Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.09.19

V. Állam és politika

III. ÁLLAM ÉS POLITIKA

 

ÁLLAM ÉS POLTIKA

 

POLITIKAI ESZMÉK ÉS RENDSZEREK. DIKTATÚRÁK ÉS DEMOKRÁCIÁK

 

Egyén és társadalom viszonya szerint a politikai rendszerek lehetnek:

- demokratikusak

- totalitáriusak

 

A demokrácia

 

Az I. világháború után Európában demokratikus rendszerek jöttek létre. Ahol hiányoztak a demokratikus hagyományok, hamarosan diktatúrák jöttek létre.

A legjelentősebb XX. századi liberális demokráciák:

- Egyesült Államok

- Nagy-Britannia

- Franciaország.

Az 1929-1933-as nagy gazdasági válság veszélybe sodorta a liberális demokratikus rendszereket. Hogy megmentse ezeket, az állam – elsőként az EÁ (F. D. Roosevelt: New Deal) – beavatkozott a gazdaságba.

1945 után úgy tűnt, hogy a demokrácia az egész világra kiterjed. A Szovjetunió nyomására bevezetett népi demokratikus rendszerek azonban csak nevükben emlékeztettek a valódi demokráciákra.

A ’80-as évek végén a kommunista rendszerek összeomlását követően új demokratizálódási hullám kezdődött Európában.

 

A diktatúra

 

A kommunizmus (Szovjetunió és csatlósai, Kína) jellemzői:

- nincs magántulajdon

- nincsenek társadalmi osztályok

- a munkásosztály (proletariátus) diktatúrája

- osztályellenségek (polgárok, kulákok) félreállítása.

Legnagyobb kiterjedését a Földön 1949-ben érte el, amikor Mao kommunista országgá nyilvánította Kínát:

- kulturális forradalom = a forradalom folytatása

- a Vörös Gárdák feladata a kínai társadalom szerkezetének átalakítása.

A kommunizmus a 3. világ országaiban is terjedt: Korea, Kuba, Vietnam, Kongó, Kambodzsa, Laosz.

 

A fasizmus (Olaszország) jellemzői:

- az első világháború után lépett fel

- célja a hatalom megszerzése és a parlamentáris demokrácia szétzúzása.

1922 október - a fasiszta rohamcsapatok Rómába mentek (Marcia su Roma). Ezután III. Viktor Emmánuel Benito Mussolinit bízta meg új kormány alakításával:

- megszűnt a liberális állam és intézményrendszere

- a társadalom hivatásrendi (korporációs) átszervezése

- az állam az élet minden területét ellenőrizte

- cél: „új ember” megteremtése

 

A nemzetiszocializmus (Németország) jellemzői:

- a rasszizmusra épült (árja faj felsőbbrendűsége)

- Hitler erre alapozva belevitte az országot a II. világháborúba

 

A teokrácia (Irán) jellemzői:

- a hatalom vallási vezetők kezében van

- a politikai ideológiát vallási ideológia helyettesíti be

- a lakosságot vallási rendőrség ellenőrzi.

 

A pragmatikus diktatúra (Törökország, Spanyolország, Portugália) jellemzői:

- cél: fejlődés, nemzeti megerősödés

- visszatérés a hagyományos értékekhez

 

A nyugati imperializmus visszautasítása nacionalista diktatúrák születéséhez vezetett (Egyiptom, Szíria, Irak).

 

A II. világháború után a diktatúra lett a 3. világ legelterjedtebb politikai rendszere. Bizonyos esetekben, amikor a diktátor személyes érdekeinek rendelte alá a országot, önkényuralommá változott: pl. Közép-Afrikai Köztársaság, Zair, Haiti.

 

ÁLLAMFORMÁK

 

Kormányformák

 

= a legfelső államhatalom megszervezése

Két kormányforma létezik:

 

1. Monarchia

Régen a teljes hatalom egyetlen személy, a király kezében volt. Napjainkban egyes monarchiák (Nagy-Britannia, Hollandia, Norvégia, Japán) úgy működnek, mint az „eszményi” demokratikus köztársaságok.

Más országok formailag ugyan köztársaságnak tekintik magukat, mégis inkább hasonlítanak egy abszolutisztikus monarchiához (pl. a volt Szovjetunió).

 

2. Köztársaság

A hatalom demokratikus módon a nép kezében van, de ezt nem személyesen, hanem egy pontosan meghatározott időre választott őt képviselő testület útján gyakorolja.

 

A köztársaságon belül 3 nagy kormányzati rendszert különböztetünk meg:

 

a) parlamentáris rendszer

- a kormánynak ahhoz, hogy kormányozhasson, a parlament bizalmát kell élveznie, ha ezt elveszíti le kell mondania

- az államfő (Nagy-Britanniában az uralkodó, Olaszországban a parlament által választott államelnök) korlátozott, többnyire jelképes jogkörrel rendelkezik

- a miniszterelnök a kormánnyal együtt gyakorolja a végrehajtó hatalmat.

Pl. Nagy-Britannia

- nincs alkotmány, szokásjog és törvénygyűjtemények alapján kormányoznak

- a legfontosabb intézmény a parlament

- törvények, költségvetés megszavazása

- végrehajtó hatalom ellenőrzése

- a kormányfő a parlamenti többség vezetője

- két párt váltja egymást a kormányzásban: Konzervatív Párt és Munkáspárt.

 

b) elnöki rendszer

Pl. Egyesült Államok

- kulcsembere az elnök (egy személyben államfő, kormányfő, a hadsereg főparancsnoka, ő irányítja a külpolitikát)

- az egyes államokat képviselő elektori testület választja meg, ebben pedig a közakarat érvényesül, az elektorok ugyanis közvetlenül a választóktól kapják megbízásukat

- fontos intézmény a Kongresszus (= kétkamarás amerikai parlament) is

- két politikai párt

- Demokrata Párt

- nagyobb centralizáció gazdasági, szociális téren

- választói jórészt bevándorlók, katolikusok, színesbőrűek

- Republikánus Párt

            - decentralizáció, szabad egyéni kezdeményezés hívei

→ mindkét párt célja az „amerikai álom” megőrzése.

 

c) Félelnöki rendszer

Pl. Franciaország

- zavargások, politikai válság vezetett kialakulásához

- 1962-től közvetlenül a nép választja az elnököt, általános választás keretében

- az elnök és a miniszterelnök több ízben különböző politikai irányzatot képviselt, így alakult ki „a miniszterelnök kormányoz, az elnök a döntőbíró” rendszere.

 

AZ ÁLLAMOK JELENKORI VILÁGUNKBAN

 

A kétpólusú világtól a sokpólusú világig

 

A két világháború meggyengítette Európa erejét és lehetővé tette az EÁ felemelkedését. A hidegháború idején az EÁ és a Szovjetunió között oszlott meg a világhatalom. A kommunizmus bukása és a Szovjetunió felbomlása megerősítette az EÁ világhatalmi pozícióját, de bizonyos ázsiai országok (Kína, Japán) is egyre erőteljesebben fejlődnek.

A gazdasági szuperhatalmaké a jövő. Aki megszerzi a gazdasági fölényt, az vezeti a világot. Ennek jelenleg egy ország sem tud eleget tenni, ezért a feladat a gazdasági régiókra hárul. 3 ilyen régió létezik:

- az EU Németországgal

- a NAFTA az EÁ-kal

- Ázsia-Csendes-Óceán térsége Japánnal.

 

A világ fontosabb államainak 1945 utáni fejlődése

 

Németország

- nagy munkaerő- és nyersanyagtartalékok

- 1956-ig nem voltak katonai kiadásai

- a német technológia és munkaszellem

→ gyors fejlődés, amely az ország újraegyesítése (1990) után kissé alábbhagyott.

 

Japán

- kiváló minőségű termékek (elektromos háztartási cikkek és személygépkocsik)

- nem rendelkezik számottevő katonai erővel, de lassú fejlődés figyelhető meg.

 

Egyesült Államok

- jelentős természeti erőforrások

- nagy népesség

- nincsenek belső háborúk

- katonai (tengeri, légi támaszpontok az egész világon), gazdasági (transznacionális vállalatok), kulturális (film, média) és informatikai (IBM, Apple, Microsoft) nagyhatalom

 

Új hatalmi pólusok

 

Kína

- demográfiai nagyhatalom

- GDP-je is látványosan növekszik

- politikai téren kommunizmus, gazdasági téren kapitalizmus (az ipari termelés 1/3-a magánszektorból kerül ki)

 

Oroszország

- katonai nagyhatalom

- hatalmas természeti erőforrások

- nagy mennyiségű földgáz és nyersolaj

- az EU egyik fontos gazdasági partnere

- állandó tagja az ENSZ biztonsági tanácsának.

 

ESETTANULMÁNY: TÉMÁK ÉS VITÁK ROMÁNIA PARLAMENTJÉBEN

 

Az ország modernizálása. A tartalmat teremtő formák elmélete

 

1900 körül Románia legfontosabb problémája a modernizáció volt. A XX. század első évtizedében a liberálisok átalakították a „tartalom nélküli formák” elméletét „tartalmat teremtő formák” elméletévé. Úgy gondolták, hogy az intézményrendszer nyugati minták szerinti átalakítása jelentős szerepet fog betölteni az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésében.

Románia visszamaradottságának okai:

- a földbérlés elterjedtsége (→ paraszti munka kizsákmányolása)

- a vidéki infrastruktúra szinte teljesen hiányzott

- nem megfelelő lakásviszonyok

- kezdetleges egészségügyi ellátás

- krónikus alultápláltság

- korrupt közigazgatás

- uzsorakamat

- rosszul szervezett tanügy

- a szántóterületek fele a nagybirtokosok kezében volt, középosztály alig létezett

 

A modernizálódást elősegítő törvények

 

A parlament az újkori Románia egyik alapintézménye volt. Két párt, a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt váltotta egymást a kormányzásban.

Az elfogadott törvények fontos szerepet játszottak Románia modernizálásában:

- ipar és társadalombiztosítás (nemzeti ipar pártlása, bányatörvény, vasárnap munkaszüneti nap, általános nyugdíjtörvény)

- mezőgazdaság (mezőgazd-i szerződések törvénye, birtokbérlők kartellekbe tömörülése)

- szállítás és kereskedelem (új vámtörvény, kereskedelmi törvénykönyv, folyami és tengerhajózási társaság, vámtarifák törvénye)

- pénzügy (Román Nemzeti Bank megalapítása)

- tanügy (elemi iskolákra vonatkozó törvény, közép- és felsőoktatási törvény)

- hadügy (haditengerészet megszervezése, hadseregszervezési törvény).

A modernizáció egyéb jelei:

- a királyság kikiáltása

- a cirill betűs írást felváltotta a latin betűs írás

- lerakták a nemzeti oktatási rendszer alapjait

- az irodalom belépett a nagy klasszikusok korszakába

- 1914-ben megkezdődött az alkotmánymódosítás vitája a parlamentben (az agrárkérdésről és az általános választójogról) de a háború miatt elnapolódott.

Külpolitikai téren:

- részt vett a II. Balkán-háborúban és az 1913-as bukaresti békében megkapta a Kadrilatert.

 

Parlamenten kívüli ideológiai viták

 

A XX. század elején 2 sajátos ideológia jelent Romániában:

1. sămănătorizmus

- az 1901-ben Bukarestben megjelent Sămănătorul c. folyóirat munkatársai indították el

- vezéregyéniség: Nicolae Iorga

- csodálat a román falu iránt, a román élet értékeinek legjelentősebb hordozója

- a város mindazt képviseli, ami téves volt Románia XIX. századi fejlődésében

- az 1907-es parasztfelkelés után Iorga is elismerte a város győzelmét a falu felett, a mozgalom elerőtlenedett.

 

2. poporanizmus

- vezéregyéniség: Constantin Stere

- jellemzők: a nép iránti szeretet, érdekeinek védelme, felemelkedéséért folytatott fáradhatatlan munka

- a falu emancipációja nem érhető el csak a kultúra segítségével, hanem szükséges hozzá az általános választójog és az agrárreform

- 1918 után eszméi ideológiai töltetet jelentettek a frissen megalakult Parasztpárt számára.

 

ESETTANULMÁNY: AZ 1918-1938 KÖZÖTTI ROMÁN VÁLASZTÁSI RENDSZER ÉS A POLITIKAI PÁRTOK DINAMIKÁJA

 

Az általános választójog (1918) megadásának jelentősége

 

Az első világháború befejezése után Románia:

- Európa 6. országa, Közép-Európában Lengyelország után a 2.

- alkotmányos királyság

- 18 052 896 lakos.

1918 novemberében bevezették az általános választójogot:

- képviselő 21. évét, szenátor 40. évét betöltött román állampolgár lehetett

- nem szavazhattak a nők, köztisztviselők, katonák

- a parasztok is szavazhattak és mivel a lakosság legnagyobb része falun élt, a választási küzdelem színtere a városok helyett a falvakra tevődött át

- a politikusok kihasználták ezt: választási csalások

- eltűnt az 1921-es agrárreform által is sújtott Konzervatív Párt.

 

A főbb politikai pártok

 

Nemzeti Liberális Párt

- a legfontosabb politikai párt

- meghatározta Románia külpolitikáját is (szövetség az Antanttal)

- a gazdasági életben a hazai tőkére teszi a hangsúlyt (jelszó: „Saját magunk által”)

- 1923-ban sikerült elfogadtatnia saját alkotmánytervezetét

- később kivált egy csoport (a györgyistáknak Gh. I. Brătianu volt a vezetője), de a párton belül is voltak frakciók (Dinu Brătianu és Gheorghe Tătărescu vezetésével)

 

Nemzeti Parasztpárt

- 1926-ban alakult az Erdélyi Román Nemzeti Párt (Iuliu Maniu) és a Parasztpárt (Ion Mihalache) egyesülésével

- a 2. legfontosabb politikai párt

- „nyitott kapuk” politikájával a külföldi tőke beáramlását támogatta

 

Néppárt

- 1918-ban alapította Alexandru Averescu

- jelszó: „Munka, becsület, törvényesség”

- támogatta a Kisantant létrejöttét

 

Romániai Szociáldemokrata Párt (később Romániai Szocialista Párt)

- 1921-ben kettészakadt

- egy csoport megalapította a Kommunista Pártot, amely a Kommunista Internacionálé egy szekciója volt, ez 1924-től illegalitásban működött

- azok a szocialisták, akik nem léptek erre az útra, 1921-ben létrehozták a Romániai Szocialista Pártok Szövetségét, 1927-ben pedig a Romániai Szociáldemokrata Pártot

- az utóbbi párt egy csoportja kivált és megalapította a Romániai Munkások Szocialista Pártját

 

Mihály Arkangyal Légió

- később többször nevet cserélt: 1930-ban Vasgárda, 1931-ben Corneliu Zelea Codreanu Csoportosulás, 1935-ben „Mindent a hazáért” Párt

- nacionalista és ortodox alapokon nyugvó szellemi, erkölcsi újjászületési mozgalom

- célok: „új ember” létrehozása, kommunizmus visszaszorítása, „zsidó uralom” felszámolása, totalitárius rendszer bevezetése

- Olaszországgal és Németországgal való szövetséget szorgalmazta

 

A választási rendszer mérlege

 

A két világháború közötti időszak sajátosságai:

1. A távolmaradás

- 12,5 és 24% között ingadozik

2. Politikai nevelés alacsony színvonala

- a választók nem hűségesek egy bizonyos párthoz, hol erre, hol arra szavaznak

3. Egyik pártból a másikba való átvándorlás

- cél: hely keresése a választási listákon, parlamenti mandátum megszerzése

4. A közigazgatási apparátus teljes alárendelése a kormánynak

- az uralkodó kinevezte a miniszterelnököt, aki kormányt alakított, amely a rendelkezésére álló közigazgatási apparátus felhasználásával parlamenti és szenátusi választásokat szervezett

-a hadsereg, a rendőrség és a csendőrség a hatalmon lévők parancsára több visszaélést (verések, katonai behívások, ellenzéki összejövetelek feloszlatása stb.) követett el

- a cenzúra mindenható volt.

5. Választási fogások

- klb. eszközök: plakátok, reklámjárművek, mozi stb., a leggyakoribb: a pártfőnök fényképe, az ellenfelek karikatúrái

- falun a választási gyűlések alkalmával ételt-italt osztottak.

6. Választási csalás

- választói könyvek manipulálása: egyes választókat nem írtak be, másokat kihúztak vagy fiktív személyeket vezettek be

- a választóhelyiségekbe meghamisított vagy kétszer szavazók szavazólapjait tartalmazó urnákat vittek be.

 

1938-ban II. Károly bevezette a királyi diktatúrát és felszámolta a politikai pártokat.

 

ESETTANULMÁNY: ROMÁNIA A TOTALITÁRIUS ÁLLAMTÓL A JOGÁLLAMIG

 

A kommunista Románia

 

Jellemzők:

- a gazdaság és társadalom erőszakos korszerűsítése

- politikai elnyomás

- több alkotmányt is életbe léptettek, mégis diktatúra volt.

A kommunista rendszer bevezetésének 4 szakasza volt:

1. 1945. március 6 - a kommunisták által ellenőrzött Groza-kormány kinevezése

2. 1946. március 19 – meghamisított parlamenti választások (a kommunisták többségbe kerültek)

3. 1947. június-november – a történelmi pártok kiiktatása a politikai életből

4. 1947. december 30 – Mihály királyt lemondásra kényszerítették, kikiáltották a népköztársaságot.

A román kommunizmusnak 2 szakasza volt:

1. Gheorghiu-Dej rendszere (1948-1965)

- az ország ki volt szolgáltatva a Szovjetuniónak: gazdaságát besorolták a KGST-be, haderejét a Varsói Szerződésnek rendelték alá

- államosították a termelőeszközöket

- bevezették a tervgazdálkodást

- a mezőgazdaságban végrehajtották a kollektivizálást

2. Nicolae Ceauşescu rendszere (1965-1989)

- nacionalizmustól áthatott, megalomániás parancsuralom

- „kis kulturális forradalom”

- a ’80-as években az elnyomás fokozódott

 

Románia 1989 után. Belpolitikai célkitűzések

 

1989 után a román demokrácia újjászületett. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa még 1989 decemberében rendeletet adott ki a politikai pártok szabad alapításáról.

Az 1991-es alkotmány a pluralizmust alkotmányos alapelvvé tette. Általában véve a totalitárius államrendből a jogállamba való átmenet végét jelentette.

Az 1992-es választások által a gyakorlatban is működni kezdett a jogállamiság és az alkotmányos demokrácia.

A kormányzási váltógazdaság szintén demokratikus alapelv.

A klb. tájékoztatási eszközök fontos szerepet játszanak a politikai kommunikációban. A sajtó a 4. hatalom.

 

Az EU-ba és a NATO-ba való belépés

 

Az ország már 1990-ban kifejezte, hogy fejleszteni akarja kapcsolatait az Európai Közösséggel.

2004-ben csatlakozott a NATO-hoz, de csatlakozási szándékát már korábban kifejezte (részvétel a Szövetség koszovói, angolai, iraki rendfenntartó akcióiban)

2007. január 1-tól Románia az EU tagja.

 

A kapitalizmusba való gazdasági átmenet

 

Jellemzők:

- az állam kivonult a gazdasági életből

- liberalizálták az árakat, a külkereskedelmet és a valutapiacot

- szerkezeti változások (tulajdonviszonyok, bankrendszer)

Az átalakulás egy lassú folyamat.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.