18. A második világháború utáni világ
A gazdasági újjáépítés
A második világháború után Nyugat-Európa országai újra összeszedték magukat (aranykor, gazdasági csoda kora).
Két irány figyelhető meg:
- az államok egyéni fejlődése
- az európai egység felépítése.
A gazdasági fordulat okai:
- 1948-1952 Marshall-segély
- jó gazdaságpolitika – gazdasági szabadság és a társadalmi demokrácia ötvözése
- „Kutatás és Fejlődés”
- harmadik ipari forradalom
- a régebben luxuscikknek számító termékek (hűtő, TV, telefon) az átlagpolgár lakásába is eljutottak
- mesterséges anyagok, pl. műanyag előállítása
- atomenergia, elektronika, számítástechnika használata
- a reklámok az állandó megújulás igényét táplálták: az emberek igényesek lettek.
Az 1974-es, 1979-es kőolaj-árrobbanások válsághelyzetet idéztek elő, a fejlődés lelassult, de nem állt le.
Az ipari fejlődés egyik mellékterméke a környezetszennyezés és az élővilág egyensúlyának megbomlása volt. Ezért környezetvédő szervezetek jöttek létre. Célok: CO2 kibocsátás csökkentése, környezetkímélő eljárások.
A kommunista országok zárt rendszert alkottak a világgazdaságon belül. Jellemzők:
- állami tulajdon
- központosítás
- gyors, erőltetett iparosítás
- „ötéves tervek” – a termelés növekedett, a szocialista tábor mégis le volt maradva a nyugati, kapitalista országokhoz képest.
Az ún. „harmadik világ” (Afrika, Ázsia, Latin-Amerika) szintén lemaradt. Okok:
- a mezőgazdaság a legfontosabb gazdasági ág
- monokultúra (pl. kávé, cukor, banán)
- szegénység, éhínség
- túlnépesedés
- diktatórikus politikai rendszerek.
Az emberi jogok
A második világháború végén az emberiség tudomást szerzett a háború idején elkövetett borzalmakról: népirtás, emberek megalázása és megcsúfolása, tömegpusztító fegyverek.
1948-ban az ENSZ közgyűlése elfogadta „Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát”, amely az ember jogait és szabadságjogait tartalmazta.
1949-ben létrehozták az Európa Tanácsot, melynek célja – a fenti nyilatkozat alapján – az ember jogainak, a jogállamiságnak és a demokráciának a védelme volt.
- Emberi Jogok Európai Egyezménye
- Emberi Jogok Európai Bírósága.
1995-ben megkötötték „A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt”. A kisebbségek jogai, melyeket az aláíró államoknak be kell tartaniuk, a következőek:
- törvény előtti egyenlőség
- nemzeti műveltség, nemzeti önazonosság megőrzésének támogatása
- anyanyelv, vallás és művelődési hagyományok támogatása
- sajtószabadság
- szabad és békés határon túli kapcsolattartás.
A szocialista országokban, amelyek diktatórikus (parancsuralmi) rendszerek voltak, mindezek bevezetésére 1989 után került sor.
A civil társadalom
A demokrácia legfőbb ismertető jele, hogy a civil társadalom intézményei mennyire függetlenek az államhatalomtól.
A civil társadalom alkotóelemei: szakszervezetek, szakmai egyesületek, üzletemberek egyesületei, akadémiai testületek, egyházak, alapítványok, társaságok, emberjogi egyesületek.
Az erős civil társadalom feltételezi a polgárok intenzív érdeklődését, részvételét és bekapcsolódását a közéletbe és a politikába.
A kommunista államokban éppen ezért a civil társadalom elpusztítására törekedtek. Bármely civil kezdeményezést a rendszer elleni támadásként kezeltek. Egyetlen megengedett szervezettípus: „front”, névleg különállt a kommunista párttól, a valóságban annak szigorú ellenőrzése alatt volt.
Ezért ezekben az országokban az ellenzék szakszervezeteket (Szolidaritás Lengyelországban), disszidens csoportokat (Charta ’77) stb. alakított. A civil társadalom csíráinak létrehozása a kommunista államokban fontos eleme volt a rendszere 1989-es összeomlásának és a rendszerváltásnak.
