Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.05.16

18. A második világháború utáni világ

A gazdasági újjáépítés

 

A második világháború után Nyugat-Európa országai újra összeszedték magukat (aranykor, gazdasági csoda kora).

Két irány figyelhető meg:

          - az államok egyéni fejlődése

          - az európai egység felépítése.

A gazdasági fordulat okai:

          - 1948-1952 Marshall-segély

- jó gazdaságpolitika – gazdasági szabadság és a társadalmi demokrácia ötvözése

          - „Kutatás és Fejlődés”

          - harmadik ipari forradalom

- a régebben luxuscikknek számító termékek (hűtő, TV, telefon) az átlagpolgár lakásába is eljutottak

          - mesterséges anyagok, pl. műanyag előállítása

          - atomenergia, elektronika, számítástechnika használata

- a reklámok az állandó megújulás igényét táplálták: az emberek igényesek lettek.

Az 1974-es, 1979-es kőolaj-árrobbanások válsághelyzetet idéztek elő, a fejlődés lelassult, de nem állt le.

Az ipari fejlődés egyik mellékterméke a környezetszennyezés és az élővilág egyensúlyának megbomlása volt. Ezért környezetvédő szervezetek jöttek létre. Célok: CO2 kibocsátás csökkentése, környezetkímélő eljárások.

A kommunista országok zárt rendszert alkottak a világgazdaságon belül. Jellemzők:

          - állami tulajdon

          - központosítás

          - gyors, erőltetett iparosítás

- „ötéves tervek” – a termelés növekedett, a szocialista tábor mégis le volt maradva a nyugati, kapitalista országokhoz képest.

Az ún. „harmadik világ” (Afrika, Ázsia, Latin-Amerika) szintén lemaradt. Okok:

          - a mezőgazdaság a legfontosabb gazdasági ág

          - monokultúra (pl. kávé, cukor, banán)

          - szegénység, éhínség

          - túlnépesedés

          - diktatórikus politikai rendszerek.

 

Az emberi jogok

 

A második világháború végén az emberiség tudomást szerzett a háború idején elkövetett borzalmakról: népirtás, emberek megalázása és megcsúfolása, tömegpusztító fegyverek.

1948-ban az ENSZ közgyűlése elfogadta „Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát”, amely az ember jogait és szabadságjogait tartalmazta.

1949-ben létrehozták az Európa Tanácsot, melynek célja – a fenti nyilatkozat alapján – az ember jogainak, a jogállamiságnak és a demokráciának a védelme volt.

          - Emberi Jogok Európai Egyezménye

          - Emberi Jogok Európai Bírósága.

1995-ben megkötötték „A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt”. A kisebbségek jogai, melyeket az aláíró államoknak be kell tartaniuk, a következőek:

          - törvény előtti egyenlőség

          - nemzeti műveltség, nemzeti önazonosság megőrzésének támogatása

          - anyanyelv, vallás és művelődési hagyományok támogatása

          - sajtószabadság

          - szabad és békés határon túli kapcsolattartás.

A szocialista országokban, amelyek diktatórikus (parancsuralmi) rendszerek voltak, mindezek bevezetésére 1989 után került sor.

 

A civil társadalom

 

A demokrácia legfőbb ismertető jele, hogy a civil társadalom intézményei mennyire függetlenek az államhatalomtól.

A civil társadalom alkotóelemei: szakszervezetek, szakmai egyesületek, üzletemberek egyesületei, akadémiai testületek, egyházak, alapítványok, társaságok, emberjogi egyesületek.

Az erős civil társadalom feltételezi a polgárok intenzív érdeklődését, részvételét és bekapcsolódását a közéletbe és a politikába.

A kommunista államokban éppen ezért a civil társadalom elpusztítására törekedtek. Bármely civil kezdeményezést a rendszer elleni támadásként kezeltek. Egyetlen megengedett szervezettípus: „front”, névleg különállt a kommunista párttól, a valóságban annak szigorú ellenőrzése alatt volt.

Ezért ezekben az országokban az ellenzék szakszervezeteket (Szolidaritás Lengyelországban), disszidens csoportokat (Charta ’77) stb. alakított. A civil társadalom csíráinak létrehozása a kommunista államokban fontos eleme volt a rendszere 1989-es összeomlásának és a rendszerváltásnak.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.