

Nehéz harcok következtek. Végül a törökök fegyverszünetet írtak alá az oroszokkal 1878 januárjában.

1878. július 1-én Berlinben aláírták a békét, amely a következőket tartalmazta:

- Románia, Szerbia és Montenegró függetlenségének elismerése

- Románia megkapta Dobrudzsát, a Kígyók Szigetét és a Duna-deltát, de elvettek tőle 3 dél-besszarábiai megyét

- Anglia megkapta Ciprust, Ausztria-Magyarország pedig Bosznia-Hercegovinát.

 

Háború a nemzeti egység megteremtéséért

 

1883-ban Románia a Hármas Szövetséghez (Németország, Ausztria-Magyarország, Olaszország) csatlakozott, miután Dél-Besszarábia elvesztése miatt megromlott az orosz-román viszony.

Az ország 2 balkáni háborúban is részt vett (1912, 1913). Így megszerezte a Kvadrilátert (Dél-Dobrudzsa).

Miután kitört az első világháború, Románia kinyilvánította semlegességét. 1916 augusztusában az Antant oldalán lépett be a háborúba (1916 augusztus 4-i egyezmény). Az Antant kötelezte magát, hogy elismeri Románia jogát Ausztria-Magyarország minden románok által lakott területére, cserébe a román hadsereg 1916 augusztus 15-én megtámadta Erdélyt.

A német-bolgár csapatok legyőzték a románokat. 1916 novemberében elfoglalták Bukarestet és az ország 2/3-át. A király meg a kormány Moldvába menekült. Ilyen körülmények között Románia kénytelen volt különbékét kötni a Hármas Szövetséggel (1918. április 24 – Buftea-Bukarest), nagyon szigorú feltételekkel.

1918 őszén Románia újból belépett a háborúba az Antant oldalán, de rövidesen véget értek a harcok. Románia agzüztes országok oldalán fejezte be a háborút.

 

Az egységes nemzetállam megteremtése

 

Egyesülés Besszarábiával

- 1917 októberében a Moldvai Nemzeti Párt kikiáltotta Besszarábia autonómiáját, létrejött az Ország Tanácsa (legfőbb vezetési intézmény)

- 1917 decemberében a Tanács kikiáltotta az Orosz Államszövetségen belül létező Moldva Demokratikus Köztársaságot

- a Tanács elnöke, Ion Inculeţ a román hadsereg segítségét kérte az ukrán agresszió megfékezésére

- 1918 január 24-én az Ország Tanácsa kikiáltotta a függetlenséget

- 1918 március 27-én elhatározta Besszarábia egyesülését Romániával.

 

Egyesülés Bukovinával

- 1918 október – megalakult a Román Nmezeti Tanács, élén Iancu Flondorral

- a román hadsereg segítségét kérte

- 1918 november 15 – a Bukovinai Általános Kongresszus elhatározta az egyesülést Romániával

 

Egyesülés Erdéllyel

- 1918 szeptemberében Nagyváradon a Román Nemzeti Párt megfogalmazta az erdélyi románság önrendelkezésről szóló nyilatkozatát

- a budapesti parlamentben is felolvasták ezt a nyilatkozatot

- 1918. október 30-án megalakult a Központi Román Nemzeti Tanács és átvette az Erdély feletti ellenőrzést

- 1918. december 1-én a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlésen az erdélyi románság megszavazta Erdély egyesülését Romániával.

 

A fentieket a Párizs környéki békék szentesítették.

 

A gyulafehérvári határozatok – Esettanulmány (121. oldal)

 

NEMZETI KULTÚRA A XIX. SZÁZADBAN

 

Oktatás, irodalom és művészet a románok által lakott térségben

 

A nemzeti újjászületés alapja a művelődés volt. Cél: olyan nemzeti kultúra kialakítása, amely igazodik az európai elvárásokhoz. Az értelmiségnek jelentős szerepe volt az 1848-as forradalomban, a román nemzetállam létrehozásában és a függetlenség kivívásában.

 

 

Vidéki oktatás

A Szervezeti Szabályzatok által megkezdődött a vidéki iskolahálózat kialakítása, de nem létesítettek elegendő számú tanintézetet.

Az 1864-es oktatásügyi törvény, amely Cuza reformintézkedései közé tartozik, bevezette az ingyenes és kötelező elemi oktatást (I-IV osztály).

Fontos szerepet játszott a román tanügyi rendszer megszervezésében Spiru Haret. Ő több ízben töltötte be a tanügyminiszter tisztségét.

 

Városi oktatás

A XIX. század első felében a városokban általános és középiskolákat hoztak létre:

- 1832: Szent Száva Fejedelmi Akadémia Bukarestben

- 1835: Mihăileana Akadémia Iaşi-ban (Mihail Sturdzaról nevezték el)

- lányiskolák

- szakiskolák

- technikum (mérnök- és építészképzéssel foglalkozott)

 

Felsőoktatás

Egyetemeket hoztak létre.

- 1860: Iaşiban

- 1864: Bukarestben

- 1871: Kolozsváron

- 1874: Csernovitzban is letették a felsőoktatás alapjait.

Sok román fiatal a fent említett egyetemek megalapítása után is külföldön (Franciaországban, Németországban és Ausztriában) végezte tanulmányait, mivel állami támogatásban részesült.

 

Irodalom

A fanarióta korszak vége nagy mértékben hozzájárult a nemzeti kultúra fejlődéséhez:

- sok fiatal tanult nyugat-európai országokban

- a román utazók, pl. Dinicu Golescu, úgyszintén megfordultak Nyugat-Európában:

- ő írta: „Utazásaim leírása”

- újjászervezte az Irodalmi Társaságot

- hozzájárult az első román újság kiadásához, amely után újabbak jelentek meg (pl. „Gazeta de Transilvania”, „Dacia literară”)

A XIX. századi irodalomban több irányzat jelent meg:

- romantika

- realizmus

- sămănătorizmus: a falunak, a románok jellegzetes települési formájának az eszményítése; a városi élet bírálása, ahol a hagyományos értékek kihalófélben vannak

- poporanizmus: ugyanaz a tendencia jellemző, a parasztok és a román falu élete a legfontosabb, mivel ez a kettő a nemzeti sajátosságok őrzője

Időrendi szempontból a század irodalma 2 nagy korszakra osztható:

- negyvennyolcasok: I. H. Rădulescu, Gr. Alexandrescu, C. Negruzzi, V. Alecsandri, D. Bolintineanu

- nagy klasszikusok kora: T. Maiorescu, M. Eminescu, I. Creangă, I. L. Caragiale, I. Slavici, B. Şt. Delavrancea, G. Coşbuc, O. Goga stb.

Modern kulturális intézmények alakultak:

- Astra (1861) Erdélyben

- „Bukovinai társaság a román kultúráért és irodalomért” (1862)

- Román Akadémia (1867) 3 szekcióval:

- irodalmi

- történelmi

- tudományos.

 

Művészet

Hozzájárult a román népi sajátosságok megőrzéséhez.

A román építészeti iskola a modern és hagyományos elemek sajátos ötvözetét alakította ki. Képviselő: Ion Mincu.

A szépművészeti iskola, melyet Theodor Aman, Gheorghe Tattarescu és Carol Storck alapított, hozzájárult a hazai képzőművészet fejlődéséhez. Jelentős festők voltak: Nicolae Grigorescu, Ion Andreescu és Ştefan Luchian.

A drámaírás szintén a román értékek egyik kifejeződési formája volt a XIX. században. Képviselők: Vasile Alecsandri, B. Şt. Delavrancea, B. P. Haşdeu, I. Slavici.

Bukarestben megalakult a Filharmónia és az Opera. Híres román zeneszerzők voltak: Ciprian Porumbescu, Gheorghe Dima, George Enescu.

 

A nemzeti kisebbségek kultúrája

Itt is jelentős fejlődés ment végbe:

- szobrászat: Carol és Fritz Storck

- festészet: C. D. Stahl

- a Bukaresti Konzervatórium igazgatója Eduard Wachmann volt.

A kultúra kapcsolatot teremtett a különböző nemzetiségek között. A művészek nem törődtek a politikusok által létrehozott mesterséges gátakkal.

 

Mihai Eminescu. A Román Atheneum – Esettanulmányok (128 és 129. oldalakon)

 

Román hozzájárulások a tudomány és technika fejlődéséhez

 

A XIX. század végén és a XX. század elején fontos felfedezéseket tettek a következő területeken:

- matematika és fizika: Spiru Haret, Gheorghe Ţiţeica, Traian Lalescu

- geológia: Grigore Cobălcescu şi Gheorghe Munteanu-Murgoci

- ásványtan: Gheorghe Vâlsan, Simion Mehedinţi

- kémia: Petru Poni

- orvostudomány: Carol Davila, Victor Babeş, Ion Cantacuzino és Gheorghe Marinescu

- biológia: Grigore Antipa, Emil Racoviţă

- bioszpeológia: Ion Ionescu de la Brad, P. S. Aurelian

- történelem: Nicolae Bălcescu, Mihail Kogălniceanu, A. D. Xenopol, Nicolae Iorga

- nyelvészet: B. P. Haşdeu, Ovid Densuşianu, Sextil Puşcariu

- technikai fejlesztések: Anghel Saligny (Cernavodă-i vasúti híd), Traian Vuia (olyan repülőgépet épített, mellyel a világon az elsők között sikerült repülnie), Aurel Vlaicu (csak fémből repülőgépet készített), Henri Coandă (első sugárhajtású repülőgép), Gogu Constantinescu (mozgás-összehangolás).

 

ROMÁNIA DEMOKRÁCIA ÉS TOTALITARIZMUS KÖZÖTT

 

Románia a Nagy Egyesülés után

 

Románia új területi szerkezete

Az 1918-as egyesülés jelentős területi, gazdasági és demográfiai változásokat hozott a román társadalom életébe.

Terület: 295 049 km2.

Lakosok: 16 300 000.

Az ország megművelhető területei megkétszereződtek. Megnőtt a vasútvonalak száma, az iparosodás és a városiasodás mértéke.

1918: általános választójog bevezetése (férfiaknak).

1920-1921: földreform.

1923: demokratikus alkotmány.

 

Gazdaság a két világháború között

A mezőgazdaság maradt a gazdaság legfontosabb ágazata.

Az 1921-es földreform eredményeként 1,4 millió paraszt közel 6 millió hektár földet kapott. Románia a kisbirtokosok országa lett, de a földbirtokok felaprózódása gátolta a mezőgazdaság modernizációját. Az ipar folyamatosan fejlődött, főleg a liberális kormányok idején.

A gazdasági válság (1929-1933) átmenetileg megszakította ezt a fejlődést. 1932-ben Romániában 300 000 munkanélküli volt.

1934-1938 között megkezdődött a gazdaság fokozatos helyreállása. 1938-ban volt a legmagasabb a termelés a két világháború közötti időszakban:

- kőolaj – VI. hely a világon, I. hely Európában

- földgázok és arany – II. hely Európában

- gabona - IV. hely a kontinensen.

 

A két világháború közötti társadalom

Gazdasági és politikai téren a polgárság játszotta a legfőbb szerepet. Ők voltak az ipar és a bankok tulajdonosai.

A földbirtokosok a földreform miatt elvesztették gazdasági hatalmukat.

Megjelent a középosztály.

Az értelmiség fontos szerepet játszott a társadalom modernizációjában.

A parlament biztosította a szakszervezetek szabad működését, szociális törvények bevezetésével javított a dolgozók munka- és életkörülményein.

A gazdasági válság következtében csökkent az életszínvonal. A társadalmi feszültségek tüntetéseket és sztrájkokat eredményeztek.

 

A román tartományok beilleszkedése és a kisebbségek jogi helyzete – Esettanulmány (141. oldal)

 

A monarchia és a politikai pártok

Az uralkodó jogai az 1923-as alkotmány szerint:

- végrehajtói hatalom

- a hadsereg főparancsnoka

- nemzetközi egyezmények megkötése

- pénzverés joga

- miniszterek kinevezése és visszahívása

- a parlament összehívásának és feloszlatásának joga.

Az egyesítésért folytatott háború alatt az uralkodóház nagy népszerűségre tett szert, amelyhez nagy mértékben hozzájárult Ferdinánd (1914-1927) Antanttal kapcsolatos álláspontja, a beígért földreform, az uralkodópárnak a csapatoknál és a Iaşi-ba menekült lakosságnál tett látogatása.

A háború után változott a helyzet. 1926-ban kezdetét vette a „dinasztikus válság”, mivel Károly herceg, a trónörökös lemondott fia, Mihály javára.

1927-ben Ferdinánd meghalt. Károly visszatért Romániába. 1930 júniusától II. Károly néven kezdett el uralkodni.

Ő nemcsak uralkodni, hanem kormányozni is akart és a cél érdekében nem hátrált meg semmitől. A két világháború közötti időszakban egyébként is nagy volt a politikai bizonytalanság: a kormányok gyakran váltották egymást, sok párt jelent meg ill. tűnt el a politikai élet színteréről, a legfontosabbak a Nemzeti Liberális Párt és a Nemzeti Parasztpárt voltak.

1938. február 10-én II. Károly bevezette a királyi diktatúrát (= tekintélyelvű rendszer).

A végrehajtói és a törvényhozói hatalom is a király kezébe került, a parlamentet a látszat kedvéért tartották fenn. A politikai pártokat megszűntették, helyüket a Nemzeti Újjászületési Front vette át. 1940-ben Románia több területet is át kellett engedjen szomszédainak: Bukovina, Besszarábia, Herţa tartomány, Észak-Erdély.

1940 szeptemberében II. Károly Ion Antonescut nevezte ki kormányfőnek és rövidesen lemondott fia, Mihály javára.

Antonescu Románia teljhatalmú vezetője lett.

 

Az 1923-as alkotmány – Esettanulmány (145. oldal)

 

Románia a második világháborúban

 

A nemzetközi helyzet 1939 második felében rosszabbra fordult. A Ribbentrop-Molotov Paktum Romániában is nagy nyugtalanságot keltett.

1939. szeptember 1-én kitört a háború, Románia semlegesnek nyilvánította magát.

Ion Antonescu németbarát politikát folytatott. 1940. november 23-án az ország csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez, amely Németországból, Olaszországból és Japánból állt. Gazdaságilag Németországnak lett alárendelve, de Antonescu a Birodalom ellátását minden elszállított áru kifizetéséhez kötötte. Belpolitikai téren a közigazgatás központosítására törekedett, ugyanakkor folytatódtak a már korábban megkezdett zsidóellenes diszkriminatív intézkedések.

A Szovjetunió megtámadásakor Románia csapatokat küldött Besszarábia és Észak-Bukovina visszafoglalására. Ez kb. 1 hónap alatt kezdődött.

Hitler nyomására Antonescu folytatta a háborút a Dnyeszteren túli területeken is (Sztálingrád, Kaukázus, Kubán).

Miután a németek vereséget szenvedtek a sztálingrádi csatában, Antonescu számára nyilvánvalóvá vált, hogy Hitler nem nyerheti meg a háborút. Tárgyalásokat folytatott egy különbéke megkötésére az antifasiszta hatalmakkal, a békefeltételek azonban elfogadhatatlanok voltk számára (Besszarábia, Észak-Bukovina és Herţa visszaadása).

1944. augusztus 23-án Mihály király sürgősen a palotába hívatta Antonescut és ott letartóztatta. Ugyanerre a sorsra jutottak a hozzá hű emberek is. (= királypuccs)

A román hadsereg megkezdte a harcot az ország területén állomásozó német és magyar csapatok ellen.

1944. október 25-ig sikerült felszabadítani Románia egész területét. Így az ország 1945 májusában a győztes hatalmak oldalán fejezte be a háborút.

 

Az 1940. év – Esettanulmány (147. oldal)

Zsidók és romák tragédiája 1938-1944 között – Esettanulmány

 

ROMÁNIA A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN

 

A kommunista rendszer kezdete (1945-1948)

 

A szovjet hadsereg 1944 nyarán megszállta Romániát és elősegítette a Román Kommunista Párt (RKP) hatalomra jutását.

1944 szeptembere - 1945 márciusa között Romániát a Constantin Sănătescu, illetve Nicolae Rădescu kormányok vezették. Tagjai voltak a Román Kommunista Párt képviselői is.

1945 márciusában a Szovjetunió kötelezte Mihály királyt, hogy hagyja jóvá a dr. Petru Groza kormány megalakulását, amely teljes egészében a RKP ellenőrzése alatt volt.

Az 1945-1946-os királyi sztrájk (Mihály visszautasította, hogy szentesítse a Groza kormányt) hatástalan maradt, mivel a demokratikus országok nem támogatták Románia elhatárolódási törekvéseit a kommunista tömbtől.

1946 novemberében tartották meg az első választásokat a II. világháború után. Ezek célja a kommunista hatalomátvétel törvényesítése volt. A demokratikus pártok nyertek, de meghamisították az eredményt, hogy a RKP teljesen ellenőrzése alá vonja a parlamentet és a kormányt.

1947-ben betiltották a demokratikus pártok (Nemzeti Liberális Párt, Nemzeti Parasztpárt) működését, vezetőiket börtönbe zárták.

1947. december 30-án Mihály király le kellett mondjon. Románia népköztársaság lett.

 

Gheorghe Gheorghiu-Dej sztálinista rendszere (1948-1965)


1947. december 30-ától Románia totalitárius, sztálinista állam lett.

A hatalom egyetlen párt kezében összpontosult: Román Kommunista Párt (1948-1965 között, miután egyesült a Szociáldemokrata Párttal, a Román Munkáspárt nevet viselte). Gheorghe Gheorghiu-Dej, a párt főtitkára volt az első kommunista diktátor.

Az országot az 1948-as és 1952-es szovjet mintára megalkotott alkotmányok alapján szervezték meg. Jellemzők:

- egyetlen párt létezett

- az államhatalom látszólag az egykamarás parlament, a Nagy Nemzetgyűlés kezében összpontosult

- a társadalmi élet minden területe állami ellenőrzés alatt volt

- megszűnt a hatalmi ágak szétválasztása

- korlátozták az állampolgári jogokat, abban az értelemben, hogy a rendszerrel való szembeszegülés minden formáját megtorolták.

A kommunisták ideológiai téren is egyeduralomra törekedtek:

- félreállították a régi politikai és értelmiségi elitet

- megszakították a kapcsolatot Nyugattal

- osztályharc és osztályellenségek létezése az ideológia részei voltak

- szovjet mintára átszervezték a kultúrát és az oktatást

- az egyházak, vallások is állami ellenőrzés alá kerültek

- meghamisították a nemzeti történelmet, hogy megfeleljen a szovjet politikai elvárásoknak.

A megszálló csapatok kivonása Románia területéről (1958) átmeneti enyhüléshez vezetett belpolitikai téren:

- a társadalmi és kulturális élet fokozatos desztalinizálása

- politikai foglyok szabadon bocsátása

- kapcsolatok teremtése a nyugati világgal kulturális és tudományos téren

- az ún. „nemzeti irányzat” megjelenése a kultúrában.

 

Nicolae Ceauşescu nemzeti kommunista rendszere (1965-1989)

 

1965-ben a Román Munkáspárt Kongresszusa elhatározta, hogy Román Kommunista Pártra változtatja nevét, a főtitkár Nicolae Ceauşescu lett.

Új alkotmányt vezettek be, mivel Románia szocialista köztársaság lett.

1. 1965-1971 közötti időszak

- a Gh. Gheorghiu-Dej idején, 1958 után elkezdődött deszovjetizálás és desztalinizálás folytatódása

- javultak az életkörülmények

- a Securitate elnyomó politikájának enyhülése

- egyes politikai foglyok szabadon bocsátása és rehabilitálása

- nőtt a rendszer népszerűsége (a nemzeti érzelmek kihangsúlyozása miatt)

- közeledés a nyugati országokhoz, politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok újrafelvétele

- eltávolodik a Szovjetuniótól, megtagadja pl., hogy beavatkozzon az 1968-as csehszlovákiai eseményekbe

2. 1971-1989 közötti időszak

A kínai ihletésű „kulturális forradalommal” indult. Jellemzők: a kommunista kultúra és N. Ceauşescu személyi kultuszának dicsőítése, a szocializmus új fejlődési szakaszának kezdete = sokoldalúan fejlett szocialista társadalom.

Jellemzők:

- N. Ceauşescu személyi diktatúrájának kezdete (1974-től államelnök)

- a Ceauşescu család tagjai vezető pozíciókba kerültek

- erőltetett iparosítás és nagyszabású építkezések (Duna – Fekete-tenger csatorna, a Nép Háza Bukarestben), mindezek kimerítették az ország erőforrásait és növelték a külföldi kölcsönöket

- a kölcsönök visszafizetése (1980-tól) klb. megszorító intézkedések, pl. Áramszünetek, porció történt

- az életszínvonal drasztikus csökkenése

- a Securitate még inkább ellenőrizte a lakosságot, megtorló intézkedések

- város- és falurendezési tervek (templomokat, történelmi központokat tettek a földdel egyenlővé)

- lábbal tiporták az emberi jogokat

- külpolitikai elszigetelődés

- mindenfajta változás, reform visszautasítása (még 1985, a Gorbacsov-féle reformpolitika /peresztrojka, glasznoszty/ bevezetése után is).

 

Ellenállók és szakadárok (disszidensek)

 

A Ceauşescu-rendszerrel szembeni elégedetlenség egyre nagyobb méreteket öltött. Az ellenállásnak több formája volt:

- az értelmiség akciói

          - nyílt levelek nyugati rádiókhoz

          - Paul Goma akciója 1977-ben

          - Calciu-Dumitreasa pópa tevékenysége

          - sokan kifejezték nemtetszésüket (főleg az utolsó években)

- a munkások tiltakozásai

          - Zsil völgyi bányászok sztrájkja – 1977

          - Brassói munkások sztrájkjai – 1987.

Mindezek rámutattak Ceauşescu diktatúrájának tarthatatlanságára.

 

1989 decembere. Összefüggések és következmények

 

1985-ben a Szovjetunió élére Mihail Gorbacsov került. Reformokat vezetett be, amelyek peresztrojka és glasznoszty néven ismeretesek. Ezeknek a reformoknak a segítségével próbált megújítani egy bürokratikus, inkompetens és korrupt rendszert, de nem járt sikerrel.

1988-ban bejelentette, hogy a Szovjetunió szakít a Brezsnyev-doktrínával és lehetővé teszi a keleti blokk országainak reformok bevezetését belpolitikai téren.  

A Vasfüggöny 1989-ben omlott le, egyik ország a másik után tért vissza a demokráciához: Lengyelország, Magyarország, Bulgária, Csehszlovákia és végül decemberben Románia.

december 16-a: Temesváron megpróbáltak eltávolítani a városból egy református lelkipásztort, Tőkés Lászlót. A hívek, összefogva más helybeliekkel, ellenálltak és a tiltakozás Ceauşescu- és kommunista-ellenes jelleget öltött. A forradalom egyre nagyobb méreteket öltött, karhatalmi erők bevetésével akarták szétkergetni a tömeget, eredmény: halottak, sebesültek és letartóztatottak.

december 17-e: Az emberek újból összegyűltek a városközpontban. Mikor Ceauşescu értesült erről, parancsot adott, hogy lőjjenek a tömeg közé. Teljesült akarata, így estek el a ’89-es rendszerváltás első áldozatai Temesváron.

december 18-a: a katedrális előtt több fiatal és gyerek gyűlt össze, kolindákat énekeltek és kommunista-ellenes jelszavakat kiabáltak. Egyszercsak feltűnt egy páncélos és sortüzet nyitott rájuk, így közülük is többen meghaltak.

december 19-e: az ellenállás folytatódott

december 20-a: Általános sztrájk kezdődött minden temesvári gyárban. Tízezrek indultak Temesvár központjába azon a reggelen. A fegyveres erők visszavonultak a kaszárnyákba.

Temesvár példáját sok más romániai városban is követték: Aradon, Szebenben, Marosvásárhelyen, Gyulafehérváron, Reşiţán, Brassóban, Fogarasban, Kolozsváron és Karánsebesen. Ceauşescu, mikor Iránból visszatért az országba, ezzel a helyzettel találta szembe magát.

december 22-e: Egy nagy népgyűlést hívtak össze Bukarestben, hogy kifejezze a lakosok hűségét a kommunista párt és az államhatalom iránt. Az emberek azonban közömbösek maradtak. Mikor egyesek petárdázni kezdtek, megijedtek, hogy lőnek rájuk s kitört a pánik. Ceauşescu megpróbálta lecsendesíteni a népet, de a kísérlet hatástalan maradt.

december 21-22-e: Később, 18 óra után, megtorlás kezdődött, ez eltartott másnap hajnalig, kb. 3 óráig. Többször is a tömegbe lőttek, az épületekről, mellékutcákból és tankokból. Több embert lelőttek, leszúrtak ill. katonai járművek taposták őket agyon.

december 22-e: A Ceauşescu házaspár helikopteren elmenekült Bukarestből. Târgoviştenál elkapták őket.

Bejelentették egy új államhatalmi szerv, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának megalakulását.

december 25-e: Karácsony első napján egy rögtönítélő bíróság halálra ítélte a Ceauşescu házaspárt, a vádak között népirtás is szerepelt. Târgoviştenál kivégezték őket.

→ Így megteremtették a demokráciához való visszatérés alapjait.

 

Visszatérés a demokráciához

 

A Nemzeti Megmentési Front programjának bemutatása után 1989. december 22-én ismét megjelentek a politikai pártok (a történelmi pártok mellett tucatnyi új jött létre): Nemzeti Liberális Párt, Nemzeti Parasztpárt, Szociáldemokrata Párt, Romániai Magyar Demokrata Szövetség.

A szakszervezetek is újraalakultak több évtizedes szünet után.

Jelentős probléma volt: a jogállamiság és az ezzel járó intézmények megteremtése. Ez a folyamat egy feszültségekkel teli politikai élet színterén ment végbe:

- kommunistaellenes megmozdulások

- „bányászjárások”.

1991. december 8-án új alkotmány lépett életbe, amely megteremtette a román társadalom fejlődésének demokratikus kereteit. A kormány és a parlament lettek a legfontosabb intézmények.

 

Az 1991-es alkotmány – Esettanulmány (167. oldal)

 

ÖSSZEFOGLALÓ LECKÉK

 

Az 1848-as politikai program és a modern román állam megteremtése

 

Románia és a versailles-i békerendszer

 

Mindennapi élet a két világháború között