Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.09.19

I. Európa és a világ a XX. században

 

1. MIT VETT ÁT A XXI. SZÁZAD AZ ELŐZŐ ÉVSZÁZADTÓL?

 A politikai örökség

 Két fő irányvonal:

1. Európai integráció

A XX. század történelme több hegemóniáért folytatott fegyveres konfliktus helyett értelmezhető egyetlen nagy háborúként is, amely 1914-től (az I. világháború kitörésétől) 1991-ig (a Szovjetunió széteséséig) tartott.

Szakaszok:

- 1914-1918 – I. világháború

- 1919-1939 – hosszabb szünet

- 1939-1945 – II. világháború

- 1945-1947 – rövid szünet

- 1947-1991 – hidegháború

Jellemzők:

- Európa 500 éven át tartó világuralma a II. világháború után véget ért

- az Egyesült Államok (kapitalista) és a Szovjetunió (kommunista) vette át helyét

- köztük zajlott a hidegháború, a kapitalizmus és kommunizmus közötti ideológiai konfrontáció

- 1945 után szükségessé vált Európa gazdasági egységének megteremtése

            - 1951 Montánunió (közös piac a széntermelés és acélipar számára)

- 1957 Európai Gazdasági Közösség ( áruk szabad forgalma és személyek szabad utazása a közösségen belül)

- 1992 Maastrichti Egyezmény által létrejött az Európai Unió (politikai egység)  

2. Globalizáció

= az áru és a tőke világméretű áramlása, de a kommunikáció, az információ határok nélküli terjedésére (internet, mobiltelefon) is vonatkozik

Egyesek szerint a globalizáció a kapitalizmus egy új fejlődési szakasza.

 

A gazdasági örökség

Fő irányelvek:

1. Az informatikai társadalomba való átmenet

Anyagi javak termelése helyett információk és ismeretek termelésén van a hangsúly.

2. A fogyasztói társadalom általános elterjedése

Napjaink társadalma fogyasztói társadalom. De minden nemzedék úgy kell kielégítse saját igényeit, hogy ne sodorja veszélybe a következő nemzedékek igényeinek kielégítését (környezetvédelem).

 

A kulturális örökség

Vezéreszmék:

1. Az információk globalizációja

- pozitív vonás: a klb. eszmék gyors nemzetközi cseréje (távközlési és informatikai újításoknak köszönhetően)

- negatív vonás: nemzeti identitás elvesztése, kulturális homogenizálódás, „amerikanizálódás”.

2. A posztmodern

A művészetet áthatja a modernség szeretete:

- elvontság a festészetben

- funkcionalizmus az építészetben.

Több irányzat is létezik, de egyik sem uralkodó.

3. A tolerancia

- vallási tolerancia, ökumenizmusra való törekvés

- a közélet szekularizációja (világiasodása).

 

2. KORUNK EURÓPÁJA: EGYSÉG, SOKFÉLESÉG, INTEGRÁCIÓ

 

Az európai egység

A politikai egységen túl az európai egység elemei a következők:

1. A kultúra Már a középkorban megvalósult egyfajta egység, egyetemek, tudósok, filozófusok, művészetek által. Mindezek jobban meghatározták a határokat, mint a fegyverek és a klb. egyezmények.

2. A demokrácia A tagországok alkotmányai tartalmazzák a demokrácia és az emberi jogok egyetemes érvényű elveit. Törvénybe iktatták mindenfajta megkülönböztetés eltörlésének tiszteletét is.

 

Az európai sokféleség

Az Unió tagországai között természetesen vannak különbségek. A NATO-hoz való csatlakozás a volt kommunista országok számára a katonai védelem biztosítékát jelenti, ugyanakkor jelentős pénzforrásokkal is támogatják őket – a felzárkózás felgyorsításának érdekében.

 

Az európai integráció

integráció = a részeknek az egészbe való betagolódása

Az EU kereskedelmi társulásból alakult át politikai és gazdasági közösséggé. 1992. február 7-én, a maastrichti szerződés aláírása által nyerte el jelenlegi formáját.

Három pillér:

- „négy szabadságon” (személyek, tőke, szolgáltatások, javak szabadságán) alapuló gazdasági együttműködés

- közös kül- és biztonságpolitika (KKBP)

- rendőri és igazságügyi szervek együttműködése (RISZE).

Öt alapvető intézmény:

1. Európa Parlament

- 5 évente választják tagjait, közvetlen szavazással

- a képviselők politikai hovatartozásuk alapján tömörülnek csoportokba:

                        - néppárti (kereszténydemokrata és konzervatív pártok képviselői)

                        - szocialista

- az Európai Bizottság előterjesztéseit vizsgálja

- székhely: Strasbourg

2. Európai Bizottság

- az EU végrehajtó szerve

- a nemzeti kormányok jelölik ki tagjait

- az Európa Parlament javaslatait vizsgálja, majd a Miniszterek Tanácsa elé terjeszti azokat

 - székhely: Brüsszel

3. Miniszterek Tanácsa

- a legfőbb döntéshozó szerv

- összetétele a tárgyalt kérdések szerint változik

- a résztvevők mindig a tagországok szakminiszterei közül kerülnek ki

- székhely: Brüsszel

4. Európai Közösségek Bírósága

- az európai törvények betartása felett őrködik

- székhely: Luxemburg

5. Számvevőszék

- az uniós tevékenységek finanszírozását ellenőrzi.

 

ESETTANULMÁNY: ROMÁNIA ÉS EURÓPA A XX. SZÁZADBAN

 

Az első belépés Európába

A XIX. század első felében, az 1828-1829-es orosz-török háborút lezáró drinápolyi béke határozatai teremtették meg a feltételeket:

- gazdasági téren megszűnt a török kereskedelmi monopólium

- politikai téren a román országokban létrejöttek az első román alkotmányok, a Szervezeti Szabályzatok (Regulamente Organice).

Megkezdődött a román társadalom modernizálódása, nyugatosodása:

- a román fiatalok nyugaton végezték tanulmányaikat

- a francia lett a kultúra nyelve

- a keleties öltözködést kiszorította a nyugati divat

- a cirill betűs írás helyét 1860-ig teljesen átvette a latin betűs írás

- nyelvújítás (főleg a francia nyelvből átvett kölcsönszavakkal).

A negyvennyolcas fiatalok (paşoptişti), élükön Ion C. Brătianuval kihasználták a kedvező nemzetközi körülményeket:

- 1859 Havasalföld és Moldva egyesülése

- 1878 a függetlenség kivívása

- 1918 egyesülés Erdéllyel, Besszarábiával és Bukovinával.

 

A második belépés Európába

A XX. században két egymást követő „támadás” vetette vissza a fejlődést:

- jobboldali (legionarizmus)

- baloldali (kommunizmus).

Eleinte a nyugatosodás egyszerű utánzás volt, mert elsősorban a formákat és nem a tartalmat vették át (forme fără fond), de a két világháború közötti időszakra Románia már igazi európai állam lett. 1944. augusztus 23-a után a Szovjetunió által közönséges hadizsákmánynak tekintett ország 45 évre kikerült Európából és csak az 1989-es forradalom után állította helyre kapcsolatait azzal a térséggel, amelybe földrajzi, kulturális és politikai tekintetben egyaránt beletartozott.

 

Románia EU-csatlakozásának fő mozzanatai

Az első ország volt a térségben, amely hivatalos kapcsolatot tartott fenn az Európai Közösséggel.

- 1967-ben bizonyos román mezőgazdasági termékek mentesültek a pótlólagos vámilletékektől

- 1947-ben Románia bekerült a Közösség Kedvezményezettjeinek Általános Rendszerébe

- 1980-ban létrejött egy ipari termékekre vonatkozó megegyezés.

Az 1989-es forradalom után Románia azonnal kifejezte azon óhaját, hogy csatlakozni szeretne az európai együttműködéshez. Diplomáciai kapcsolatot létesített a Közösséggel, majd kereskedelmi és együttműködési egyezményt írt alá vele.

Az EU-csatlakozás főbb mozzanatai:

- 1993. február 1 – aláírta az Európai Szerződést (társulás Románia és az Európai Közösségek, valamint azoknak tagállamai között)

- 1995. június 1 – beadta csatlakozási kérelmét az EU-hoz

- 2000. február 15 – elkezdődtek a hivatalos tárgyalások Románia csatlakozásáról

- 2004. december 17 – hivatalosan lezárultak Románia csatlakozási tárgyalásai

- 2005. április 25 – aláírta az EU-s csatlakozásról szóló szerződést; ahhoz, hogy tag legyen, teljesítenie kellett bizonyos feltételeket:

- politika: demokratikus intézményrendszer, az emberi jogok és a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása

- gazdaság: működő piacgazdaság, amely megfelel az egységes európai piac követelményeinek

- törvényhozás: az ország törvényei összhangban legyenek az uniós előírásokkal

- közigazgatás: eleget tudjon tenni az EU-tagsággal járó kötelezettségeknek.

- 2007. január 1 – Románia és Bulgária EU tag lett.

 

Szüksége van-e Romániának az EU-ra és fordítva?

Románia csak európai keretek között biztosíthatja stabilitását és fejlődését.

Kívül maradásával indokolatlan és veszélyes űr lenne az európai kontinens keleti kapui előtt.

 

ESETTANULMÁNY: A ROMÁN KULTÚRA – EURÓPAI KULTÚRA

 

A kulturális felzárkózás (szinkronizáció) négy mozzanata

1. A XVI. században a szászok protestáns hitre akarták téríteni a románokat, ezért román nyelvű egyházi könyveket nyomtattak. Coresi diakónus könyvnyomtatói tevékenysége hozzájárult a román irodalmi nyelv megjelenéséhez.

2. A XVII. században erős volt a lengyel (tehát nyugati) kultúra hatása Moldvában. Jelentős ebben az időszakban a krónikaírók (cărturari) tevékenysége: Grigore Ureche, Miron Costin, Dosoftei metropolita, Ion Neculce és Dimitrie Cantemir fejedelem.

A fanarióta korszakban Moldva és Havasalföld kb. 100 évre eltávolodott az európai kultúrától. A felvilágosodás eszméinek hatása a nemzeti ideológiát felkaroló Erdélyi Iskola (Şcoala Ardeleană) tevékenységében nyilvánult meg.

3. A negyvennyolcasoknak (Nicolae Bălcescu, Mihail Kogălniceanu, Brătianu fivérek, a Golescu testvérek stb.) köszönhetően a románok ismét felvették a kapcsolatot a Nyugattal:

- a modern nemzetállam megteremtéséről szőttek terveket

- szabadkőműves páholyok tagjai lettek

- radikális poltikai körökkel (pl. szocialisták) tartottak kapcsolatot

- jeles személyiségek (pl. Jules Michelet, Edgar Quinet) barátai közé tartoztak

- egyesek a franciákhoz húztak, mások a német modellt akarták követni (= útkeresés).

Ugyanakkor megjelent a tartalom nélküli formák elmélete, amelyet a legjobban Titu Maiorescu foglalt össze. Fő irányelvek:

- a román társadalom a modern társadalom utánzata

- a külföldről hazatérő fiatalok csak a nyugati civilizáció külső formáit vették át, alapok, tartalom nélkül

- a főbb román intézmények formális létesítmények, nincs bennük élet.

Bizonyos mértékig ez az elmélet ma is érvényes.

4. A XX. század első fele a román kultúra és civilizáció felzárkózásával tűnt ki. Jelentős személyiségek, pl. P.P. Negulescu, Simion Mehedinţi, Dan Barbilian (Ion Barbu), Lucian Blaga, Nicolae Iorga román földön tevékenykedtek. Mások Nyugaton fejtették ki tevékenységüket, pl. Anna de Noailles grófnő, Martha Bibescu, Emil Racoviţă, Aurel Vlaicu, Henri Coandă, Traian Vuia, Constantin Brâncuşi, George Enescu, Emil Cioran, Eugen Ionescu stb.

 

Román kulturális sajátosságok

A XIX. század fő törekvése a román kultúra és az európai kultúrák közötti rokonvonások keresése volt. A XX. századtól már a másoktól megkülönböztető jegyek keresése foglalkoztatta a románokat:

- ortodox vallás

- bizánci kulturális örökség

- folklór, a falu mint kulturális modell és ihletforrás.

 

A kommunizmus hatása

Az Európa nyugati részével való kapcsolatok jó része megszakadt, a román kultúra azonban továbbfejlődött:

- orvostudomány: Ana Aslan

- műszaki tudományok: Elie Carofoli

- történelem: Constantin C. Giurescu

- irodalom: Mihail Sadoveanu, Tudor Arghezi, Marin Preda, Nichita Stănescu.

A kommunizmus éveiben sok értelmiségit elhallgattattak, másokat meggyilkoltak és voltak, akik együttműködtek a rendszerrel.

Európa ebben az időszakban alig mutatott érdeklődést a román kultúra iránt, pedig a hatalom óriási összegeket költött nyugaton kifejtett propagandára könyvek, előadások, művészeti kiállítások, filmek formájában. 1989 után változott valamicskét a helyzet.

 

ESETTANULMÁNY: GRIGORE GAFENCU. AZ EURÓPAI EGYSÉG

 

A páneurópai eszme

A két világháború közötti időszakban jelent meg, de a második világháború után erősödött meg.

A szovjet megszállás miatt a románok, magyarok, lengyelek, bolgárok, csehek, szlovákok saját hazájukban nem készíthettek európai terveket, helyettük az emigrációban élők tevékenykedtek.

Grigore Gafencu (1892-1957) román politikus, diplomata és újságíró volt.

1938-ban Románia külügyminisztere lett. Próbálta megőrizni a Németország és Szovjetunió közé szorított ország függetlenségét. Erőfeszítéseinek köszönhetően 1939. április 13-án Anglia és Franciaország garanciát vállalt Romániáért, amelyet azonban nem tartott be. 1940-ben, miután Észak-Erdélyt Magyarországhoz, Besszarábiát, Észak-Bukovinát és Herţa vidékét a Szovjetunióhoz csatolták, Gafencut nagykövetként Moszkvába küldték. Visszatérése után II. Károly király Ion Gigurtut nevezte ki külügyminiszternek, ezért külföldre távozott és Genfben telepedett le.

Két jelentős könyvet írt:

- 1944 – A keleti háború előzményei (Preliminările războiului din Răsărit)

- 1946 – Európa utolsó napjai (Ultimele zile ale Europei).

1947-ben az Amerikai Egyesült Államokba ment, ahol előadásokat tartott különböző egyetemeken.

1948. május 7-11 Hágában páneurópai kongresszust tartott 19 ország 800 képviselője, amelyre előadóként az Államokban élő Gafencut is meghívták. Beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a kelet-európai országok nélkül az Európa-építmény befejezetlen marad.

A továbbiakban olyan csoportok alakítását kezdeményezte, amelyek az „Európai Mozgalmat”, vagyis Európa országainak föderalizálását népszerűsítették.

Park Avenue-i (New York) lakásán megszervezte a „Tuesday Panel”-nek („Keddi találkozó”) nevezett összejöveteleket, amelyeken az aktuális politikai kérdéseket vitatták meg.

1949-1952 között a Román Nemzeti Bizottságnak is tagja volt, amely egyfajta román emigránskormány volt és a Szabad Románok Ligájának alapító tagjai közé tartozott.

 

A páneurópai mozgalom az EU előzménye

Az első világháború következményeinek hatására egy osztrák származású arisztokrata, Coudenhove-Kalergi létrehozta a Páneurópai Uniót, melynek kiindulópontja az 1923-ban közreadott „Páneurópa” kiáltvány volt és 1926-ban kezdte el tevékenységét Bécsben. Az 1926-os kongresszuson elénekelték Beethoven Örömódáját, ez lett később az EU himnusza.

Az első hivatalos kezdeményezés 1929-ben Aristide Briand francia külügyminiszter nevéhez köthető, de kudarcba fulladt.

A szövetségesek 1945-ös győzelme után, 1947-ben Coudenhove-Kalergi inspirálta az Európa Tanács megalakulását. A hidegháború azonban katonai tömbökre szakította szét Európát.

Az 1950-es Schuman-nyilatkozat után megnyílt az út az egység irányába. Először gazdasági téren következett be (közös piac), majd a kommunizmus bukása után fokozatosan létrejött a politikai egység is.

 

ESETTANULMÁNY: ROMÁNIA KÉPE A NEMZETKÖZI SAJTÓBAN

 

A kommunista országimázs

Nagy gondot fordítottak a bel- és külföldi propagandára. Ennek ellenére az 1980-as években a nyugati sajtó nagyon negatív képet festett Romániáról:

- húst és gabonát exportálnak, miközben a nép éhezik

- a rendszer ellenségeit sugarazzák (→ rákban halnak meg)

- fáraói építkezések (a Nép Háza a világ második legnagyobb épülete)

- 1984 – 2 kolostort, 26 templomot és 35 000 ember lakását bontották le Bukarest központjának újjáépítéséhez

- a vidék rendszerezésére, melynek során 11 000 falvat akartak lebontani, a nagy nemzetközi tiltakozás miatt nem került sor.

Általános kép: Románia archaikus ország, melyet rossz erők rossz irányba vezetnek.

 

Az 1989 utáni országimázs

Romániának egyéb gondok mellett a róla kialakított kép problémájával is meg kellett küzdenie. A külföldieknek általában a következők jutnak eszükbe az országról:

- Drakula hazája

- gépkocsitolvajok

- cigarettacsempészés

- koldusok

- nyomorúságos árvaházak

- óriási szegénység

- cigányok országa (román-roma szó hasonló hangzása miatt).

A túl nagy sajtóvisszhangot kapott botrányok még jobban megnehezítik a románok dolgát, hogy jó európaiaknak ismerjék el őket.

 

A negatív kép

A politikai életre egyfajta „feudalizáció” jellemző = Románia felosztása a helyi „fejesek”, a kormánypártok vidéki pártszervezeteinek vezetői között minden egyes választás alkalmával.

Az egyik legsúlyosabb probléma a korrupció, még uniós alapokból is jelentős összegeket sikkasztottak el. Bizonyos esetekben korlátozták a sajtó szabadságát is vagy a bíróságok engedtek a korrupciónak vagy a politikai nyomásnak.

Romániát elmaradott, babonás hagyományokat, szokásokat ápoló országnak tartják:

- kiskorúak házassága (Florin Cioabă „cigánykirály” 13 éves lányának esete)

- ördögűzés során egy 23 éves novícia, Irina Cornici meghalt.

 

A pozitív kép

Pozitív megvalósításoknak számítanak:

- 16%-os egységes adózási rendszer

- az állami tulajdonban levő üzemek 98%-a magántulajdonba került

- a politikai életben a kommunista hagyományok kiküszöbölésére törekednek

Az EU elismeri, hogy Románia sokat tett a korrupció megfékezéséért, a közigazgatási és bírósági reform érdekében.

 

Románia és szomszédai. Összehasonlító kép

Románia országimázsa elsősorban politikai jellegű, a hatalmon levő és az ellenzéki pártok közötti nézeteltérésekre, újabban a gazdasági válság következményeire korlátozódik. Bulgária és Magyarország országimázsa főleg a gazdasághoz kapcsolódik.

 

3. EURÓPA ÉS AZ EURÓPÁN KÍVÜLI CIVILIZÁCIÓS TÉRSÉGEK

 

A dekolonizáció és következményei

A II. világháború gyarmatellenes  hangulatot ébresztett a világban. 1945 után az európaiak nem tudták fenntartani az Ázsiában, Afrikában és a Közép-Keleten szerzett területeiket.

Megváltozott a világ politikai struktúrája:

- „első világ” – gazdag tőkés országok

- „második világ” – kommunista országok

- „harmadik világ” – azok a volt gyarmatok, amelyek nem tartoztak az első két világhoz

- 1955 – a bandungi konferencián szövetkeztek

- 1961 – el nem kötelezett országok mozgalma.

Az EU gazdasági segítséget nyújt a „harmadik világ” szegény országainak. Külpolitikájának alapja az emberi jogok tiszteletben tartása minden körülmények között.

 

Az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni országokkal való kapcsolatok

Az EU volt gyarmattartó országai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia) privilegizált kapcsolatokat tartanak fenn valamikori gyarmataikkal.

1975-ben az EU 71 (később 77) afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni országgal megkötötte a loméi (Togó) egyezményt:

- kedvezményes ár fizetése az ezekből az országokból származó mezőgazdasági termékekért és nyersanyagokért

- évente 3 milliárd eurós segélynyújtás.

A loméi egyezményt többször is megújították.

 

Az EU transzatlanti kapcsolatai

Európa különleges kapcsolatokat tart fenn az Amerikai Egyesült Államokkal, amely finanszírozta Európa egyesülését a Marshall-tervtől a közösség korai kialakulásáig és fejlődéséig.

Különlegesek a Kanadával fenntartott kapcsolatok is.

 

Az EU és Ázsia

Ázsia egyre inkább a XXI. század kulcskontinense:

- itt él a Föld népességének kétharmada

- felgyorsult gazdasági fejlődés

- jelentős súly a világgazdaságban

- itt található két fontos válságzóna (India-Pakisztán, Kína-Tajvan)

- több atomhatalom (Kína, India, Pakisztán)

- fokozott vallási és etnikai feszültségek

- a gazdasági és társadalmi fejlettség arányai az egyes országok között és azokon belül.

Itt fejlődött ki az utóbbi 30 évben két domináns hatalom, Japán és Kína, de India és feljövőben van.

Japán:

- az egyetlen, évtizedek óta jól működő ázsiai demokrácia

- az EU legrégebbi gazdasági partnere a régióban.

Kína:

- az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja

- atomhatalom

- világűrhatalom

- tekintélyelvű kormány

- a Föld legnépesebb országa.

India:

- atomhatalom

- demokratikus kormány

- erős etnikai és vallási feszültségek

- lappangó konfliktus a szomszédos Pakisztánnal

- a Föld második legnépesebb országa

- attól a komplexustól szenved, hogy csak regionális hatalomnak tekintik.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.