Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.09.19

II. A világgazdaság ma

1. A VILÁGGAZDASÁG GLOBALIZÁCIÓJA

 

Mondializáció vagy globalizáció?

 

A nagy földrajzi felfedezésekig nem beszélhetünk világpiacról. Csak a XVI. századtól kezdett kialakulni, Hollandia, majd Anglia uralta. Az ipari forradalom eredményeként (XVIII. sz. vége - XIX. sz.) Európa kiterjesztette gazdasági uralmát az egész világra. A XX. század végére az EÁ vette át ezt a szerepkört.

A globalizáció 3 szakasza:

a) mondializáció – XVIII. sz - 1900 – külkereskedelem (export) által

b) transznacionalizáció – a nagy cégek termékei egyre több országban készülnek párhuzamosan

c) globalizáció = új gazdasági világrend.

 

A gazdasági globalizáció

 

Globalizáció = a világgazdaság, mint összesség kialakulása; a ’80-as években kezdődött

- határok megnyitása

- emberek, eszmék, tőke, javak szabad áramlása

- területek, termékeik, munkavállalók növekvő versenye

Jelenti:

a) szállítás és hírközlés fejlődését

- a személy- és áruszállítás gyorsabb és könnyebb

- a mobiltelefon és internet nagyon elterjedt

b) egységes piac kialakulását

- szabad árucsere

- Közös Piac

- EÁ, Európa, Japán vezető gazdasági hatalmak

c) multinacionális cégek virágzását

- óriás cégek párhuzamos befektetései egyre több országban (3. világ!)

- technológiai transzfer.

→ A globalizáció az egész világra jellemző, az információkhoz és a szabadon áramló tőkéhez való hozzáférhetőséget biztosítja. Ez a legmagasabb fokú integráció, amely a földrajzi felfedezések idején kezdődött és a mai napig tart.

 

Európa és a globalizáció

 

A gazdasági szuperhatalmaké a jövő. Európa ma a világ első számú kereskedelmi hatalma és fogyasztói piaca.

A globalizáció ellentéte a gazdasági protekcionizmus (= az egyes országok saját érdekeinek védelme). A globalizációt azonban már nem lehet megakadályozni.

Úgy néz ki, hogy Kína és India lesznek a jövő globális nagyhatalmai, mert gazdasági növekedésük üteme 2-3x nagyobb, mint az EU-é vagy az EÁ-é. Úgy tűnik, hogy az EÁ a közeljövőben elveszti vezető szerepét a világgazdaságban.

 

2. GAZDASÁGI IRÁNYZATOK ÉS ESZMÉK

 

A XX. század gazdasági versenyének két főszereplője a kapitalista és a kommunista fél volt. Végül is a kommunista gazdasági rendszer maradt alul.

 

A kapitalista gazdaság

 

= az a gazdaság, melyben az árak a kereslet és kínálat törvényétől függnek:

- a piac határozza meg, hogy ki, mit és mennyit termelhet

- a gazdasági döntések szabadsága

- versenykörülmények (cél: minél nagyobb profit)

- a kereslet és kínálat határozza meg az árakat

- az állam szerepe a piac normális működésének ellenőrzésére korlátozódik.

A XX. században a piacgazdaságnak két modellje létezett:

1. neoklasszikus modell

- önszabályozó rendszer

- a piac határozza meg a kereslet-kínálat viszonyát

- az állam feladata, hogy a termelésnek és forgalomnak megfelelő mennyiségű pénzkészletet biztosítsa (minimális beavatkozás).

2. neoliberális (keynesi) modell

- a gazdasági rendszer nincs összhangban a munkaerő foglalkoztatásával

- az államnak aktív szerepe van az egyensúly megteremtésében (= „gondoskodó állam”)

- a gazdasági fejlődés és jólét érdekében az állam beavatkozik a gazdaságba.

A fordizmus (Henry Ford, a futószalag-rendszer bevezetője után) a tömegtermelés és tömegfogyasztás gazdaságilag fejlett országokban alkalmazott rendszerét jelentette. Ez vezetett 1945-1973 között a nyugat-európai országokban végbemenő „gazdasági csodához”, melynek az 1973-as és 1979-es nyersolajsokkok csak rövid ideig szabtak gátat. Mikor a fordista rendszer szembekerült a globalizáció kihívásaival, válságba jutott. A tömegfogyasztás és a központosítás vége a neofordizmus (vagy toyotizmus), a rugalmasságra és alkalmazkodóképességre épülő posztfordizmus megjelenéséhez vezetett.

1983 után az európai országok felismerték, hogy az amerikai és ázsiai termékekkel folyó versenyben való helytálláshoz szükséges az egység megvalósítása.

Az EÁ hegemóniáját ma már egyre több gazdasági nagyhatalom kérdőjelezi meg, az EU, Kína és Japán is.

A harmadik világ egyes országai (Dél-Korea, Tajvan, Honkong, Szingapúr) természeti kincseik és képzett, olcsó munkaerejük révén szintén gyorsan fejlődnek.

 

A kommunista tervgazdaság

 

= irányított gazdaság, szovjet modell szerint, melyet Kína és Jugoszlávia kivételével minden kommunista ország lemásolt:

- államosítás, szinte minden termelőeszköz az állam kezében van

- bürokrácia, hatalmas hivatali apparátus, formalista munkastílussal

- hatékonyság hiánya, mert a javakat nem a kereslet, hanem állami tervek alapján gyártják

- a nehézipar a legjelentősebb iparág

- kollektivizált mezőgazdaság

1989 után a volt kommunista országokban a tervgazdaság helyébe a modern piacgazdaságba átvezető átmeneti gazdaság lépett.

 

Aktuális gazdasági törekvések

 

- a kapitalizmus kerekedett felül minden országban

- egyre élesebbek a társadalmi, valamint a gazdag és szegény országok közötti különbségek.

 

3. FOGLALKOZÁS ÉS SZAKMAI STÁTUS

 

Befektetni az ifjúságba

 

Korunk példaképe a személyiségét fejlesztő ember. Legtöbbre mégis a vállalkozót tartják, azt, aki pénzt csinál.

Az EU fontosnak tartja a fiatalokba való befektetést, célja ugyanis az, hogy Európát tudásalapú, versenyképes és dinamikus gazdasággá alakítsa. A felsőoktatás terén az utóbbi évtizedek legnagyobb és legfontosabb reformját hajtották végre = bolognai folyamat. Jellemzők:

- a demokrácia védelme

- az oktatási rendszerek átláthatósága

- a képesítés alaposabb megismerése

- a diplomaszerzés reformja

- az oktatás alkalmazkodása a munkaerőpiachoz

- egész életen át folyó tanulás.

A munkanélküliség a fiatalok jogainak megsértése Európában. A fiatalok beilleszkedése és állásszerzési esélyei jelentősen növekednek képzettségük és szakértelmük színvonalának növekedésével.

 

A legkeresettebb szakmák a világon

 

A mai világban egy szakma tekintélyét pénzben és hatalomban mérik. A Fast Company (amerikai gazdasági folyóirat) szerint napjainkban a legkeresettebb szakmák a következők:

1. pénzügyi tanácsadó

2. orvostudományi kutató (gyógyíthatatlan betegségek kutatója)

3. software mérnök

4. kiropraktőr (gyógymasszőr)

5. környezetmérnök (környezetvédelemmel foglalkozik)

6. biokémikus/biofizikus

7. értékesítési menedzser

8. epidemiológus (járványos betegségek kutatója)

9. számítástechnikai rendszerelemző

10. sportoló.

 

A romániai helyzet

 

Különbözik a világhelyzettől. Jellemzők:

- a számítástechnika ágazata gyorsan fejlődik, valószínű, hogy Romániában is hamarosan a számítógép-eladással foglalkozók lesznek a „legkapósabbak” a munkaerőpiacon

- a mérnökök az 1989-et követő munkanélküliségi szakasz után újra álláshoz juthatnak

- a „román földieper-szüretelők” és általában a külföldi munkavállalók erősítették a befogadó országok gazdaságát.

 

ESETTANULMÁNY: FALUSI GAZDASÁG - VÁROSI GAZDASÁG A JELENKORI  ROMÁNIÁBAN

 

Falusi gazdaság

 

3 fejlődési szakasz:

1. A két világháború közötti falu

- 1918-ban Románia lakosságának 80%-a falusi lakos

- legfontosabb termelési ágazatok: földművelés és állattenyésztés

- Románia „Európa gabonaraktára”

- az 1921-es földreform új gazdasági struktúrát teremtett (nem feltétlenül jó)

- 1925 után egyre érezhetőbb volt az amerikai konkurencia

- 1929 - a gazdasági válság a mezőgazdaságot is érintette

- 1934-től lassú fejlődés kezdődött, melynek a II. világháború vetett véget.

2. A kommunista falu

- a mezőgazdaság másodrendű gazdasági ágazat

- kollektivizálás = a parasztok saját földjeinek termelőszövetkezetekbe való besorolása (13 év alatt erőszakkal valósították meg)

- a mezőgazdasági termelés visszaesett

- az ország nem tudta élelmiszerekkel ellátni saját lakosságát, ezért jegyrendszert („porció”) vezetett be.

3. A román falu ma

- a lakosság 40%-a él falun

- a parasztok visszakapták földjeiket

- sok helyen még mindig archaikus eszközökkel művelik meg a földet (túlélő gazdálkodás)

- az egyetemi hallgatók kb. 1%-a jön faluról

- nagyok az egyenlőtlenségek.

 

Városi gazdaság

 

1. A két világháború közötti ipar

- 1918 után a román gazdaság fokozatosan helyreállt

- több üzem jelent meg (a bukaresti Malaxa – mozdony- és gördülőanyag-gyártás, a brassói IAR – repülőgépgyártás)

- a legdinamikusabban a petróleumipar fejlődött

- a gazdasági válság 1931-ben érte el csúcspontját, amikor a Marmorosch-Blank et Co. Bank csődbe ment

- az ipar a liberális párt „saját magunk által” elnevezésű gazdasági koncepciójának (1924-es bányatörvény, melyet külföldi nyomásra módosítani kellett) + az állami megrendeléseknek köszönhetően új lendületet vett

- 1938-ban volt a legmagasabb a termelés

- ezzel együtt messze elmaradt a nyugat-európai, de még a kelet- és közép-európai országok mögött is

 

2. A kommunista és a jelenlegi iparosítás

A kommunista gazdaság:

- célja az elmaradás felszámolása és a modernizáció befejezése

- államosítás, tervgazdaság és erőltetett iparosítás

- az iparosítás a nehéziparra támaszkodott

- a hatóságok felduzzasztották a termelési adatokat

- nem tudta utolérni a fejlett nemzeteket

Napjainkban:

- privatizálás

- az ipar átalakítása az európai piac kívánalmainak megfelelően

- jelentős szerepe van a külföldi tőkének.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.