Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.05.16

16. Nemzetközi kapcsolatok a második világháború után

Az Egyesült Nemzetek Szervezete

 

1941-ben, az Atlanti Charta aláírásakor (amikor még a háború kimenetele nem volt előrelátható) javasolták egy nemzetközi szervezet létrehozását, hogy a békét és biztonságot garantálja a háború utáni világban.

1945-ben, a San Franciscó-i konferencián 51 állam elfogadta az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) alapokmányát. A szervezet központja New York lett.

A Közgyűlés, melyben minden tagállam egy szavazattal rendelkezett, lett a vezető szerv.

A Biztonsági Tanácsnak volt a legfőbb szerepe az ENSZ működésének biztosításában. Ennek 5 állandó tagja (Egyesült Államok, Szovjetunió, Anglia, Franciaország és Kína) és 10 változó tagja volt, amelyeket 2 évenként válaszottak.

A mai napig az ENSZ a nemzetközi politikai élet legfontosabb szereplői közé tartozik.

 

A hidegháború

 

Főszereplők: az Egyesült Államok (demokratikus) és a Szovjetunió (kommunista).

Az Egyesült Államok az egész világ számára a demokráciát javasolta, mint követendő példát, ezért hozta létre az ENSZ-t is.

A Szovjetunió meg akart akadályozni egy újabb támadást, célja egy biztonsági gyűrű létrehozása volt a szomszédos országokból, szovjetbarát kormányokkal az élen. A Vörös Hadsereg és a szovjet tankok sikeresen meggyőzték a közép-kelet-európai országokat, hogy a kommunista pártokat juttassák hatalomra. Így létrejöttek az ún. „népi demokráciák”: Jugoszlávia, Románia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és Albánia.

Amerika válasza a Truman-elv bevezetése volt: „feltartóztatási elmélet” (containment), melynek lényege, hogy az európai államoknak pénzügyi támogatást ígért, hogy megerősödjenek, újraépüljenek a háború után és ne kerüljenek szovjet befolyás alá. Ez a Marshall-terv által valósult meg, melyet azonban csak a nyugat-európai országok fogadtak el.

Mindkét szuperhatalom létrehozta a maga szervezeteit:

          - SZU: Kominform (Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája)

          - Egyesült Államok: NATO (Észak-Atlanti Szerződés Szervezete)

- SZU: KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa), Varsói Szerződés = a NATO közép-kelet-európai  megfelelője.

Az első jelentős válság Berlinben robbant ki 1948-ban, amikor Sztálin megtiltotta a szárazföldi kapcsolattartást a szovjet zóna és a nyugati (amerikai, angol, francia) ellenőrzésű városrészek között (légihíd volt a megoldás).

Az állandó feszültség ellenére konkrét összecsapásra nem került sor az Egyesült Államok és Szovjetunió között, csak az ún. 3. világban voltak regionális konfliktusok:

          - Korea (1950-1953)

          - Vietnam (1964-1974)

          - kubai rakétaválság (1962).

A vetélkedés a tudományra (űrhajózás) és a sportra is kiterjedt.

Az enyhülés az 1970-es évektől kezdődött meg. 1975-ben a Helsinkiben tartott értekezleten a résztvevő 35 állam (EÁ és SZU is) elhatározta a következőket:

          - a háború után megállapított határok elismerése

          - emberi jogok szavatolása.

Kelet és Nyugat között a gazdasági kapcsolatok is megélénkültek.

Természetesen ebben az enyhülési folyamatban is voltak feszültebb pillanatok:

          - a fegyverkezés folytatódott

          - a 3. világbeli konfliktusok sem szűntek meg.

Mikor a szovjet gazdaság nem bírta már a fegyverkezési verseny által megkövetelt gazdasági és pénzügyi erőfeszítéseket, Gorbacsov szovjet vezető úgy döntött, hogy csökkenti országának a világban vállalt feladatait és felelősségét. Belső reformokat vezetett be, a Gorbacsov-Reagan találkozók:

          - 1986 – Reykjavík

          - 1987 – Washington a hidegháború végét jelentették.

 

A kommunizmus összeomlása Európában

 

Gorbacsov reformjai:

- belpolitika: a gazdaság újjászervezése – peresztrojka, valamint a nyilvánosság átláthatósága – glasznoszty

- külpolitika: Sinatra doktrína („I do it my way.”), amely szerint minden állam saját maga dönthet az államformájáról.

A fentiek hatása példa nélküli volt a jelenkorban: 1989-ban összeomlottak a kommunista rendszerek:

          - Kelet-Németország (NDK)

          - Magyarország

          - Csehszlovákia

          - Lengyelország

          - Románia

          - Bulgária.

Ugyanebben az évben a berlini fal (= Európa kettéosztásának jelképe) is leomlott.

A Szovjetuniót is utolérte a végzete:

          - kiszakadtak a balti államok (Észtország, Lettország, Litvánia)

          - független lett Ukrajna és Fehéroroszország.

A felbomlott Szovjetunió helyén 1991-ben létrejött az Orosz Föderáció (FÁK). Elnök: Borisz Jelcin. Megszűnt a Varsói Szerződés és a KGST. A volt Varsói Szerződés több államát felvették a NATO-ba: Lengyelországot, Csehországot, Magyarországot, később már Romániát és Bulgáriát is.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.