Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.05.16

15. A második világháború

A háború kezdete

Hitler a hatalomra kerülése után nyíltan beszélt a visszavágásról. A nyugati országok nem tettek semmit, abban bízva, hogy Hitler kelet felé fog terjeszkedni és összecsap a Szovjetunióval, amely egyre inkább szálka volt a demokratikus országok szemében.

1937-ben létrejött a német-olasz-japán szövetségi rendszer (Berlin-Róma-Tokió tengely). Ezután megnemtámadási szerződést írt alá a szovjetekkel (Molotov-Ribbentrop-paktum – 1939. augusztus 23).

1939. szeptember 1-én Hitler megtámadta Lengyelországot:

- közlekedési vonalak elpusztítása

- páncélosok bevetése.

Nyugat felől Németország, Kelet felől a Szovjetunió támadta a lengyel államot a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradéka értelmében, így esélye sem volt. 3 hét alatt legyőzték.

Franciaország és Anglia hadat üzent Németországnak. Ezel elkezdődött a 2. világháború, de egyelőre egyik fél sem támadt. „Furcsa háború”-nak nevezzük ezt az időszakot.

 

A német offenzíva

 

A Szovjetunió elfoglalta Finnországot. Lengyelország legyőzése után a németek lerohanták Dániát és Norvégiát.

Belgium és Hollandia elfoglalása után Franciaország következett. Észak felől a németek, dél felől olasz szövetségeseik támadtak. Párizst is elfoglalták.

Pétain marsall, az új francia államfő fegyverszünetet írt alá a németekkel. Közben egy másik francia kormány is működött, De Gaulle vezetésével, amely Angliát és a háború folytatását támogatta.

Franciaország bukása siettette a Molotov-Ribbentrop-paktum záradékának Kelet-Európára való alkalmazását. A szovjetek elfoglalták a balti államokat, Romániától pedig Besszarábiát és Bukovinát. II. Károly román király lemondott és fia, Mihály lett az új uralkodó. Az országot tulajdonképpen Ion Antonescu tábornok irányította, aki szövetségre lépett a németekkel.

1941 június: Hitler a Szovjetunió ellen fordult. Afrikában is folytatott hadműveleteket (E. Rommel – páncélosok).

Miután a japánok Pearl Harbornál elpusztították a csendes-óceáni amerikai flotta jó részét (1941 december), az Egyesült Államok belépett a háborúba a demokráciák védelmében.

Ugyanezt a célt szolgálta a 4 hónappal korábban, Roosevelt amerikai elnök és Churchill brit miniszterelnök által megkötött Atlanti Charta (= antifasiszta szövetség alapja).

 

A vég kezdete

 

1942. január 1, Washington – 26 állam kormánya aláírta az Egyesült Nemzetek Nyilatkozatát: elhatározták, hogy felveszik a harcot Németország és szövetségesei ellen.

1942 – Pearl Harbor után az amerikaiak átvették a kezdeményezést a csendes-óceáni hadszíntéren.

1942-1943 – az angolok Afrikában, El Alameinnál megállították a németeket (Rommel csapatait), majd a németeket és az olaszokat kiverték Afrikából.

1943 január – a Keleti Fronton, a sztálingrádi csatában a szovjetek győztekés ettől kezdve a németek folyamatos visszavonulásra kényszerültek. Jelentős veszteségek voltak még a Don-lanyarban, Kurksznál és a Kaukázusban. Ennek ellenére Antonescu kitartott a Németország melletti szövetségben.

 

Az 1943-1944-es évek

 

A németek és szövetségeseik minden fronton vereségeket szenvedtek.

1943 nyár – Szicíliában és Dél-Olaszországban partraszálltak az angol-amerikai erők.

1944 nyár – angol-amerikai partraszállás Franciaországban (= normandiai partraszállás). Így a németek kétfrontos háborúra kényszerültek.

1944. augusztus 23 – Antonescut az ún. „királypuccsal” megbuktatták. Románia így kilépett a német szövetségből és átállt a másik oldalra (Észak-Erdély visszaszerzéséért és a demokrácia megőrzéséért).

 

A háború vége

 

1944 második felében Németország többi csatlósa is fegyverszünetet kért. Ennek ellenére Hitler továbbfolytatta a háborút. A koncentrációs táborok (ld. Holocaust c. lecke) is folyamatosan üzemeltek.

1944 december – az utolsó német ellentámadás az Ardennekben kudarccal végződött.

1945 január-február – a szovjetek nagy erőkkel nyomultak előre.

1945. február 4-11 – a 3 nagy szövetséges: Roosevelt (Egyesült Államok), Churchill (Anglia) és Sztálin (Szovjetunió) a Jáltai Konferencián a következő határozatokat hozták:

- legyőzése után Németország katonai megszállás alá kerül

- nyilatkozat: a fasizmus alól felszabadult országok maguk dönthetnek államformájukról, politikai rendszerükről

- új nemzetközi szervezet létrehozása, melynek feladata a béke megőrzése.

1945 április – a szovjet csapatok bevonultak Berlinbe. Hitler öngyilkos lett.

1945. május 7 – Reims, május 9 – Berlin: a német hadsereg feltétel nélkül kapitulált. Ezzel Európában véget ért a háború.

 

A potsdami értekezlet

 

A győztesek vezetőinek első találkozója Potsdamban, az elfoglalt Németország területén volt – 1945. július 17-augusztus 2 között. A nagyhatalmak képviselői:

- Egyesült Államok – H. Truman (Roosevelt halála óta elnök)

- Anglia – Atlee (Churchill megnyerte a háborút, de elvesztette a választásokat)

- Szovjetunió – Sztálin.

Fő kérdések:

- a háború utáni Németország helyzete

- Lengyelország sorsa

- a békeszerződések körüli egyeztések.

Az amerikai elnök elégedetlen volt a növekvő szovjet befolyás miatt. Másrészt Truman felhívta a figyelmet atomfegyvereikre.

 

Japán legyőzése

 

1943-1945 – Japán sorban vesztette el a háború alatt meghódított területeket. Ezzel együtt elkeseredetten és szívósan védekezett.

Truman ezért az atombomba bevetése mellett döntött:

1945. augusztus 6 – Hiroshima

1945. augusztus 9 – Nagaszaki városokra atombombát dobtak le.

Japán feltétel nélkül kapitulált. Véget ért a második világháború.

Németországgal és Japánnal a háború után nem írtak alá békeszerződéseket. Csak a velük szövetséges országokkal kötöttek békét Párizsban: Olaszországgal, Romániával, Magyarországgal és Finnországgal.

Romániát is vesztesként kezelték, habár a háború végső szakaszában a győztesek oldalán harcolt (1944. augusztus 23-tól).

 

A Holocaust

 

A gettókban, koncentrációs táborokban, tömeges kivégzések során több millió embert gyilkoltak meg. Egyetlen bűnük: szlávok, romák, de főképp zsidók voltak, vagyis – náci szemszögből nézve – alacsonyabbrendűek. A nemzetiszocialista propaganda szerint az árja (felsőbbrendű) faj megtisztításához szükséges volt likvidálásuk.

Előzmények:

- az eugenika (fajegészségtan) és szociáldarwinizmus már a XIX. században elterjedt

- a németek első világháborús kudarcáért a zsidókat okolták

- törvények a német vér és faj védelméről

- a „kristályéjszakán” zsinagógák, zsidó üzletek lerombolása, letartóztatások, gyilkosságok.

A tervezett népírtás programja 1941-1942-ben készült el. Náci terminológia szerint ez volt az:

- Endlösung (végső megoldás) illetve

- Vernichtung (megsemmisítés).

Maguk az áldozatok, szerencsés túlélők is adtak neveket:

- Holocaust – „teljes elégetés”, görög eredetű, Újszövetségben használt szó

- Shoah – katasztrófa, pusztulás, héber eredetű, Ószövetségben használt szó

- genocídium – népírtás.

A gettókba, koncentrációs táborokba hurcolás már a háború kitörése előtt megkezdődött.

1942 január – a wansee-i (Berlin mellett) tanácskozáson  15 magasrangú SS tiszt elhatározta az Endlösung végrehajtását. Részletesen kidolgozták Kelet- és Közép-Európa faji alapon történő megtisztítását.

Először az 1939 szeptemberében elfoglalt Lengyelországot egyetlen hatalmas koncentrációs táborrá alakították. Gettókba zsúfolták a német és lengyel zsidókat (varsói gettó – 445 000 ember).

1942 tavaszáig kiírtottak 461 500 zsidót.

1942 március – Reinhard hadművelet kezdete: a zsidókat a gettókból a gázkamrákba szállították:

- szén-monoxid (kipufogógáz)

- ciángáz (Cyclon B)

- tarkólövés

- orvosi kísérletek

- élve elégetés.

A megsemmisítő táborok a következők voltak: Belzek, Sobibor, Treblinka, Auschwitz, Chelmo.

A munkaképes férfiakat külön, a nőket, gyerekeket, öregeket egy másik csoportba válogatták. Az utóbbiakat rögtön megölték.

Különböző jelvényekkel látták el a dolgozni tudó foglyokat:

- színek szerint – sárga (zsidó), zöld (gyilkosok), piros (politikai), bíbor (Jehova tanúi), rózsaszínű (homoszexuálisok)

- betűk szerint, pl. R – Románia, U – Magyarország, F – Franciaország.

Kb. 6 millió zsidó esett áldozatul a náci fajelméletnek.

Romániában:

- zsidótörvények (már 1938-ban)

- Antonescu hatalomra kerülésével a zsidóüldözés állampolitika lett

- Transznisztriába (a Dnyeszteren túlra) deportálták őket

- később a zsidóellenes törvények enyhültek, sokakat visszahoztak az országba (ahogy Románia a náciellenes szövetség irányába kezdett orientálódni)

Ezzel együtt kb. 280 000-380 000 zsidó (kb. 50%-a a zsidó lakosságnak) pusztult el a román hatóságok jóvoltából.

Észak-Erdélyben, melyet az 1940. augusztus 30-i bécsi döntés Magyarországnak engedett át, 135 000 zsidó áldozat volt (a kb. 160 000-ből).

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.