Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


17. Politikai rendszerek a második világháború után

2010.05.16

Liberális-demokratikus politikai rendszerek

 

Németország Legyőzése után, 1945-ben felosztották 4 övezetre: Szovjetunió, Egyesült Államok, Anglia, Franciaország. A Szovjetunió által ellenőrzött keleti övezetből létrejött Kelet-Németország (NDK), a 3 nyugati övezet egyesítéséből létrejött Nyugat-Németország (NSZK). Németország kettéosztása = Európa két (demokratikus és kommunista) részre szakadása.

Nyugat-Európa (Franciaország, Olaszország, Anglia, Hollandia, Dánia, Norvégia, Svédország):

          - alkotmányos-demokratikus rendszerek

          - jogállamok

          - szabad választások

          - a civil társadalom független az államtól.

Ezeknek az államoknak a politikai rendszere és a 14 milliárd dolláros Marshall-terv jótékonyan befolyásolta gazdasági fejlődésüket. Olaszországban, Franciaországban és Nyugat-Németországban korábban példátlan gazdasági növekedés ment végbe = nyugati „gazdasági csodák”.

Az 1973-1979-es kőolajválság lassította ezt a fejlődést, de nem állította meg.

A gazdasági fejlődés hozzájárult az Európai Gazdasági Közösség, majd pedig az Európai Unió létrejöttéhez.

 

Diktatórikus rendszerek – a kommunizmus

 

A Szovjetunió a háború végén győztes és erős államnak számított, ugyanakkor kimerültnek is: legalább annyit vesztett, mint amennyit nyert. Biztonsági-ütköző övezetet hozott létre maga körül, célja saját területének megvédése volt. A szovjet megszállás és kommunista hatalomátvétel Kelet-Európában 1945-1948 között ment végbe. A SZU és a csatlósállamok jellemzői:

          - „népi demokráciák”

          - diktatúra

          - egypártrendszer

          - a párt és állam élén a Vezető áll, más néven „Főtitkár”

          - államosítás

          - tervgazdálkodás, erőltetett iparosítás, termelőszövetkezetek (kollektívák)

          - alacsony életszínvonal

- fő ellenségek: polgárok (burzsoázia), értelmiségiek, gazdag parasztok (kulákok), egyház, politikai pártok, nemzeti kisebbségek.

A kommunizmus felépítése 2 szakaszban kellett történjen:

          1. a régi rendszer lebontása, elpusztítása

          2. az új rendszer felépítése.

Egyes szocialista rendszerek megpróbáltak Moszkva ellenőrzése alól kikerülni, illetve reformokat bevezetni:

1956 – Magyarország

1968 – Csehszlovákia

1970-es évek – Lengyelországban a „Szolidaritás” mozgalma.

Az 1980-as években sok feszültség halmozódott fel, ezek a renszer általános válságát idézték elő.

Folyt. ld. A kommunizmus összeomlása Európában

 

Kommunizmus Romániában

 

1945-1947-ben vezették be a Szovjetunió támogatásával. Főtitkárok:

          - Gheorghe Gheorghiu-Dej (1945-1965)

          - Nicolae Ceauşescu (1965-1989).

Jellemzők:

- párt és állam összefonódik (a RKP vezetője és az államelnök ugyanaz = főtitkár)

          - ipar államosítása (1948-ban)

          - kollektivizálás (1949-1963)

          - „új típusú ember”

          - a Vezér (főtitkár) személyi kultusza

          - politikai rendőrség (Securitate).

Ceauşescu kormányzása alatt annyi eltérés történt a szomszédos államokhoz képest, hogy Románia fokozatosan eltávolodott Moszkvától: nemzeti kommunizmus.

1989 december – Romániában is összeomlott a kommunizmus és Ceauşescut kivégezték.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.