Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. Emberek. A társadalom és az eszmék világa

FALVAK, MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSOK EURÓPÁBAN ÉS A ROMÁNOK LAKTA TÉRSÉGBEN

 

A FALU

 

A történelem folyamán egészen az újkor kezdetéig a falvak lakóinak élete folyamatos küzdelem volt a túlélésért.

 

Franciaország

- a lakosság száma növekedett, ezért több termőföldre volt szükség

          - erdőirtások

          - mocsarak lecsapolása

- a falvakat olyan helyeken hozták létre, ahol volt folyóvíz, erdő, legelő

- a házak általában két helyiségből álltak: egyikben tűzhely, másikban hálókamra

- olykor az istálló a ház falához volt tapasztva

- a megélhetéshez szükséges javakat saját kezűleg állították elő

- a rossz termés miatt gyakoriak voltak az éhínségek és parasztlázadások

- a vidéki lakosok életét a hűbérurak között zajló magánháborúk is megnehezítették

 

Román Országok

- hasonló középkori fejlődés után az újkorban kezdődött el az életkörülmények javulása

- Cuza fejedelemsége idején felszabadították a jobbágyokat és földhöz juttatták őket

- az I. világháború után újabb földosztás következett, nőtt az írástudók száma, a férfiak szavazati jogot is kaptak

- a falvak társadalma rétegződni kezdett: a földesurak hatalma csökkent, megjelent egy viszonylag módos középréteg

- annak okai, hogy a parasztok életminősége csak lassan javult, a következők voltak:

- a gabonatermesztés volt a legfontosabb termelő tevékenység

- a gabona legnagyobb részét kivitelre szánták.

- az agrárkérdés több vitát eredményezett, de konkrét megoldás nem született

- a nagy gazdasági válság (1929-1933) után, amely a mezőgazdasági termékeket exportáló Romániát is érintette, nyilvánvalóvá vált, hogy a jólét és az életszínvonal emelkedése az általános gazdasági fejlődéstől és az iparosodástól függ.

 

A MEZŐVÁROS (VÁSÁROSHELY)

 

A XII-XIV. században a városok (a népvándorlás okozta szünet után) újból fejlődni kezdtek. Megjelentek a vásárok, Franciaországban pl. Champagne.

A vásárok lényege:

1. az áru bemutatása

2. adásvétel (szerződés által)

3. fizetés.

Európának ebben a részében élénk árucsere folyt, így olyan útvonal keletkezett, amely kereskedelmi szempontból összekötötte a Földközi-tenger medencéjét Észak-Európával. Szöveteket cseréltek fűszerekre. Miután a francia uralkodók ellenőrzésük alá vonták Champagne-t, megnőtt a központi hatalom ereje, az is lehetővé vált, hogy Szép Fülöp aranypénzt veressen.

A két román fejedelemség és Erdély gazdasági fejlődése akkor vett lendületet, mikor az észak-franciaországi vásárok már hanyatlásnak indultak. Jelentősek voltak: Nagyszeben, Beszterce, Kolozsvár, de főleg Brassó. Ez utóbbi jelentős szerepet töltött be a fejedelemségek és Erdély közötti kereskedelemben. A Román Országokból nagy mennyiségű halat, gabonát, élőmarhát, viaszt, mézet, bőröket vagy bort hoztak. Itt szereztek be erdélyi városokban előállított kézműves termékeket, posztót, szerszámokat, fegyvereket. Brassónak egyébként árumegállító joga volt: azok a kereskedők, akik ide jöttek, kötelesek voltak kizárólag itt vásárolni, ill. csak itt adhatták el termékeiket és huszadvámot fizettek (= minden termék árának 5%-a).

 

A NAGYVÁROS

 

Kulturális, gazdasági (ipari) központ is volt.

Pl. Pétervár (Petrográd) – Leningrád – ma: Szentpétervár

- 300 évvel ezelőtt alapította I. Péter cár

- egy mocsár helyén épült

- ezrek haltak meg az építkezés során

- a XVIII-XIX. század legnevesebb építészei dolgoztak rajta

- jelentős kulturális személyiségek, akik itt éltek: pl. Puskin, Gogol, Dosztojevszkij, Csajkovszkij

- fontos események helyszíne volt:

          - az 1917-es forradalom kezdete

          - a II. világháború idején 900 napon át ellenálltak a német blokádnak

- a világ egyik legszebb városa, „Észak Velencéje”.

Bukarest

- 1459-ben alapították

- szélsőséges éghajlat: nyáron nagyon meleg van, télen pedig hideg

- azért lett Havasalföld fővárosa, mert közel volt a Dunához, melynek déli partján állomásoztak a törökök

- az 1859-es egyesülés után is főváros maradt, a másik (moldvai) főváros, Iaşi ugyanis túl közel volt a Pruthoz és az orosz határhoz

- sok jeles művész, tudós fordult meg itt: Mihai Eminescu, Ioan Slavici, George Enescu, Emil Palade

- jelentős események:

          - a függetlenség kikiáltása

          - az állam királysággá nyilvánítása

          - innen vezették a kommunisták Romániát 45 éven keresztül

          - 1989. december 22 – Ceauşescu elűzése

- ellentmondásos város, de akik lakják, szintén eléggé ellentmondásosak.

 

A MODERNIZÁCIÓRÓL ALKOTOTT ELKÉPZELÉSEK

A XIX-XX. SZÁZADI EURÓPÁBAN

 

MŰVELŐDÉSI IRÁNYZATOK

 

Ehhez a leckéhez: X. osztály – Szellemi és művészeti irányzatok

 

Kiegészítés az eszmei irányzatok után

- a dialektikus és történeti materializmus a marxista-leninista nézetet fejezi ki a társadalmi fejlődésről

- Edmund Husserl fenomenológiája, a Martin Heidegger és Jean-Paul Sartre féle egzisztencializmus nagy hatással voltak a XX. Századi kultúrára.

 

Kiegészítés az audiovizuális forradalom után

A XX. század közepétől felbukkant egy új típusú, főleg fiatalokra jellemző kultúra, amely „ellenkultúra” (szubkultúra, rétegkultúra) formáját öltötte magára. Sajátos értékek, eszmények, törekvések alakultak ki, ezek még inkább kiélezték a generációs ellentéteket. Ebből a szemszögből, a XX. század a fiatalok lázadásának kora, a hippiké és a diákmegmozdulásoké.

 

Művészeti irányzatok

 

NEMZETI IDENTITÁS

 

A XIX. század a nemzetek, a nacionalista ideológia megjelenésének százada. A nemzettudat alapjai: közös történelem, nyelv és vallás.

Alaptétel: minden nemzetnek joga van saját országhoz, melynek határai egybe kell essenek az etnikai határokkal.

 

A nacionalizmus történelmében négy időszakot különböztetünk meg:

1. Romantika (XIX. század első fele)

Az elnyomott, több ország területén szétszóródva élő népek (olaszok, németek, románok, szerbek) stb. nemzetállamot akartak és ez forradalmakhoz vezetett. A legjelentősebb – kiterjedése és a megfogalmazott célkitűzések miatt – az 1848-as forradalom volt. Mégis elbukott, mert nem volt képes összehangolni erőit és mert az elnyomók katonai fölénye győzött.

2. Realizmus - Realpolitik (XIX. század második fele)

Az olaszok és a németek háború segítségével érték el nemzeti céljaikat. A románok (1859) és a Habsburg Birodalom keretén belül élő magyarok (1867) a kedvező nemzetközi helyzetet használták ki nemzeti céljaik elérésére.

 

Ehhez a leckéhez: X. osztály – Néphatalom és önkényuralom 1848 után (Románia, Németország, Osztrák-Magyar Monarchia)

 

3. Államnacionalizmus (XIX. század vége - XX. század első fele)

= az az időszak, amikor a már létrejött nemzetállamok terjeszkedni akartak

Franciaországban jelent meg, Angliára és Oroszországra is jellemző, de a náci Németországban jött létre a legagresszívebb formája (faj- és élettérelmélet).

A soknemzetiségű birodalmakban élő elnyomott népek többsége csak az I. világháború után szabadult fel. A háborút lezáró béketárgyalásokon ugyanis nacionalizmus helyett a népek önrendelkezésének elve került előtérbe. A valóságban ezt csak a győztesekre alkalmazták. Nem csoda, hogy a vesztesekben nem sokkal a békeszerződések aláírása után megfogalmazódott a revizionizmus, revans gondolata, ami aztán a II. világháború kitörését eredményezte.

 

4. Nacionalizmus utáni időszak - posztnacionalizmus (XX. század második fele)

A II. világháború után újabb változás történt. Etnikai nemzet helyébe a polgári nemzet gondolata került, amely elhanyagolta az etnikai származást és az állampolgárságot tartotta csak fontosnak.

 

A globalizáció, a munkaerő világméretű vándorlása következtében az etnikai határok, a nemzeti identitás egyre inkább elvesztik jelentőségüket. Államfeletti poltikai struktúrák (pl. EU) korát éljük.

 

AZ EURÓPAI IDENTITÁS

 

A XX. században az etnikai alapokon létrejött nemzetállamok megmutatták előnyeiket és hátrányaikat is. A kiindulópont, a XIX. századi romantikus, forradalmi lendület, jó volt, de a szélsőséges nacionalizmusok a XX. század legnagyobb katasztrófáit váltották ki (világháborúk, Holokauszt).

A II. világégés megmutatta, mi történik, ha a nacionalizmusok egymás ellen fordulnak és azt, hogy milyen nehéz a talpraállás öt évig tartó harcok után.

1945 után, a Vasfüggöny által is széttagolt Európa nem bírta a versenyt más gazdasági térségekkel, pl. az észak-amerikaival szemben. Ilyen körülmények között kézenfekvőnek látszott az egyesülés gondolata. Kísérletek Európa egyesítésére voltak már korábban:

- a görög-római korban

- a keresztény középkorban

- két újkori, francia kísérlet (XIV. Lajos és I. Napóleon idején).

Műveltség terén, közös elvek, kulturális értékek formájában mindig is létezett egyfajta egység:

- humanizmus

- racionalizmus.

A XX. század második felében ténylegesen is megvalósult az egység, először gazdasági és politikai téren.

 

Ehhez a leckéhez: XI. osztály – Mit vett át a XXI. század az előző évszázadtól. Korunk Európája: Egység, sokféleség, integráció.

 

Közös eszmék, értékek:

- szabadság (személyi, nemzeti, szólásszabadság, sajtószabadság)

- demokratikus hagyományok

- tolerancia, másság tisztelete

- béke gondolata.

 

ETNIKAI ÉS VALLÁSI SOKSZÍNŰSÉG A MODERN ROMÁNIÁBAN

 

Etnikai összetételét tekintve Románia olyan, mint Európa kicsiben. Sok nemzetiség él területén:

- szlávok (szerbek, oroszok, lengyelek, csehek, szlovákok, horvátok)

- magyarok

- németek (szászok, majd svábok)

- zsidók, törökök, tatárok, romák, örmények, bolgárok stb.

Felekezeti szempontból is elég megosztott az ország:

- többségben görögkeleti (ortodox)

- katolikus (római és görög katolikusok)

- protestáns felekezetek (evangélikus, református, unitárius, baptista)

- mohamedánok és izraeliták (egyre kevesebben).

A románok egész történelme összekapcsolódott a velük együtt élő nemzetiségek történelmével.

A nemzetiségi kérdés, mint megoldásra váró probléma legelőször az 1866-os alkotmány kapcsán jelent meg, amely megtagadta az állampolgárságot a „nem keresztények”-től. A függetlenség elismerését többek között attól tették függővé a nagyhatalmak, hogy ezt a cikkelyt megváltoztatják. 1879-ben, szelektív módon, de a nem ortodoxok egy része is állampolgári jogokat kapott. A teljes megoldást az I. világháborút lezáró békeszerződés és az 1923-as alkotmány hozta el.

Az 1918-as egyesülés után nem feledkeztek meg a kisebbségi jogokról sem. Az 1918. december 1-én tett fogadalmakat (Gyulafehérvári Határozat – Rezoluţia de la Alba Iulia) részben belefoglalták az 1923-as alkotmányba. Ez azonban csak látszólagos nyugalmat hozott, a békeszerződések nyomán fellángoltak a kisállami nacionalizmusok, az európai államok gazdasági, politikai kudarcaikért a kisebbségeket és a demokráciát okolták.

A két világháború közötti Románia politikai életében is megjelentek a szélsőségek megnyilvánulások, a Vasgárda formájában. 1938 jelentette a tolerancia végét a kisebbségpolitikában. Ezt elsősorban a zsidók érezték meg:

- állampolgári jogok elvesztése

- kényszermunka

- különadók

- zsinagógák felgyújtása

- pogromok

- deportálások.

A „végső megoldást” nem alkalmazta, de azért Románia is felelős a Holokausztért.

 

A HATÁRON TÚLI ROMÁNSÁG

 

Nemcsak sok kisebbség telepedett meg Románia területén, de sok román rekedt a politikai határokon kívül a történelem során. Voltak, akik saját elhatározásból hagyták el az országot, mások gazdasági vagy politikai okok miatt. Így keletkezett a román szórvány (diaszpóra).

1859-1918 között sok román élt osztrák vagy orosz uralom alatt levő területeken: Bukovina, Besszarábia, Erdély. Célok:

- ne asszimilálódjanak

- egyesülés Romániával.

A bukaresti hatóságok erkölcsileg és anyagilag is támogatták a románok nemzeti mozgalmait.

Az I. világháború gyökeres fordulatot jelentett Románia számára. Szövetségi politikáját és hadi stratégiáját a nemzeti érdek irányította. Így az összes románok lakta tartomány az országhoz került.

Bizonyos számú román még így is a megnövekedett határokon kívül maradt: Jugoszláviaban, Bulgáriában, Ukrajnában és Magyarországon. Ezek nemzetiségi jogainak védelmére Románia diplomáciai megállapodásokat kötött Törökországgal, Görögországgal, Jugoszláviával és Csehszlovákiával.

1940 tragikus fordulatot hozott. Nagyhatalmi döntések következtében Románia jelentős területi veszteségeket szenvedett (100 000 km2 – Besszarábia, Észak-Bukovina, Kadrilater, Erdély egy része + kb. 6,8 millió román és más nemzetiségű lakos).

Észak-Erdély a háború után visszakerült Romániához, a többi terület viszont nem, ezek lakossága sokat szenvedett:

- deportálások

- erőszakos lakosságcsere.

Ezzel párhuzamosan megjelent a román migráció is, azon személyek alkották, akik gazdasági vagy politikai okokból hagyták el az országot. Köztük jelentős kulturális személyiségek, tudósok voltak.

1989 után a román kormányok állami intézményeket hoztak létre a világon szétszóródott románokkal való kapcsolattartásra:

- Határon Túli Románok Igazgatósága

- Román Kulturális Alapítvány.

Ehhez a leckéhez: XI. osztály – A román emigráció és diaszpóra.

 

 

A XX. SZÁZAD A DEMOKRÁCIA ÉS A TOTALITARIZMUS KÖZÖTT


A DEMOKRÁCIA GYŐZELME

 

Az I. világháború végén a soknemzetiségű birodalmak (orosz, német, osztrák-magyar) felbomlottak.

Új nemzetállamok jöttek létre: Németország, Ausztria, Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1928-tól Jugoszlávia), Finnország, balti államok (Észtország, Lettország, Litvánia).

Reformokat vezettek be:

- földreform

- általános választójog

- szavazati jog kiterjesztése nőkre

→ megszilárdultak a régi és az új demokráciák.

Anglia:

- parlamentáris rendszer

- új politikai tényező: Labourista (Munkás) Párt

- koalíciós kormányok.

Egyesült Államok:

- továbbra is két párt van: republikánus és demokrata

- elnöki köztársaság

- kétkamarás törvényhozás (Kongresszus)

Franciaország:

- sokpártrendszer

- koalíciós kormányok (céljuk a politikai szélsőségek hatalomra kerülésének megakadályozása volt)

- politikai bizonytalanság

Olaszország

- szinte kormányozhatatlan volt, mert egyik párt sem tudott többséget szerezni a választásokon

Németország

- az I. világháború után létrejött weimari köztársaságot az általános választások útján megválasztott köztársasági elnök és a kancellár (kormányfő) vezette

- a kommunista (szpartakista) forradalmat leverték, de a szélsőjobb térhódítását nem lehetett megállítani

Románia

- 1918 után demokratikus intézkedések, általános választójog, ugyanakkor politikai bizonytalanság.

1919-ben a Népszövetség (ENSZ elődje) azért jött létre, hogy fenntartsa a békét és a nemzetközi biztonságot, de a II. világháború kitörését nem tudta megakadályozni. Ehhez a leckéhez: X. osztály – A két világháború közötti politikai rendszerekből: A demokrácia győzelme

 

A HAGYOMÁNYOS LIBERALIZMUS ÉS AZ 1918 UTÁNI VÁLSÁG

 

A szocializmus terjedése, elégedetlenség a békeszerződésekkel szemben és gazdasági nehézségek megingatták a demokráciába vetett hitet. Válságok:

1917 – oroszországi szocialista forradalom

1918 – berlini szpartakista forradalom

1919 – Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása.

A legfontosabb ok a béke ellen tiltakozó országok revizionizmusa, revansizmusa volt.

Németország:

- őt tartották az I. világháború kirobbantásában a főbűnösnek

- hatalmas jóvátétel

- elvesztette: gyarmatait, területe 13%-át, lakossága 12%-át, vasércforrások 48%-át, mezőgazdasági termelés 15%-át, ipar 10%-át

- a franciák elfoglalták a demilitarizált Ruhr vidéket

+ gazdasági válság, munkanélküliség, infláció

→ nemzetiszocializmus.

Magyarország:

- szintén súlyos veszteségek

Olaszország

- megcsonkított béke (nem kapta meg a neki ígért területeket)

- politikai és gazdasági instabilitás

- kommunista sztrájkok

- fasiszta csoportok erőszakos cselekedetei

→ fasizmus.

A hagyományos liberaizmus nem talált megoldásokat a háború utáni világ problémáira. 1929-ben az Egyesült Államokban elkezdődött a nagy gazdasági világválság, hamarosan átterjedt Európára is.

= kegyelemdöfés a liberalizmusnak, szélsőségek hatalomra jutása.

 

A DEMOKRÁCIA FELADÁSA

 

Egyes országokban már a gazdasági válság előtt tekintélyelvű rendszereket vezettek be:

1920 – Magyarország

1921 – Olaszország.

A szélsőbaloldali és szélsőjobboldali rendszerek nem ismerték el az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat és a francia Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának alapelveit. A demokráciát és a liberalizmust tették felelőssé az állam s a gazdaság hanyatlásáért, a társadalmi válságokért, a többpártrendszerről pedig azt tartották, hogy a nemzetek megosztottságához vezet.

Hasonlóságok:

- a két világháború közötti totalitarizmusok ideológiai diktatúrák (politikájukat az általuk képviselt ideológiákkal indokolják)

- a hatalom kizárólagos birtokosa egyetlen párt és annak legfőbb vezetője

- intézményesített terror (rengeteg áldozat)

- politikai rendőrség által ellenőrzik a lakosságot

- hatalmas propagandagépezet (elsődleges cél: a legfőbb vezető dicsőítése)

- a demokratikus értékek megvetése

Sajátosságok:

- a sztálinizmus

- az első politikai rendszer, amely marxista-leninista elvekre épült és kommunista társadalmat akart felépíteni

- a politikai rendszerváltás osztályharc eredményeként jön létre, első szakasz: proletárdiktatúra

- a munkásosztály harca a kapitalista kizsákmányolás ellen

- eszméik terjesztése a proletár internacionalizmus által.

- nemzetiszocializmus (nácizmus)

- magasabbrendű (árja) faj fogalma

- a totalitarista állam feladata, hogy megvédje az árjákat az alacsonyabbrendű, dekadens elemektől (zsidók, cigányok, szlávok)

- szükség van élettérre a fejlődéshez (háború megideologizálása).

 

Ehhez a leckéhez: X. osztály – A két világháború közötti politikai rendszerek: A totalitarizmus ideológiai alapjai

 

A HÁBORÚ UTÁNI IDŐSZAK KIHÍVÁSAI

 

A II. világháború vége nem jelentette a demokrácia abszolút győzelmét totalitarizmus felett. Csak a szélsőjobboldali rendszereket számolták fel.

A háború után az antifasiszta tábort alkotó Egyesült Államok, nyugati demokráciák és Szovjetunió alkalmi szövetsége felbomlott. Megkezdődött a hidegháború:

- ideológiai, politikai, gazdasági ellentétek

- kétpólusú világrendszer

- 2 tömb között

1. Demokratikus – Egyesült Államok és Nyugat-Európa

- demokrácia

- pluralizmus (többpártrendszer)

- néppárti, kereszténydemokrata pártok vették át a liberalisták helyét, de szabadon tevékenykedhettek a szociáldemokraták és a szocialisták is

- megerősödtek a környezetvédő mozgalmak és pártok, a különböző civil szervezetek

- voltak kilengések (pl. az Egyesült Államokban a mccarthyzmus*)

- szabad véleménynyilvánítás joga.

* McCarthy szenátor nevéhez fűződik, aki az 1950-es években valóságos „boszorkányüldözést” indított a kommunistagyanús személyek ellen. Közalkalmazottakról, neves értelmiségiekről, művészekről állította, hogy kommunisták. Szinte minden esetben bizonyítékok nélkül idéztette az érintetteket az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé, ha valaki alkotmányos jogaira hivatkozva nem volt hajlandó megjelenni és esküt tenni a bizottság előtt, hogy nem tagja a kommunista pártnak, rendszerint elvesztette állását, és állandó zaklatásnak volt kitéve. Az 1950-es évek közepére a mccarthyzmus egyre nagyobb ellenállást váltott ki, ami a szenátor politikai pályafutásának is véget vetett.

2. Kommunista – Szovjetunió, Kelet-Európa, Kína, néhány ázsiai ország (Észak-Vietnám, Észak-Korea), Kuba

- egypártrendszer

- egyetlen ideológia (marxizmus-leninizmus)

- túlközpontosított társadalom

- a politikai és gazdasági hatalom a kommunista párt vezetőinek kezében volt

- mezőgazdaság kollektivizálása

- erőltetett iparosítás

- magántulajdon szinte teljes felszámolása

- fizikai leszámolás a korábbi elittel.

A békés egymás mellett élés elve ellenére:

- voltak helyi konfliktusok

- 1950-1953 koreai háború

- 1955-1975 vietnami háború (1965-től az Egyesült Államok is beavatkozott)

- 1962 kubai rakétaválság

- erőteljes fegyverkezési verseny

- óriási különbségek (míg az első, demokratikus tömb önkéntes szövetségen alapult, a másodikat Kelet-Európában nagyrészt a Vörös Hadsereg ereje tartotta egyben)

- a szovjet tömbön kevéssel a megalakulás után jelentkeztek az első repedések

- 1956 magyar forradalom

- 1968 csehszlovák forradalom

- 1980 lengyel Szolidaritás tevékenységének kezdete

- a szovjet gazdaság nem bírta a versenyt.

→ Szükséges volt reformok bevezetése. A Mihail Gorbacsov által meghirdetett peresztrojka nemcsak az európai kommunista tömb, hanem a Szovjetunió felbomlásához is vezetett.

 

Ehhez a leckéhez: X. osztály – Nemzetközi viszonyok a második világháború után: A hidegháború. A kommunizmus összeomlása Európában.

 

ESETTANULMÁNY: DEMOKRÁCIA ÉS TOTALITARIZMUS

ROMÁNIÁBAN. EMBEREK, TETTEK, ESZMÉK

 

A XX. századi Románia történelmében demokrácia és diktatúra váltogatta egymást.

A század első évtizedeiben a demokrácia megerősödésének irányába haladt. A Liberális és Konzervatív Pártok a XIX. század második felétől a román politikai élet meghatározó tényezői voltak. Jelentős politikusok: I.C. Brătianu, P.P. Carp, Take Ionescu. Fontos szerepet játszott I. Károly, majd I. Ferdinánd király is.

Az I. világháborús részvétel eredményeként Besszarábia, Bukovina és Erdély egyesült Romániával. Létrejött Nagy-Románia. A változásokat az 1923-as alkotmány szentesítette. Eltűnt a Konzervatív Párt és új pártok jöttek létre (Néppárt, Nemzeti Parasztpárt). Jelentős politikusok: Alexandru Averescu, Ion Mihalache, Iuliu Maniu. Alternatívát kínáltak a liberalizmusra, de szintén az alkotmányos, demokratikus rendszert akarták fenntartani.

A két világháború között a szélsőbal nem volt jelentős politikai tényező. Annál nagyobb népszerűségnek örvendett a szélsőjobboldali Vasgárda (Garda de Fier), vezető: Corneliu-Zelea-Codreanu. Jellegzetességek: ortodox misztikum, szélsőséges nacionalizmus, politikai gyilkosságok.

1938-ig Románia sikeresen ellenállt a tekintélyuralmi rendszer bevezetésének. Ezután a diktatúrák kora következett:

- 1938-1940 – II. Károly karlista (királyi) diktatúrája

- 1940-1944 – Antonescu katonai diktatúrája

- 1944-1947 – átmeneti időszak, melyben a kommunisták fokozatosan hatalomra jutnak

- 1947-1989 – kommunista diktatúra.

Sok ellenzéki kellett elhagyja az országot, mások pedig a kommunista börtönökben pusztultak el. 1989 decemberében Romániában is megbukott a kommunista rendszer. Visszatértek a demokratikus alapelvekhez:

- többpártrendszer

- jogállamiság

- magántulajdon

- szabad választások.

Voltak megtorpanások is (pl. bányászjárások).

 

Ehhez a leckéhez: XI. osztály – Románia a totalitárius államtól a jogállamig

 

ROMÁNIA ALKOTMÁNYAI

 

AZ 1866-OS ALKOTMÁNY

 

Miután Alexandru Ioan Cuzat lemondatták, az ország nemzetközi tekintélyének megerősítése érdekében külföldről hívtak új uralkodót. 1866-ban Hohenzollern Károly lett a fejedelem.

Ugyanebben az évben életbe lépett az első alkotmány. Jellemzők:

- liberális jelleg (annak ellenére, hogy egy konzervatív többségű testület fogadta el)

- az ország neve: Románia

- a török függőségre való utalás elkerülése

- nemzeti szuverenitás

- hatalmi ágak szétválasztása

- végrehajtói hatalom:

- király és kormány

- miniszteri felelősség

- a királynak széleskörű előjogokat biztosított az alkotmány

- a királyi hatalom férfiágon öröklődik

- törvényhozói hatalom:

- kétkamarás parlament (szenátus és képviselőház)

- csak magánvagyonnal ill. egyetemi végzettséggel rendelkezők kerülhettek be

- a szenátus tagjai idősebbek és vagyonosabbak voltak, mint a képviselőház tagjai

- jog szerinti szenátorok voltak: trónörökös, érsek, püspökök

- a képviselőház szavazta meg a költségvetést

- bírói hatalom:

- a bírók elmozdíthatatlanok

- esküdtszékek is vannak

- rendkívüli törvényszékek, vizsgálóbizottságok betiltása

- az állampolgári jogok azonosak az 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában foglaltakkal

- az állampolgárság megszerzését feltételekhez (tulajdonlás, iskolázottság, kereszténység – 7. cikkely) kötötte

- zsidók és nők kizárása a közéletből

A 7. cikkelyt 1879-ben módosították, de nem törölték el, mivel a nem keresztény alattvalók állampolgárságának megítélését egyéni elbírálástól tették függővé.

A nemek törvény előtti egyenlőségét 1938-ban orvosolták, amikor részben szavazati joghoz juttatták a nőket. Teljes jogúvá csak 1946-ban váltak.

Az I. világháború végéig ezt az alkotmányt többször is módosították.

 

AZ 1923-AS ALKOTMÁNY

 

Az I. világháború után létrejött Nagy-Románia. Ez új területi, népességi, társadalmi és gazdasági kereteket teremtett. Szükséges volt egy új alkotmány bevezetése. Az 1923-as alkotmány jellemzői:

- liberális többségű parlament szavazta meg

- hasonlított az 1866-os alkotmányhoz, de néhány új alapelvet is bevezettek

- a férfiak 1917-ben megadott általános választójogát ez az alkotmány is megőrizte

- törölték az állampolgárság megszerzésének vallási, felekezeti feltételeit

- nemek törvény előtti egyenlősége

- továbbra is kétkamarás maradt a parlament

- a szenátust a választott tagok, a helyi tanácsok, szakmai testületek által kinevezett és a jog szerinti szenátorok alkották

- a képviselőház tagjait a férfilakosság választotta az általános választójog alapján

- ellensúlyozó-mérsékelő szerep

- a végrehajtói hatalomban a király előjogai csökkentek az 1866-os alkotmányhoz képest, de továbbra is jelentősek voltak

- a bírói hatalom megkapta a végrehajtói hatalom ellenőrzésének jogkörét

- olyan bíróságokat hoztrak létre, amelyek az állam és a természetes személyek közötti kérdésekben döntöttek.

 

II. KÁROLY KIRÁLYI ÉS ANTONESCU KATONAI DIKTATÚRÁJA

 

II. Károly királyi diktatúráját (karlista diktatúra) az 1938-as alkotmány szentesítette. Jellemzők:

- Istrate Micescu, a bukaresti egyetem alkotmányjogásza dolgozta ki

- államfő (király) kiemelt szerepe

- végrehajtói hatalom elsőbbsége a törvényhozói hatalommal szemben

- hatalmi ágak kölcsönös ellenőrzésének eltörlése

- hagyományos politikai pártok behelyettesítése egyetleneggyel, a Nemzeti Újjászületés Frontjával (később: Nemzet Pártja), melyet a király irányított

- nem garantálta az egyéni szabadságjogokat, mint az előző alkotmányok

- az alkotmányt népszavazásnak vetették alá, de ez lényegében államcsíny volt, a demokrácia felszámolását és egy tekintélyelvű kormányzat bevezetését jelentette.

Miután II. Károly 1940-ben lemondott fia, Mihály javára, Antonescu tábornok katonai diktatúrát vezetett be. Ő, mint a minisztertanács elnöke, minden hatalmat magához ragadott, az állam tényleges vezetője volt 1944-ig. Őt illette:

- törvényhozói, végrehajtói hatáskör

- nemzetközi egyezmények, szerződések kötése

- hadüzenet és békekötés joga.

Az antoneszkánus rendszer egyéb jellemzői:

- zsidók üldözése (fajvédő törvényeket már a karlista diktatúra idején bevezettek)

- mindenfajta politikai tevékenység felfüggesztése

- kormányzás törvényerejű rendeletek útján

- személyi kultusz

- szövetség a náci Németországgal

Nincs egypártrendszer és a nemzet politikai mozgósítása is hiányzik, ezért az Antonescu rezsim nem kifejezetten totalitárius. Inkább a fasiszta-korporatív rendszerek közé sorolható.

1944. augusztus 23-án a királypuccsal megbuktatták Antonescut és Románia átállt az antifasiszta szövetség oldalára. 1944-1947 között a kommunisták fokozatosan átvették a hatalmat:

- felszámolták a szenátust

- a nők választójogot kaptak

- a Román Kommunista Párt és szövetségesei megszerezték a parlamenti

többséget.

1947. december 30-án eltörölték a királyságot és kikiáltották a Romkán Népköztársaságot.

 

A KOMMUNISTA ALKOTMÁNYOK (1948-1965)

 

3 alkotmány volt a kommunizmus idején:

1. 1948 – miután a királyt elűzték és Románia népköztársaság lett

2. 1952 – az államhatalom teljes alárendelése a pártnómenklatúrának*

3. 1965 – vezetőváltás (Gheorghe Gheorghiu Dej helyett Nicolae Ceauşescu)

* A kommunista (párt)állam vezetői, akik egyben pártfunkcionáriusok (a párt vezető tisztségviselői) is voltak.

Jellemzők:

- az 1936-os szovjet alkotmány mintájára készültek

- a köztük levő különbságek abból adódnak, ahogyan a párt fokozatosan kitertjesztette az ellenőrzést az egész társadalomra

- a nemzeti szuverenitást és a képviseleti rendszert felváltotta a néphatalom fogalma = „városi és falusi dolgozók”, vagyis „a munkásosztály és a dolgozó parasztság” + „az értelmiség és dolgozók egyéb csoportjai, nemzeti különbségek nélkül”

- egypártrendszer

- egyedüli párt a Román Munkáspárt (később Román Kommunista Párt)

- csak a RKP állíthat jelölteket a Nagy Nemzetgyűlésbe (= egykamarás parlament) és a néptanácsokba

- a Nemzetgyűlés a pártnak van alárendelve

- látszólag a törvényhozás a legfontosabb hatalmi ág, de valójában a végrehajtó hatalomnak van alárendelve

- a termelőeszközök szocialista tulajdonának védelme

- gazdaságtervezés és –szervezés

- fellépés és megtorlás a rendszer ellenségeivel szemben

- a polgári jogok és szabadságjogok olyan mértékben működnek, amennyiben nem mondanak ellent a „dolgozók érdekeinek”

A kommunista alkotmányok szövege a totalitarizmust törvényesítette, ezért az 1989-es forradalom után szinte azonnal érvényét vesztette. Ceauşescu kivégzése után a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa bejelentette a szabad választások és a hatalmi ágak szétválasztásának szükségességét.

 

VISSZATÉRÉS A DEMOKRÁCIÁHOZ

 

1991 decemberében új alkotmányt fogadtak el népszavazással. 2003-ban módosították és azóta is érvényben van. Jellemzők:

- Románia köztársaság (ezt az államformát a kommunista rendszerből vették át)

- új intézmények: Alkotmánybíróság, Nép Ügyvédje

- jogállamiság

- népfenség elve

- hatalmi ágak szétválasztása

- kormányzati felelősség

- állampolgári és szabadságjogok tisztelete

- civil társadalom újjászületése.

 

ESETTANULMÁNY: INTÉZMÉNYEK ÉS ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK

 

1866-tól napjainkig minden alkotmány kitér:

- a hatalmi ágak szétválasztására

- az állampolgári jogokra és kötelességekre.

Az 1866-os alkotmány széleskörű előjogokkal ruházza fel az uralkodót:

- feltételezi részvételét minden hatalmi ágban, de kifejezetten csak a végrehajtással ruházza fel

- a végrehajtói hatalmat a miniszterek által gyakorolja, akiket ő nevez ki és ő hív vissza

- a parlamenttel (szenátus és képviselőház) együtt alkotja a törvényhozói testületet

- valamennyi bíróság az ő nevében hozza meg döntését

- alkotmányos hatalma „férfiágon és az elsőszülöttségi jog” által öröklődik

- személye érinthetetlen

- bármely általa aláírt okmány csak úgy érvényes, ha a szakminiszter is ellenjegyzi

- törvényeket hagy jóvá és hirdet ki

- kegyelmet gyakorolhat és csökkentheti a bíróság által kiszabott büntetéseket

- megerősíti a minisztereket tisztségükben

- őt illeti a pénzverés joga

- a hadsereg legfőbb parancsnoka is ő.

Szintén az 1866-os alkotmány behelyettesíti a középkori „alattvaló” fogalmát az újkori „állampolgár” fogalmával.

A tulajdonhoz való jog értelmezése és kiterjesztése is változott a román alkotmányosság történetében:

- 1866-ban a tulajdon „szent és sérthetetlen”, kisajátítás csak közérdek céljából történhet, méltányos kárpótlás fejében

- 1923-ban már csupán garantálja a tulajdont, ugyanakkor az államot minden bánya és altalajkincs birtokosának nyilvánítja

- 1938-as alkotmány kimondja a tulajdon „sérthetelenségét” és biztosítja az állammal s a magánszemélyekkel szembeni követelés jogosságát, az altalajkincsek továbbra is állami tulajdonban vannak

- 1948, 1952, 1965 - a kommunista alkotmányok szinte teljesen felszámolták a tulajdonhoz való jogot

- 1991-es alkotmány helyreállította.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.