Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.09.19

III. Világunk társadalma

1. A HÁBORÚ UTÁNI VILÁG TÁRSADALMA

 

A fogyasztói társadalom

 

Kapitalista társadalom = éles határok a társadalmi osztályok között. A társadalmat gyökeresen átalakították az ipari forradalmak:

1. ipari forradalom, XVIII. sz. vége – XIX. sz. közepe, üzemanyag: szén

- a polgárság megerősödése

- munkásosztály megnövekedése

- nehéz életkörülmények (nyomornegyedek, alacsony bérek)

2. ipari forradalom, kb. 1880-1960, nyersolaj és villamosság

- szakszervezetek és politikai pártok alakultak a munkások érdekeinek védelmére

3. ipari forradalom, 1960 után, atomengergia és más alternatív energiaforrások, informacionális és posztindusztriális társadalmak

- műszaki fejlődés következtében a munkásosztály szerepe csökkent

- a mezőgazdaság automatizálása miatt a földművesek száma is csökkent

- a XX. század végére a Föld népességének fele városlakó lett

- átalakult a városok szerkezete (Le Corbusier, „lakógépezet”)

- a gondoskodó állam a családok életébe is beavatkozott

            - közoktatás, társadalombiztosítás, közszállítás, hírközlés által

            - sokat tett új munkahelyek teremtéséért, a lakosság jólétének biztosításáért

- kivételek egyes liberális vezetők: Margaret Thatcher Nagy-Britanniában, Ronald Reagen az EÁ-ban, Helmuth Kohl Németországban.

- fogyasztói társadalom

- több, olcsóbb háztartási cikk

- vásárlásra ösztönzés

- klb. kedvtelések (nyaralás, testkultúra stb.)

- dolgozó nők

- szabadabb erkölcsök.

 

A kommunista társadalom és a harmadik világ társadalma

 

Az 1917-es forradalom nyomán a szocializmus Oroszországban elméletből létező gyakorlat lett. 1945 után egyes európai országokban, Ázsiában és Amerikában is megjelent.

- új típusú társadalom felépítése volt a cél

- az állam elsőbbséget élvezett az egyénnel szemben

- egységes társadalom (polgárság és jómódú paraszti réteg felszámolása által)

- terror (sokmillió áldozat)

- elméletileg a szabadság helyét az egyenlőség foglalta el, de voltak kedvezményezettek is (nómenklatúra, pártapparátus)

- a gazdasági kudarcok miatt nem volt életképes.

Kommunista renszerek ma már csak Vietnamban, Kínában, É-Koreában és Kubában vannak.

A harmadik világ országai ma is túlélő gazdasággal rendelkeznek:

- a modell többnyire a nyugati társadalom

- egyes helyeken (pl. Közel-Kelet) csak a gazdasági modernizációt fogadják el, a nyugati kultúrát elutasítják

- az emberek többsége nagyon szegény (kivétel: a helyi társadalmi elit)

                        - Afrika nagy része most is falusias és elmaradott.

 

Jelenlegi törekvések

 

Az új típusú, informacionális társadalom alapját az információ képezi. A világ egy „globális falu”.

 

2. MIGRÁCIÓK A MAI VILÁGUNKBAN

 

Mai migrációk

 

= nagy embertömegek mozgása, jellemzők: lakhely megváltoztatása, másfajta társadalomba való beilleszkedés.

2 típusú migráció létezik:

- imigráció (bevándorlás)

- emigráció (kivándorlás)

A népmozgások lehetnek:

- szándékosak (szakmai, vallási stb.)

- akaratlanok (rabszolgaság, emberkeresdelem, etnikai tisztogatás).

Az elvándorlások okai:

- gazdasági (nyersanyagszükséglet, piacok keresése)

- társadalmi (elszegényedés)

- vallási (térítői buzgóság)

- politikai-stratégiai (nacionalizmusok érvényre juttatása).

A XVI-XX. század közötti európai gyarmatosítás = egy óriási migrációs folyamat:

- az európai nyelvek sok afrikai vagy dél-amerikai országban hivatalos nyelvek

A XX. században is jelentős migrációk mentek végbe:

- 1948 – létrejött Izrael, a zsidók nagy számban vándoroltak ki ide a Holokauszt után

- 1945-ben, a potsdami konferencia után 16,5 millió németnek kellett elhagynia addigi otthonát (Szudéta vidék, Kelet-Poroszország, Németország keleti része)

- 12 millió lengyelt üldöztek el Kelet-Lengyelországnak a Szovjetunióhoz csatolt területeiről, ezt ukránok és fehéroroszok foglalták el

 

A migráció problémája napjainkban

 

Legfontosabb ok: a fejlett országok olcsó munkaerő-szükséglete

- a mexikóiak az EÁ-ba

- a kelet-európaiak nyugatra.

A XX. század utolsó évtizedeiben volt a világtörténelem legnagyobb népességmozgási hulláma:

- az Ázsiából, Afrikából és Latin-Amerikából Európába érkező bevándorlók száma 75%-kal növekedett

- az EÁ-ban tartózkodó külföldiek száma  145%-kal több lett, 14 millióról 35 millióra nőtt

- Toronto lakosságának 44%-a külföldi születésű

- Szingapúrban és a Perzsa-öböl egyes országaiban a külföldi munkások a lakosság 1/3-át alkotják.

Jelentős különbség a korábbi népvándorlásokhoz viszonyítva:

- a mai bevándorlók meg akarják és meg is tudják őrizni nemzeti identitásukat és a hazájukkal való kapcsolatot (telefon, internet), de ez nem akadályozza beilleszkedésüket

- a befogadó országoknak el kell fogadniuk és be kell építeniük kultúrájukba a sokféleséget.

 

Típustani pontosítások

 

A migráció sokféle lehet:

1.         - belső, országon belüli népességmozgás

- külsö, országok közötti népességmozgás

2.         - ideiglenes népességmozgás (amikor a helyváltoztató személyek egy idő után visszatérnek szülőföldjükre)

- végleges elvándorlás.

3.         - önkéntes, például munkaerő-vándorlás, a már kivándoroltak családtagjainak kivándorlása

- kényszerű, természet katasztrófák, politikai, vallási üldöztetés, háborúk stb. miatt történő kivándorlás.

A jelenlegi népességmozgásokat elősegítik:

- a demokrácia terjedése

- globalizáció, hírközlés fejlődése

- kulturális szabadság

- gazdasági célszerűség.

 

ESETTANULMÁNY: KÖZÉLET ÉS MAGÁNÉLET

 

A mindennapi élet „amerikanizálódása” 1918 után

 

Mottó: „Egyszer mindenki meggazdagodhat.”

 

Az első világháború után az EÁ lett a világ vezető politikai, gazdasági és kulturális nagyhatalma. Ipari termékek mellett az amerikai életformát is exportálta:

- képregényhősök

- amerikai filmek, filmsorozatok

- sikerkönyvek

- farmernadrág

- gyorséttermek

- amerikai típusú reklámok.

 

A svéd modell

 

Mottó: „társadalmi méltányosság”

 

Svédország = a XX. század legeredetibb demokratikus társadalma, az „általános jólét állama” (Welfare State). Itt jelent meg először Európában egy sor társadalmi újdonság:

- nyilvános adóbevallás

- a gyerekek teljes jogú állampolgárok, a szülőknek tilos megverni vagy bármilyen módon megfenyegetni őket

- a gyerekekért nem csak a család, hanem a közösség is felelős, amelyben nevelkednek

- homoszexualitás elfogadása

- kötelező szexuális felvilágosítás az iskolákban

A svéd modell létezik még, de részben már csődöt modott. Okok: túlzott beavatkozás az egyén, a család életébe.

 

Kommunistának lenni

 

- az életet egyetlen szóban össze lehetett foglalni: hiány, pl. fogyasztási cikkek, szólásszabadság hiánya

- politikai rendőrségtől való rettegés

- magánélet és közélet nem vált szét teljesen

- társadalmi egyenlőség, férfi-női egyenjogúság (a valóságban: a nők túlterhelése)

- szigorú erkölcsök, mindenféle szabadosság elítélése

- osztályharc, osztályellenségek (kulákok, értelmiségiek) ideológiája

- ateizmus (templomok bezárása, lerombolása).

 

A román társadalom 1989 után

 

A sajtószabadság olyan torz képek kialakulásához vezetett, melyeken a nyugati társadalmak már régen túljutottak:

- szép, de butácska nő

- felelőtlen anya (aki megöli, bántalmazza vagy elhagyja gyerekeit)

- nők elleni erőszak

- terjedő prostitúció (kiskorúak prostituálása is)

- macsó férfi

- felesége gondoskodása nélkül boldogulni képtelen férfi

→ Mindezek félrevezetik a fiatalokat, megnehezítik későbbi boldogulásukat, beilleszkedésüket a társadalomba.

 

ESETTANULMÁNY: A ROMÁN EMIGRÁCIÓ ÉS A DIASZPÓRA

 

A román diaszpóra

 

Diaszpóra = valamely népcsoport (pl. zsidók) szétszóródása a világban, beékelődésük más népközösségekbe.

A statisztikák szerint kb. 10-12 millió román (a lakosság egyharmada) él az ország határain kívül. Távozásuk okai: szabadság, jobb megélhetés.

 

Román „emigránsok” 1918 előtt

 

Bonjouristák – A XIX. századi Párizsban élő ifjak, forradalmárok, bojárok, diákok, főleg száműzöttek, pl. Bălcescu, C. A. Rosetti, Kogălniceanu, Brătianu. Jelentős szerepet játszottak a modern román állam megteremtésében.

Amerikai emigráns közösségek – 2000-ben 120 000 egyesült államokbeli állampolgár (főleg harmadik-negyedik generációs amerikaiak) vallotta magát román származásúnak. Az erdélyi románok és a romániai zsidók jogfosztottságuk miatt vándoroltak ki az 1800-as években.

 

Az emigránsok fajtái a két világháború között

 

1918 után is összefüggő román csoportok maradtak Magyarország, Jugoszlávia, Szovjetunió, Csehszlovákia és Bulgária román határhoz közeli területein.

A két világháború között sokan politikai meggyőződésük miatt emigráltak önként vagy kényszerítették őket, hogy hagyják el hazájukat:

- a kommunisták a Szovjetunióba vagy a Komintern aktivistáiként Franciaországba, Svájcba, Spanyolországba

- a vasgárdisták 1938-tól, amikor II. Károly román király bevezette személyi diktatúráját és üldözni kezdték a Vasgárda tagjait.

 

A kommunizmus elől emigrálók

 

Viorel Tilea, Grigore Gafencu, Ion Raţiu és még sokan mások (politikusok, diplomaták, gyárosok, egyszerű emberek) 1944 után nyugaton maradtak. Voltak, akik nemzetközi hírnévre tettek szert, pl. Emil Cioran, Eugen Ionesco, Mircea Eliade, George Emil Palade és olyanok is, akik hírnevüket arra használták, hogy felhívják a figyelmet a vasfüggöny mögötti állapotokra.

1946-1947 és 1990 között egyébként több százezer román hagyta el az országot. Minden Nyugatra kikerült román állampolgár automatikusan megkapta a politikai menekülti státust, ezzel együtt pedig a letelepedési iratokat és állást. Eltávozási lehetőségek:

- külföldi tanulmányi ösztöndíjak

- házasságkötés külföldi állampolgárral

- külföldi munkaszerződés

- külföldi kiküldetés vagy társasutazás alkalmával szökés a szállodából

- a Duna átúszása

- a romániai zsidókat és németeket (szászok, svábok) a román állam „adta el” külföldre.

 

A jelenlegi emigráció

 

1989 után az emigráló románok már nem hivatkozhatnak a szabadság hiányára, mégis sokan hagyják el végleg az országot. A fiatalok az 1989 után is fennálló szegénység miatt vagy a jobb érvényesülés reményében mennek külföldre és csak ritkán végeznek szakképesítést igénylő munkát (pl. „földieperszedők”). Egyesek közülük visszatérnek Romániába és megpróbálják felépíteni mindazt, amit a fejlettebb országokban láttak.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.