Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyermekkorom emlékei

Annak idején az iskolában megkérdeztem az egyik romántanárnőmet, miért tanuljuk mi Creanga-tól a Gyermekkorom emlékeit? A mai eszemmel biztosan nem kérdezném meg, mindenesetre a válasz elgondolkodtatott: azért, mert így éltek az én őseim is... Amikor hazaértem, megérdeklődtem a szüleimtől, hogy volt-e a nagyszüleimnek kecskerühük, mert Ionica-nak bizony volt... Így tudtam meg, hogy nem volt nekik, de egyebük se nagyon, mivelhogy osztályellenségek voltak.

Ez a történet jutott eszembe, amikor a szocialista korszakkal kapcsolatos képeket rendezgettem, mert bár az „Aranykor”-ból (1947-1989) csak 10 évet éltem meg, mégiscsak ezek az én gyermekkorom emlékei. Bizonyos dolgokra még most is tisztán emlékszem, mások elhalványultak már. Az én generációmnak viszonylag könnyű volt az átállás, rosszabb helyzetben voltak azok az idősebb és 89-ig kivételezett helyzetben levő egyének, akiket évtizetedeken keresztül abban a tudatban ringattak, hogy mindenki egyforma... Mindenki elvtárs meg elvtársnő...

Tudjátok, hogyan végződik a szocialista mese? Aki nem hiszi, annak utánajárunk.

Járjunk utána mi is, hogyan éltek 25 évvel ezelőtt az emberek, melyek voltak a mindennapok velejárói!

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.