Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.05.16

VIII. osztály - 1. félév

BEVEZETÉS

 

Ember és környezete

 

A mai Románia Délkelet-Európában, a 45. szélességi és 25. hosszúsági fok metszéspontjában található. Összeköti Kelet- és Közép-Európát.

Földrajzilag meghatározó elemek a Kárpátok, a Duna és a Fekete-tenger, de szinte minden domborzati formát megtalálunk itt. A legjelentősebbek: Erdélyi-fennsík, Dobrudzsai-fennsík, Tisza alföldje, Román-alföld, Duna-delta. A nagy folyók (Maros, Szamos, Zsil, Olt, Szeret, Prut) völgyében sok emberi település jött létre.

Fő foglalkozások: földművelés és állattenyésztés. Ezeken kívül foglalkoztak még szőlő- és gyümölcstermesztéssel, halászattal, vízi szállítással. Megjelent a kézművesség, később pedig az ipari termelés. A bel- és külkereskedelem zavartalan működését elősegítette a kereskedelmi utak sokasága.

Éghajlata mérsékelt, ez hozzájárult a növény- és állatvilág változatosságához.

A románok mellett más nemzetiségek is élnek itt, a velük való kapcsolat mindannyiuk számára előnyökkel jár.

 

Történelmi korszakok

 

Térségünk történelme is felosztható történelmi korszakokra, amelyek tartalmukat tekintve megegyeznek az európai történelemmel, megfigyelhető azonban bizonyos időbeli eltérés.

1. Őskor – 1 millió évvel ezelőtt – Kr.e. 514 (a géta-dákok első írásos említése) vagy Kr.e. 82 Burebista trónra kerülése

2. Ókor – Kr.e. 514 – 602 (a Bizánci Birodalom dunai határának megszűnése)

3. Középkor – 602-1600 (Mihai Viteazul egyesítette Moldvát, Havasalföldet és Erdélyt) vagy 1821 (Tudor Vladimirescu által vezetett forradalom) vagy 1829 (Drinápolyi Béke)

4. Újkor – 1600-1918 (Nagy Egyesülés)

5. Jelenkor – 1918-tól napjainkig.

 

A Kárpátok és a Fekete-tenger szerepe a románok történelmében – Esettanulmányok (11. és 14. oldalak)

 

A múltfeltárás eszközei

 

Történelmi források

Bármely történelmi korszak eseményeinek feltárása a történelmi források megismerésén és elemzésén alapul.

Ezek a források két nagyobb csoportra oszthatók:

- tárgyi emlékek (várak, sírok, eszköz- és fegyverlerakatok, agyagedények, ékszerek)

 

 

- írásos emlékek (felirattani, éremtani, irodalmi, diplomáciai és térképészeti)

Minél több forrást tanulmányozunk, annál teljesebb képet kapunk az adott korszakról.

 

Történetírás

A történelmi források elemzésével és felhasználásával készülő történelmi művek összességét történetírásnak nevezzük.

A román történetírás elég későn, a XV. században jelent meg. Az első munkák ószláv nyelven (= az ortodox egyház nyelve) íródtak.

 

TÖRTÉNELEM ELŐTTI ÉS ÓKORI CIVILIZÁCIÓK

 

Ősi civilizációk

 

A kőkorszak

A paleolitikum a kőkor legelső és leghosszabb időszaka.

Az emberi élet és tevékenység legrégebbi emlékei kb. 1 000 000 évvel ezelőtt keletkeztek (Cioclovina – Hunyad megye, Ceahlău – Neamţ megye, Baia de Fier – Gorj megye). Ezek a leletek a Homo Habilisnak (ügyes ember) és a Homo Sapiensnek (értelmes ember) tulajdoníthatók. Jellemzők:

- pattintott kőszerszámok

- zsákmányoló életmód: vadászat, halászat, gyűjtögetés

- hordákban, barlangokban éltek

- az első barlangfestmények

Neolitikum – A VII. évezredben hazánk területén is végbement a neolit forradalom. Jellemzők:

- csiszolt és lyukasztott kőszerszámok

- termelő gazdaság: növénytermesztés és állattenyésztés

- fazekasság, fonás, szövés

- megjelentek a nemzetségek

Eneolitikum (Kr.e. kb. 4500-2000), más szóval rézkor.

- festett agyagedények (Petreşti, Gumelniţa, Cucuteni-Ariuşd)

- termékenység-kultusz (női alakú edények, Anyaistennő kultusz)

 

Bronzkor. Indoeurópaizáció. Trákok

Kr.e. a II. évezredben hazánk területén új lakosok jelentek meg, az indoeurópai népek családjához tartozó trákok. Az őslakosok átvették a trákok életmódját és civilizációját, egybeolvadtak velük, így lezajlott az indoeurópaizáció.

A trákok behatolása erre a területre egy új korszak, a bronzkor kezdetét jelentette (Kr.e. kb. 2000-1200 között). Jellemzők:

- bronzművesség (réz-ón ötvözete) - Monteoru (Munténia), Periam-Pecica (Bánság), Segesvár (Erdély)

- törzsekbe szerveződtek

- nagy harcosok kora, sok fegyverlerakatot találtak

- hamvasztásos temetkezés

- napkultusz.

 

Vaskor

- megjelentek az első vaseszközök

- 2 szakasz

          1. Hallstatt (Ausztria) Kr.e. 1200-450/300

          2. La Tene (Svájc)

- a térség lakói a trákok északi ágához tartoznak, az ókori források gétáknak illetve dákoknak (géta-dákoknak) nevezik őket

- a legelterjedtebb régészeti kultúra: Basarabi kultúra (Olténia)

 

A géta-dákok és a mediterrán világ

 

Elnevezés, törzsek és települések

- a görögök „gétáknak”, a rómaiak „dákoknak” nevezték őket

- ugyanarról a népről van szó, amely ugyanazt a nyelvet beszélte

- első írásos említés: Hérodotosz (Kr.e. 514)

- sok törzs: kárpok, kosztobókok stb.

- a törzsek élén egy-egy katonai vezető állt – „király” vagy „baszileiosz”

- törzsi központok: erődített települések (dávák), pl. Buridava, Cumidava, Apulum, Drobeta stb.

- virágzó civilizációjukat a régészeti leletek is alátámasztják

 

Kapcsolatok a mediterrán világgal

- a legfontosabb Fekete-tenger parti görög gyarmatok: Hisztria, Tomisz, Kallatisz

- a géta-dákokkal többnyire békés kapcsolatuk volt

- a géta-dákok átvették a görögöktől:

          - új kohászati technikák

          - fazekaskorong

          - görög ABC

          - pénz

          - államszervezeti minták

 

Királyság és vallás

 

Társadalom, állam és királyság

- két társadalmi osztály:

          - katonai, papi arisztokrata réteg (tarabosztész vagy pileáti)

          - szabad termelők tömege, közrendűek (komati)

- az első név szerint ismert dák vezetők:

          - Dromikhaitész (Kr.e. 300)

          - Orólesz – „Sas” és Rubobosztész (Kr.e. 200)

Burebista (Boirebisztasz) királysága (Kr.e. 82-44)

          - Deceneus (Dekaineosz) főpap segítségével egyesítette a géta-dák törzseket

          - államhatárok: - Észak – Erdős Kárpátok

                                  - Dél – Balkán-hegység

                                  - Kelet – Fekete-tenger

                                  - Nyugat – a mai Szlovákia.

- központ: a szászsebesi havasokban egy hatalmas erődrendszer (Blidaru, Costeşti, Vereskő, Kápolna)

          - legyőzte a keltákat

          - elfoglalta a Fekete-tenger parti görög gyarmatokat

- beavatkozott a Caesar és Pompeius közötti polgárháborúba, így Róma a géta-dákok ellensége lett

Burebista halála után a birodalom több kisebb királyságra bomlott fel, ezek közül a legjelentősebb a szászsebesi havasokban, a Sarmizegetusa (Várhely) körüli volt.

Duras, sarmizegetusai vezető és a rómaiak közötti ellenségeskedés Kr.u. 85-86 telén kezdődött. Miután a dákok vissza kellett vonuljanak és Domitianus császár újabb hadjáratra készült ellenük, Duras lemondott a trónról Decebal (Decebalus) javára:

          - 87 Decebal legyőzi a rómaiakat

          - 88 a rómaiak győzik le a dákokat (az Erdélyi Vaskapunál)

- 89 előnyös béke Domitianus császárral – Róma kliensévé vált, de cserébe anyagi és technikai segítséget kapott.

 

A géta-dákok vallása

- többistenhit (politeizmus) – istenek:

          - Zalmoxis (a föld, a természet és az alvilág istene)

          - Gebeleizis (ég- és fényisten)

          - Bendis – a hold és az erdők istennője

          - a háború istene

- hittek a lélek halhatatlanságában

- vallási központ: Sarmizegetusa (a „Szent Hegy”)

- a papok nagy tekintélynek örvendtek a géta-dák társadalomban.

 

A dákok beilleszkedése a római világba

 

A római uralom kiterjesztése Daciára

A Decebal és Domitianus között 89-ben létrejött béke előnytelen volt Róma számára.

Traianus, az új római császár (97-117) elhatározta, hogy meghódítja Dacia területét és római tartománnyá teszi. Okok:

- a dákok hatalma fenyegetést jelentett Rómára nézve

- Dacia gazdagsága.

 

Két véres háborúra került sor:

1. 101-102 101-ben Traianus serege átkelt a Dunán és Sarmizegetusa, a dák főváros felé vette az irányt. Tapae-nál legyőzte a dákokat. Decebal szövetkezett a szarmatákkal, hogy megtámadják a rómaiakat, sikertelenül.

101-ben, nehéz harcok után, a rómaiak behatoltak a szászsebesi havasokba és Sarmizegetusa elé értek. Decebal kénytelen volt békét kérni. A 102-es béke már nem kedvezett a dákoknak: területi veszteségek (Bánság, Olténia és Munténia északi része, Dél-Moldva), erődítmények lebontása, Róma érdekeinek alárendelt külpolitika.

2. 105-106 Decebal nem tartotta be a békefeltételeket és újabb összecsapásra készült. Traianus sem mondott le Dacia meghódításáról: damaszkuszi Apollodórosz tervei alapján hidat építtetett az Al-Dunánál, hogy megkönnyítse Dacia lerohanását. 105-ben a római hadsereg ismét támadott. Sarmizegetusát is elfoglalták. Decebal öngyilkos lett.

→ Dacia római tartomány lett.

 

Dacia és Dobrudzsa a római uralom idején

Dacia római tartomány:

- magában foglalta: Erdély nagy részét, a Bánságot, Munténiát, Olténiát, Dél-Moldvát

- nem foglalta magában: a Körösök vidékét, Máramarost, Moldva többi részét (ezeket a szabad dákok lakták), Dobrudzsát (amely Kr.u. 46-tól Moesia tartomány része volt).

Császári rangú tartomány volt, az uralkodó nevében egy legatus augusti címmel rendelkező kormányzó irányította.

Főváros: Ulpia Traiana Sarmizegetusa.

Hadsereg: kb. 50000 katona, erődített várakban (castrumok) éltek, a sáncokból, árkokból és őrtornyokból álló határok (limesek) mentén.

Városok:

          - kolóniák (magasabb rangú városok): Apulum, Drobeta, Napoca

          - municípiumok (alacsonyabb rangú városok): Dierna, Porolissum.

Gazdaság: római típusú (gazdálkodó birtokok, a középpontban a tulajdonos házával = villa rustica).

Vallás: sok római, de néhány keleti istenség is volt. Megfigyelhető a dák hiedelmek római értelmezése és a vallási szinkretizmus (római és dák istenségek összeolvadása) is.

Dacia 106-271 között volt római uralom alatt.

271-ben:

- a Római Birodalom gazdasági és katonai válsága

- a szabad dákok és germánok támadásai miatt

Aurelianus császár elhatározta a hadsereg és a közigazgatás visszavonását a Dunától északra levő területről, azaz Dacia tartomány felszámolását. A dák-római lakosság helyben maradt.

A 271-es aurelianusi visszavonulás nem jelentette az elrómaiasodás végét:

          - a folyamat a szabad dákokra is kiterjedt

- a dák-római lakosság kapcsolatai a Római Birodalommal nem szűntek meg.

 

Az elrómaiasodás

Elrómaiasodás = a meghódított dákok átvették a római civilizációt (anyagi és szellemi értékeiket), valamint a latin nyelvet. Ehhez a folyamathoz hozzájárult:

          - telepesek érkeztek a birodalom minden részéről

          - a latin nyelv a tartomány hivatalos nyelve lett

          - római életmód

          - latin nyelvű közigazgatás, igazságszolgáltatás és oktatlás

          - vallás

Rövid idő alatt a géta-dákok elsajátították a latin nyelvet és átvették a római kultúra és civilizáció alapelemeit.

 

A TÉRSÉG TÖRTÉNELME A NAGY NÉPVÁNDORLÁS IDEJÉN

 

A történelmi folytonosság (kontinuitás) körüli viták

 

Bevándorlási elmélet:

- a XVIII. században, a Habsburg Birodalomban jelent meg

- az elmélet célja: a Habsburgok Erdély feletti uralmának alátámasztása

- a Habsburg Birodalom reakciója a románok XVIII. században megfogalmazott követeléseire

- Robert Roesler foglalta rendszerbe a XIX. Században, ezért roesleri elméletnek is nevezzük.

Az elmélet érvei:

- a román nép a Dunától délre, a Balkán-félszigeten jött létre

- innen vándoroltak be a románok a Dunától északra levő területre a XIII. században, vagyis miután a magyarok meghódították Erdélyt.

A román történészek a XIX. század második felétől megalapozott érvekkel cáfolták ezt az elméletet.

 

Római kultúra és kereszténység

 

Római kultúra a Dunától északra levő területen

Az aurelianusi visszavonulás (271) után sem szakadtak meg a kapcsolatok a Római Birodalommal:

- továbbra is kereskedtek a Dunától délre levő területekkel

- önkéntes áttelepülések a Duna egyik oldaláról a másikra

- a római uralom helyreállítása a Dunától északra Nagy Konstantin (IV. század) és Iusztiniánusz (VI. század) császárok idején.

Az elrómaiasodás a vidéki és a szabad dákok által lakott területekre is kiterjedt.

Dobrudzsa római uralom alatt maradt 602-ig.

 

A kereszténység

Már a IV. század előtt ismert volt Daciában és Moesiában. A római uralom idején telepesek és katonák terjesztették (fennmaradtak dobrudzsai keresztény vértanúk nevei ebből az időszakból).

313-ban Nagy Konstantin a Milánói Ediktum által szabad vallásgyakorlatot biztosított a keresztények számára. Püspökségeket szerveztek az Al-Dunánál (Tomis, Histria, Niculiţel stb.)

Az első hittérítők (Gót Száva, I. Teotim, Szent Cassianus János, Kis Dionisziosz) a latin kereszténységet terjesztették el. Ezt bizonyítja, hogy a vallással kapcsolatos szavak többsége latin nyelvből lett átvéve: „biserica” (basilica), „Dumnezeu” (Domine Deus), „a boteza” (baptisare), „cruce” (crux, crucis).

 

Őslakosok és vándornépek

 

A III-VII. századokban Románia területén több vándornép fordult elő:

1. Gótok (germánok) – III-IV. század – osztrogótok, vizigótok, Moldvában, Munténia alföldi részén és Erdélyben is megfordultak (az „Arany kotlóstyúk csirkékkel” elnevezésű kincs bizonyítja jelenlétüket)

2. Hunok (ázsiaiak) – IV-V. század – Attila vezetésével Pannóniában telepedtek le. Attila halála után a hun birodalom felbomlott.

3. Gepidák (germánok) – VI. század – Dacia, volt római tartomány felett gyakoroltak ellenőrzést.

4. Avarok (ázsiaiak) – VI-VII. század – Pannóniában telepedtek le.

5. Szlávok a VI. századtól jelentek meg a térségben. 602 után, mikor megszűnt a Bizánci Birodalom al-dunai határa, a szlávok tömegesen telepedtek be a Dunától északra levő területre.

A szláv bevándorlás következményei:

- a Dunától északra élő rómaiak elszigetelése a római világ többi részétől

- a vidéki élet hangsúlyossá válása

- nyelvi és vallási hatások.

Az őslakosok és a vándornépek kapcsolatai:

- elfogadták uralmukat (adó fizetése és egyéb kötelezettségek)

- a Duna északi részén maradt vándornépek beolvasztása a nagyobb számú helyi lakosságba

6. Bolgárok (törökök) 680 körül telepedtek le a mai Bulgária északkeleti részében, beolvadtak a többségi szláv lakosságba.

 

A román nép és nyelv kialakulása (Etnogenézis)

 

A román nép:

- újlatin nép (akárcsak a franciák, olaszok, spanyolok)

- egyedüli örököse a keletrómai világnak

Két szakaszban alakult ki:

1. A dákok fennmaradtak Dáciában a római uralom idején is, de elkezdődött elrómaiasodásuk a telepesek, veteránok, közigazgatás, vallás és nyelv által, amely a dák-római lakosság kialakulásához vezetett.

2. A dák-római lakosság  ott maradt a Dunától északra levő területeken 271 után, a népvándorlás idején is, mi több, az elrómaiasodás folyamata kiterjedt a szabad dákokra is.

A kereszténység latin nyelven terjedt, a szlávok beolvadtak a helyi lakosságba.

Ezzel párhuzamosan a Dunától délre is élt dák-római lakosság.

A VIII. század végéig a dák-római lakosságból létrejött a román nép.

A terület, ahol ez megtörtént:

- a Dunától északra: románok

- a Dunától délre: vlachok (különböző nyelvjárások: aromán vagy macedo-román, meglenoromán, istroromán).

A román nyelv:

- újlatin (római eredetű) nyelv

- kialakulás:

- a dákok átvették a népi latin nyelvet, melyben azért dák szavak is megőrződtek (kb. 10%)

- a VIII-tól kezdődően ezt a nyelvet erős szláv hatás érte (kb. 20%-a a szavaknak szláv eredetű).

A románok a kora középkori forrásokban:

- vlachoknak, volohoknak, blahoknak nevezik őket (német eredetű nevek)

- több helyen megemlítik őket:

- Strategikon hadtudományi mű (VII. század)

- „A Birodalom kormányzásáról” – VII. Konstantin bizánci császár írta a X. században

- II. Baszileiosz császár levelezése (szintén X. század).

 

A magyarok, a székelyek és a szászok

 

A magyarok (finnugor eredetű ázsiai nép) Árpád vezetésével, a 890-es években telepedtek le a Kárpát-medencében. 955-ben, keleti irányú kalandozásaiknak Nagy Ottó, német-római császár vetett véget (Lech-mezei győzelem). 970-ben a bizánciaktól is vereséget szenvedtek.

A X. századtól kezdték meg Erdély elfoglalását. Megsemmisítették Gyalu, Galád és Ménmarót vajdaságát (Béla király jegyzőjének, Anonymusnak a gestájából ismerjük ezeket az államalakulatokat). A XII. század végére és a XIII. század elejére fejezték be ennek a területnek a meghódítását.

A magyar királyság határainak védelmére más népcsoportokat is betelepítettek Erdélybe:

1. székelyek – magyarul beszéltek, Délkelet-Erdélyben éltek, a XIII. század elejétől, autonóm közösségekben

2. szászok – a Német-Római Birodalom területéről érkeztek, németül beszéltek, főleg Dél- és Északkelet-Erdélyben telepítették le őket, autonóm közösségekben éltek, klb. kiváltságokat élveztek (Szász Aranybulla /Andreanum/ – 1224), Brassó, Szeben, Segesvár és Szászmeggyes alapítói

3. lovagrendek – kunok és tatárok elleni védelemben játszottak szerepet

          - teuton (német) lovagrend – Barcaság – 1211-1275 között

          - johannita lovagrend – Szörénység – 1247.

A KÖZÉPKORI ÁLLAM ÉS INTÉZMÉNYEI

 

A román nép és a szomszédos államok

 

A román társadalom alapját a faluközösségek képezik. Jellemzők:

- a magántulajdon és a közösségi tulajdon egymás mellett létezett

- a közösség élén a bíró vagy a kenéz állt (jó anyagi helyzet), aki az „öreg és jó emberekkel” együtt hozta meg a döntéseket (= olyan tanács, amely a legidősebb helybeliekből állt)

- a bírónak vagy kenéznek közigazgatási, pénzügyi, bírói és katonai jogköre volt.

Több faluközösség egyesüléséből létrejöttek a kenézségek. Ok: nagyobb védelem az ellenséggel szemben. Több kenézség egyesülése vagy alárendelése által létrejöttek a vajdaságok vagy országok (pl. Litovoi Vajdasága, Vrancea Országa).

A románokat a középkori forrásokban BLACHOKNAK, VALAHOKNAK, OLAHOKNAK nevezik.

Anonymus a „Magyarok cselekedetei” című könyvében megemlíti GYALU (Gelu), GALÁD (Glad) és MÉNMARÓT (Menumorut) vajdaságát (Erdély, X. század).

Szent Gellért legendájában felbukkan GYULA (Gyla) és AJTONY (Ahtum) vajdaságának neve. (Erdély, XI. század).

A Kárpátoktról délre volt a Szörénység, itt hozta létre a magyar királyság a Szörényi Bánságot (Banatul de Severin). IOAN és FARCAS kenézségei, valamint LITOVOI és SENESLAU vajdaságai is szerepelnek a johannita lovagoknak adott XIII. századi oklevélben.

A Kárpátoktól keletre levő területen „síkságok” (câmpuri), „erdők” (codri) vagy „országok” (ţări) elnevezésű politikai alakulatok voltak. Ezek közül a legismertebbek: CODRII ORHEIULUI, CODRII COSMINULUI, CÂMPUL LUI DRAGOŞ, ŢARA ŞIPENIŢULUI.

Más államalakulatok a Duna és a Fekete-tenger között jöttek létre. Közülük a legfontosabbat DIMITRIE és GHEORGHE bírák (zsupánok) vezették a X. században, a XI. században pedig TATOS, SATZA, SESTLAV. A Mangalia és Várna közötti ŢARA CAVARNEI 1230 körül szerepel a forrásokban.

1185-ben a Dunától délre élő vlahok létrehozták az ASSZÁNOK ÁLLAMÁT (Ţara Asăneştilor).

Az első román államalakulatok olyan körülmények között keletkeztek, amikor a szomszédos területeken is államok jöttek létre és a népvándorlások utolsó hullámai söpörtek végig a térségen.

 

A középkori román államok megalakulása

 

Havasalföld (Ţara Românească)

Az első jelentős vajda: Basarab, Tihomir fia. 1324-ben még Anjou Károly Róbert magyar király vazallusa.

Basarab elfoglalja a Bánság egy részét és ezzel magára vonja a magyar király haragját. Károly Róbert megtámadja Basarab vajdaságát. 1330. november 9-12 között a posadai ütközetben a románok győznek.

Így Havasalföld független állam lett.

 

Moldva

1359-ben Dragoş máramarosi vajda Anjou Nagy Lajos magyar király vazallusaként érkezett Moldvába. Két évig uralkodott, fia, Sas pedig 4 évig. Unokáját, Balcot Bogdan, aki szintén máramarosi vajda volt és fiai űzték el 1364 körül.

Bogdan a moldvai bojárok felkelését kihasználva ragadta magához a hatalmat. A Magyarországgal folytatott harcok eredményeképpen kivívta az ország függetlenségét.

 

Dobrudzsa

A XIV. században a Duna és a Fekete-tenger közötti térségben Ţara Cavarnei és a szomszédos államalakulatok egyesítésével jött létre egyfajta egység. Balica volt az első despota (= uralkodó), őt követte Dobrotici (róla nevezték el Dobrudzsát), majd ennek fia, Ivanco.

Mircea cel Bătrân rövid időre egyesítette Dobrudzsát Havasalföddel, de uralkodása vége felé elveszítette ezt a területet.

 

Erdély a vajdaságtól a fejedelemségig

 

A XI. században megkezdődött Erdély meghódítása és politikai szervezetének kialakítása.

Az erdélyi vajdaság a középkori magyar királyság része volt. Közigazgatási-területi rendszere a következőképpen nézett ki:

- vármegyék: kezdetben királyi, majd nemesi jellegűek voltak és egy-egyvár körüli területet foglaltak magukba, pl. Bihar, Kolozs, Szatmár.

- székek: a szászok és székelyek székekbe szerveződtek és széles körű autonómiának örvendtek; a szászok még két kerületbe szerveződtek, melyek a hét székkel (Siebenbürgen) együtt a Szász Egyetemet (Universitas Saxorum) alkották

- kerületek: a románok által lakott területek, melyeket bírák, kenézek vagy vajdák irányítottak, pl. Ţara Maramureşului. Ezek ellenálltak a magyar királyság azon törekvéseinek, melyek szabadságuk megsemmisítésére törekedtek.

Három kiváltságos nemzet volt: a magyar, a székely és a szász. Ők alkották 1437-től a Három Nemzet Szövetségét (Unio Trium Nationum). A románokat csak megtűrték.

Nagy Lajos dekrétumai 1365-1366-ból a nemesi rang feltételéül a katolikus valláshoz való tartozást írták elő. Az ortodox románságot így kizárták a nemesség soraiból, de voltak közöttük, akik felvették a katolikus vallást és magas tisztségeket töltöttek be. Vallási tekintetben tehát a reformációig a katolikus volt az államegyház.

Jogi szempontból nagy jelentőségű volt a Tripartitum (Hármaskönyv), Werbőczy István műve.

A mohácsi csata (1526) után 15 évvel a magyar királyság három részre szakadt. Közép-Magyarország török, Nyugat-Magyarország Habsburg uralom alá került.

Ilyen körülmények között Erdély önálló fejedelemség lett, amely egyensúlypolitikát folytatott a törökök és Habsburgok között.

Az első erdélyi fejedelem Báthory István volt.

A XVII. században a legfontosabb fejedelmeknek Bethlen Gábort és Rákóczi Györgyöt tekinthetjük.

 

A középkori Román Országok legfontosabb intézményei

 

Havasalföldön és Moldvában a fejedelemség volt a legfontosabb politikai intézmény a középkorban:

- isteni eredetű hatalom (a fejedelem „Isten kegyelméből” uralkodik)

- a fejedelem az ország és az alattvalók egésze felett uralkodik

- ugyanakkor vajda is (= a hadsereg főparancsnoka)

- uralkodói tanács segíti őt a döntéshozatalban, melyet a következő főméltóságok alkotnak:

          - főudvarmester

          - kancellár (a kancellária vezetője)

          - főkincstárnok

          - fegyverhordozó

          - Olténia bánja Havasalföldön vagy Suceava Kapuőre Moldvában.

A rendi gyűlés tanácsadói és bírói hatáskörrel rendelkezett és a XIV-XV. századtól kezdődően időről időre összehívták.

Területi-közigazgatási szempontból Havasalföldön megyék, Moldvában pedig tartományok jöttek létre.

Az uralkodó legfontosabb támasza az egyház volt. Az államalapítások után metropoliák (=érsekségek) jöttek létre, melyek mindkét országban megszilárdították az ortodox kereszténységet.

A haderő alapját mindkét országban a „nagy hadsereg” képezte, melyhez a várrendszer is hozzájárult.

 

 

A FALU ÉS A VÁROS VILÁGA A KÖÉPKORBAN

 

A falu világa

 

A középkori román államok megalapítása jelentős mértékben a gazdaság fejlődéséhez térségünkben.

Új települések jelentek meg, főleg vidéken. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy abban a középkorban a mezőgazdaság volt a legfontosabb gazdasági ág.

Jellemzők:

- a gabonatermesztés mellett foglalkoztak halászattal, méhészettel stb.

- elterjedt a vaseke

- a szántáshoz állatokat is használni kezdtek.

A mezőgazdaság elég lassan fejlődött.

A falvakban a házak olykor igen nagy távolságra voltak egymástól.

A legegyszerűbb lakhelyek a félig vagy egészen földbe mélyített viskók voltak. Ezzel együtt a parasztok házai viszonylag tiszták voltak.

A falusiak mindent maguk állítottak elő: a házakat, a termelőeszközeiket és egyszerű ruházatukat (= önellátó életmód).

A famegmunkálás igen fejlett volt a falvakban.

 

A város világa

 

A városok fejlődése hozzájárult a kézművesség és a kereskedelem fejlődéséhez.

Az erdélyi városok jelentős kézműves és kereskedelmi központok voltak. A szászok betelepítése s a nekik adományozott kiváltságok nagy mértékben hozzájárultak ehhez. A XV. században:

          - Brassó – 10 000 lakos

          - Szeben, Segesvár, Szászmeggyes – 1 000 és 7 000 közötti lakos.

Ami a többi erdélyi várost illeti:

          - Temesvár, Déva – erős várfalakkal voltak körbevéve

          - Nagyvárad, Kolozsvár – püspöki, illetve nemesi központok.

Egyes havasalföldi és moldvai városok a kereskedelmi utak mentén jelentek meg, pl. Brăila, Kilia (Chilia) és Dnyeszterfehérvár (Cetatea Albă).

A fejedelmi központok ugyanilyen fontosak voltak:

- Argeş, Câmpulung Havasalföldön

- Baia, Suceava Moldvában.

A XIV. századtól az erdélyi kézművesek céhekbe szerveződtek (= érdekvédelmi szervezetek, amelyeket egyes mesterségek művelői – pl. csizmadiák, hentesek – hoztak létre és amelyek saját szabályzat szerint működtek).

A patríciusok (kézműves műhelyek tulajdonosai és gazdag kereskedők), mint a városi tanács tagjai, a városok vezetésében is jelentős szerepet játszottak.

Az inasok, napszámosok s azok a parasztok, akik a földbirtokosok földjeiről menekültek el plebejusok (vársi szegények) voltak.

A városokban több volt az írástudó Itt jelentek meg az első nyomdák, felsőoktatási intézmények és színjátszó társulatok.

 

Városi műveltség és kultúra – Brassó, Segesvár – Esettanulmányok (62-63.o.)

 

A ROMÁN ORSZÁGOK ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK DIPLOMÁCIA ÉS ÖSSZETŰZÉS KÖZÖTT

 

A vajdák a késői keresztes hadjáratban

 

A XIII-XIV. században a román országok politikáját jelentős mértékben meghatározta magyar királysággal való kapcsolat: Erdélyben az autonómia megőrzése, Havasalföld és Moldva esetében pedig a függetlenség kivívása, majd megtartása volt a legfontosabb törekvés.

A XIV. század végétől a Román Országok számára a legfontosabb fenyegetést a Dunától délre levő és folyamatosan terjeszkedő Török Birodalom jelentette. A román uralkodók – egyedül vagy a szomszédos országokkal (Magyarország, Lengyelország, Habsburg Birodalom) szövetséget alkotva – harcoltak a török előrenyomulás visszaszorítása érdekében. Ezt nevezzük késői keresztes hadjáratnak.

 

Öreg Mircea (1386-1418 – Havasalföld)

- országa területéhez csatolja Dobrudzsát

- szövetség Moldvával, a lengyel és a magyar királlyal

- 1395 Rovine – legyőzi a törököket

- 1417-ben (uralkodása vége felé) a törökök adófizetője lesz és átengedi nekik Dobrudzsát.

 

Hunyadi János (1441-1456 – Erdély)

- román kenézcsaládból származik

- 1441-től Erdély vajdája, 1444-től pedig Magyarország kormányzója

- 1441 – Szörény (Szerbia) mellett győzelem a törökök felett

- 1456 – legjelentősebb győzelmét Nándorfehérvárnál (Belgrád) aratja, amellyel egy időre megállítja az oszmán offenzívát Magyarország és Közép-Európa irányába (déli harangszó!).

 

Karóbahúzó Vlad (1448, 1456-1462, 1476 – Havasalföld)

- tekintélyelvű belpolitika, mely a bojárok visszaéléseinek megfékezésére és a román kereskedelem támogatására irányul

- 1459 – megtagadja az adófizetést a törököknek és szövetségre lép Mátyás királlyal

- 1461 – megtámadja a Dunától délre levő török várakat → török büntetőhadjárat

- nem tudja legyőzni a török sereget, ezért Erdélybe, majd Magyarországra menekül, ahol egy időre Mátyás király fogságába kerül

- szabadulása után visszatér Havasalföldre, de egy bojári összeesküvés végez vele

 

Ştefan cel Mare (1457-1504 – Moldva)

- az ő idejében Moldva európai hírnévre tesz szert

- támogatta a gazdaságot, a szabad parasztokat és az ortodox egyházat

- az 1470-es években megtagadta az adófizetést a törököknek, amely büntetőhadjáratot vont maga után

- 1475 Vaslui – Ştefan győzött

- 1476 Războieni – a törökök győztek, de végül is kiűzte őket Moldvából

- uralkodása vége felé átengedte Kiliát és Dnyeszterfehérvárat a törököknek és az adófizetést sem kerülte el

 

 Mihai Viteazul (1593-1601 – Havasalföld)

- 1594 – csatlakozik a törökellenes Szent Ligához (noha török jóváhagyással lépett trónra)

- 1595 szövetség Erdély fejedelmével és Moldva vajdájával

- 1595 augusztus – Călugăreninél és Gyurgyevónál (Giurgiu) legyőzi a törököket

- béke a törökökkel és a szultán elismeri élethossziglani uralmát

- 1598 – ismét csatlakozik a Szent Ligához

- 1600 – rövid időre egyesíti Erdélyt, Havasalföldet és Moldvát

- 1601 augusztus –  megggyilkolják Aranyosgyéresnél (Câmpia Turzii).

 

A XVII-XVIII. századok: politika és diplomácia

 

A Matei Basarab, Vasile Lupu és I. Rákóczi György által megvalósított belső konszolidáció a román országok nemzetközi megítélésének javulásához és autonómiájuk kiszélesedéséhez vezetett.

A XVII. században a térség országai együttműködésre törekedtek:

1635 – Matei Basarab és I. Rákóczi György egyezménye

1638 – Vasile Lupu és I. Rákóczi György egyezménye

Vasile Lupu azonban veszélyesnek bizonyult mind Matei Basarab, mind pedig I. Rákóczi György számára, ezért az utóbbi kettő hadjáratot indított Moldvába. Így megfosztották trónjától Vasile Luput és Gheorghe Ştefan került a helyére. Új szövetségi rendszer jött létre.

II. Rákóczi György meggondolatlan politikájának eredményeként 1657-1662 között helyreállt a térségben a török uralom.

A XVII. század végén a törökök sikertelenül ostromolták Bécset. Ilyen körülmények között Şerban Cantacuzino, Havasalföld fejedelme a Habsburgok felé orientálódott. Szerette volna elismertetni országa önállóságát és javítani a Török Birodalom területén élő keresztények helyzetén. Jó kapcsolatot épített ki Oroszországgal is. (= egyensúlypolitika).

Utóda, Constantin Brâncoveanu Lengyelországgal és Oroszországgal keresett kapcsolatot (cél: a Havasalföldre nehezedő Habsburg nyomás gyengítése). 26 évig uralkodott egy olyan korban, amikor ez ritkaságnak számított. Ellenségei intrikáinak eredményeként a törökök fiaival együtt kivégezték.

Moldvára szintén az egyensúlypolitika a jellemző. A szultán nevezte ki Dimitrie Cantemirt fejedelemnek, ő azonban Oroszországgal is jó kapcsolatokra törekedett.

1711 Luck – egyezmény I. Péter cárral, aki elismerte Moldva egységét és függetlenségét. Stănileşti-nél azonban a törökök legyőzték az orosz és a moldvai csapatokat. Cantemir a cár udvarába menekült és haláláig élt ott.

 

Románok a külföldi utazók leírásai alapján – Esettanulmány (75. o.)

 

A KÖZÉPKOR KULTÚRÁJA A ROMÁN TÉRSÉGBEN

 

Krónikaírók, tudós emberek és könyv a román térségben  

 

A reneszánsz már a XV. század második felében éreztette hatását a térségben.

Nicolaus Olahus

- román származású reneszánsz tudós

- szoros kapcsolatok európai hírű humanistákkal (pl. Rotterdami Erasmus)

A német földön tanuló szászok Erdélyben is elterjesztették a reformáció eszméit.

Johannes Honterus

- iskolaalapítások

- könyvnyomtatás

- templomalapítás

- 1542 – Rudimenta cosmographica c. művében térkép jelent meg a térségről is.

Heltai Gáspár

- irodalmi magyar nyelv kialakítására törekedett

- bibliafordítás 1550-1585 között

Despot Vodă

- iskolaalapítás Cotnari-on

Petru Cercel

- Târgovişte városában a reneszánsz eszméire nyitott fejedelmi udvarban élt

A XVII. században és a XVIII. század elején a román humanisták román nyelven kezdenek írni.

Moldvai krónikások:

- Grigore Ureche: Moldva krónikája

- Miron Costin: A moldvaiak nemzetségéről

- Ion Neculce

Havasalföldi krónikások:

- Constantin Cantacuzino: Havasalföld története

- A Cantacuzino család krónikája

- A Băleni család krónikája

A havasalföldi és moldvai kolostorok kulturális központok voltak, ahol nyomdákat alapítottak. Pl. Trei Ierarhi (Iaşi), Govora és Dealu (Havasalföld).

 

Egyházi művészet

 

Építészet:

- bizánci hagyományok

- XII-XIII. század, Erdély, nemzetségi templomok (Densuş, Gurasada, Strei stb.)

- XIV-XV. század

- Havasalföld (Vodiţa és Cozia)

- Moldva, Ştefan cel Mare idején a hagyomány szerint 47 templomot építettek (Voroneţ, Putna, Arbore, Neamţ)

- XVI. század, Havasalföld, Curtea de Argeş (Neagoe Basarab alapítása)

- Erdélyben a magyar templomokat először román stílusban (gyulafehérvári székesegyház), majd gótikus stílusban (kolozsvári Szent Mihály-templom, brassói Fekete- templom)

- XVII. század Trei Ierarhi-templom Iaşi-ban (Vasile Lupu), Arnota-i, Strehaia-i kolostorok (Matei Basarab)

- Constantin Brâncoveanu idejében kialakul az ún. Brâncoveanu-stílus

Szobrászat:

- román, gótikus és ún. Brâncoveanu-stílus

- sírkövek

- faragott címerek

Festészet:

- a külső és belső falakra is festettek freskókat.

 

Világi művészet

 

- az első középkori világi építmények védelmi célokból épültek (földvárak)

- a XIII-XV. században kővárakat építettek (Giurgiu, Turnu, Severin, Suceava, Dnyeszterfehérvár, Déva, Vajdahunyad stb.)

- az erdélyi városok egy részét bástyákkal ellátott fallal kerítették körbe (Brassó, Szeben, Kolozsvár)

- az erdélyi szászok a falusi templomokat is falakkal vették körül, mert ide menekültek veszély esetén = parasztvárak

- a fejedelmi központok Havasalföldön és Moldvában szintén jelentősek voltak

- a XVI-XVII. században sok erődített kastélyt emeltek Erdély területén - Fogaras /Făgăraş/, Radnót /Iernuţ/. 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.